Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Levente Gábor: A királyság nyolc alaptörvénye-I. (Máté 24,14)

Kép

 

Levélben, négy részletben közlöm a Királyság nyolc alaptörvényérĹ�l szóló tanítást. Vannak, akik szeretnek mindent pontokba foglalni, mások nem. Jézus nem szedte pontokba beszédeit, de használt felsorolást. Az Atya 10 parancsolatot adott. Gyors megoldások nincsenek, de ha csak az elsĹ� pontig jutunk is el a nyolcból, vagy a bevezetĹ�ig, már akkor is óriási ugrást tettünk a tökéletesség és Isten királysága felé.

 

Jézus beszélt Isten királyságáról, valahogy így: mihez is hasonlíthatnám Isten királyságát, hogyan is írhatnám le? És példázatokban szólt. Persze többnyire sem ebbĹ�l, sem abból nem értünk, és a modern egyházban többnyire nincsenek is errĹ�l igehirdetések, hanem csak akörül forgunk, hogy íme, egy döntéssel befogadtam Jézust.

Jézus ezt az eredeti nyelven „felülrĹ�l foganásnak” hívta, amikor Nikodémusszal beszélgetett, ami azt jelenti, hogy ha itt leállunk, akkor meg nem született óriásembriók maradtunk, amit már maga az anya sem bír tovább viselni. Ha csak ennyi mondanivalója lett volna a Királyságról és az Atyáról a Raboninak, akkor csendes guru lett volna és nem Mester, tanító. Pedig ha a tanításra és a bizonyságtételre figyelmeznénk, akkor élet fakadna körülöttünk. Ezért mondja Alen Vincent, hogy Isten keres EGY EMBERT.

 

Sokan beszélnek az egységrĹ�l, mások kiabálnak a démoni fejedelemségekre és a bĹ?nökre, magukat az egyház fölé emelve imádkoznak az egyházért, miközben nem látják saját állapotukat a királyság viszonylatában, ezért imáik nem olyan hatékony amilyen lehetne. Holott ha tért nyerne bennük az Úr, akkor lehetnének eredményesek. Ehhez azonban meg kell tanulnunk hinni és bízni Istenben, tisztelni a másik embert, nem a benne lakó Krisztusért, hanem önmagáért, mivel Isten is ezt teszi, és el kell gondolkoznunk azon, hogy mit jelent, hogy Ĺ� szabad akaratot adott. Nincs értelme saját akaratunkat v. elképzelésünket, mint egyedüli szabadító megoldást, megpróbálni másokra kényszeríteni, ha nem akarják.

 

Ezért fontos a tanítás és a példamutatás. Ez egyben azt is jelenti, hogy más mértékkel leszünk megítélve, mivel nem mondhatjuk, hogy nem tudtuk. Engedjünk azért az egyetemes jónak, Isten Igéjének és Szellemének, és törekedjünk az alázatosságra és az elengedésre, az engedelmességre és az irgalmasságra és a hitre, hogy kegyelmet adjunk és kaphassunk, miközben elhívásunkat úgy ahogy vagyunk, tökéletlenül, de gyakoroljuk.

 

Imádkozom, hogy az Úr nyissa meg értelmünk szellemének szemeit és nyissa meg elĹ�ttünk résnyire Királysága ajtaja, és hogy fogjuk meg ennek az ajtónak a kilincsét, nyissuk ki egészen és lépjünk be azon. Erre szolgál a tanítás és a törvény és minden felülrĹ�l jövĹ� bölcsesség és tudomány, amelyek az örök királyság és az eljövendĹ� korszak valóságát hozzák be e jelen átmeneti korszakba, amelyben a mennyei királyság csatornáiként vagyunk hivatottak és megajándékozottak élni. Jézus, miközben a királyság elveit és mĹ?ködését tanította, szünetet tartott és megkérdezte a tanítványait: Jól megértettétek ezeket? A királyság tanításának megértése és az abban való értelmi meggyĹ�zĹ�désre jutás kulcsfontosságú ahhoz, hogy abban és aszerint járjunk.

 

Szirtes Péter

 

Szabó Levente Gábor: A királyság nyolc alaptörvénye-I. (Máté 24,14)

 

Bevezetés:

 

Ennek az elĹ�adásnak az a célja, hogy ne ösztönösen, hályogkovácsként éljük meg kereszténységünket, hanem tudatosan lássuk, és benne éljünk Isten királyságában. Az Atya, Fiú és Szentlélek Isten mindig „csapatban” dolgozik.

Amikor valaki rátalál Istenre, illetve Isten talál rá, ott mindig felfedezhetjük a Szentháromság Isten munkáját. Ez történik a megtéréskor is. Jézus magához von, a Szentlélek meggyĹ�z minket, a szívünkre beszél, az Atya pedig jogi aktussal áthelyez minket a sötétség uralmi területérĹ�l az Ĺ� szerelmes Fia királyságába (Ján 12,32  16,7-9 Kol 1,13).

 

János 14,17-ben Jézus egyenesen azt mondja rólunk, hogy mi ismerjük a Szent Szellemet, mert nálunk lakik, és bennünk marad. A 23. versben pedig még ezt is megtoldja:”ha valaki szeret engem, megtartja beszédeimet, és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk”. (Velük készítjük el náluk otthonunkat). Tehát az Atya-Fiú-Szentlélek szállást vett nálunk, hiszen még Pál is azt írja, hogy testünk a Szentlélek temploma.

 

MindezekbĹ�l kitetszik, hogy a lehetĹ�ségeink nagyok, de nem élünk velük. Ennek egyik, ha nem a fĹ� oka az, hogy nem tudjuk, milyen evangéliumot hirdetett meg Jézus.

 

Jézus nem a megtérés evangéliumát hirdette, bár az is része volt, még csak nem is a szeretet evangéliumát, bár az a lüktetĹ� ereje, hanem Isten királyságának evangéliumát hirdette meg, mutatta be szakaszosan, ahogy errĹ�l Alan Vincent tanított oly világosan. Az utolsó idĹ�knek pedig ez az igazi, nagy jele, A JEL minden népnek – Isten királysága evangéliuma meghirdetése és bemutatása (Mt 24,14 1Kor 4,20).

 

Ez a királyság még sok szempontból láthatatlan, de valóságosabb és maradandóbb, mint a történelem bármely birodalma vagy civilizációja. Micsoda paradoxon, látszólagos ellentmondás az összevert, töviskoronás Jézus szájából azt hallani Pilátus elĹ�tt „az én királyságom nem e világból való”, pedig csak az igazságot mondta ki.

Igen, körülvesz minket egy láthatatlan, szellemi világ, ahonnan segítséget lehet kapni – csak nem mindegy, hogy a 2. vagy a 3. emeletrĹ�l kérjük! Én inkább ezt az utóbbit ajánlom! Ez a láthatatlan, szellemi világ irányítása alatt tartja a látható világot. Ez a királyság, Isten királysága azonban meglátható, megismerhetĹ�, mert elsajátítható, gyakorolható alapelvek, egymásra épülĹ� törvények igazgatják.

 

E nyolc törvény megadott idĹ�keretek közti ismertetése jelen elĹ�adásom témája. Az ismertetés elĹ�tt azonban némi alapokat szeretnék letenni, bár vannak közülünk sokan, akiknek már bizonyára nem ismeretlen ez a téma.

KeresztelĹ� János és Jézus ugyanazt mondták szolgálatuk elején „térjetek meg, mert eljött az Isten országa, királysága”. Tehát a megtérés lehetĹ�ségét Isten királysága megjelenése alapozta meg. A különbség csak annyi volt, hogy amíg KeresztelĹ� János pontosan beszélt Isten királyságáról, Jézus be is mutatta azt.

Mk 1,15 elemzĹ�bb fordítása így hangzik:”térjetek meg, mert karnyújtásnyira, szorongatóan kéz-közelbe érkezett meg hozzátok Isten királyi uralma”

 

A 80. zsoltár visszatérĹ� imádsága ez:”oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk” (4.8.20.). Igen, az Isten a helyre, a helyére állítás Istene. Szójátékkal élve szokták azt mondani: az Isten megformálta a dolgokat, a bĹ?n deformálta, a kegyelem pedig reformálja a torzított dolgokat, viszonyokat.

 

Derek Prince „A királyság jó híre” sorozatában találóan mutat rá, hogy a 20. század elejétĹ�l Isten felgyorsította a helyreállítás munkáját. Helyreállította a kegyelmi ajándékokat, azután az ötszörös szolgálatot (Ef 4,11.12) (apostol, próféta, evangélista, tanító és pásztor), végül a királyság evangéliumát. Némelyek (pl. Bill Hamon, stb.) egyenesen a harmadik apostoli korszakról beszélnek. Az elsĹ� tartott kétszáz évig, a második kezdetét kétezerre teszik, a harmadikat pedig tavaly Ĺ�szre, amikor mennyiségi áttörés történt, és olyan gyülekezetek léptek a színre, ahol mindenki dolgozik, nincsen passzív, „színházi nézĹ�” az istentiszteleten. Ezt úgyis mondják, hogy a „szentek mozgalma” – a biblia ugyanis, minden megtért újjászületett embert szentnek mond.

Jézus a földi szolgálatát a királyság eljövetelének bejelentésével kezdte (Máté 4,17), és azzal is fejezte be (ApCsel 1,3) „szólván az Isten királyságára tartozó dolgokról”, azaz a királyság törvényeirĹ�l! Saját küldetését is úgy határozta meg, hogy „egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Isten királyságát, mert azért küldettem”(Luk 4,43).

 

Jézus konkrétan elmondta a királyság mĹ?ködésmódját, amikor olyan átfogó alapelveket fektetett le, amelyeket törvényekként kezelhetünk. Azt kell mondanunk, hogy ezek az alapelvek egyszerĹ?en – mĹ?ködnek. Mégpedig éppen úgy, mint Isten természeti törvényei (pl a gravitáció, mozgás, hangterjedés), hiszen nem adott semmiféle megszorítást idĹ�vel, hellyel, nemzetiséggel kapcsolatban. Mintha azt mondta volna: „Ha így és ezt teszed, ez és ez fog bekövetkezni”.

 

Ezek és csak ezek a törvények adnak alternatívát, választási lehetĹ�séget a kormányzati dilemmára: anarchia vagy diktatúra?  Egyik sem! Egyik sem, csakis a királyság, és természetesen nem is demokrácia, amirĹ�l Arany János szarkasztikus humorral csak annyit mondott: „Demokrácia? Óh, nem, de mocsok rácia”. Némelyek szerint magát az Antikrisztust is annak idején majd demokratikusan fogják megválasztani.

 

1940-ben három istenfélĹ� fizikus, az olasz Enrico Fermi, Szilárd Leó és Wigner Ödön atommaghasadást idéztek elĹ� kezdetleges laboratóriumukban, igazolva Albert Einstein elméletét: E=mc2, ami nem mást jelent, mint azt, hogy az anyag sĹ?rített energia. Kutatómunkájuk azonban a bĹ�ség helyett a rémület korszakát hozta el, mert döntéshozó pozícióban levĹ� emberek figyelmen kívül hagyták a királyság törvényeit. Az energia utáni éhség exponenciálisan növekedett azóta a föld népszaporulatához képest, a kellĹ� forrásokat azonban nem találják, bár ott van a víz is a maga korlátlan mennyiségĹ? hidrogénjével. Most éppen ebben az irányban történtek hathatós lépések, de erre is érvényes a következĹ� jézusi megállapítás:

 

Jézus ugyanis Máté 6,33-mal olyan tényt állapított meg ’ hanem keressétek elĹ�ször Isten királyságát és az Ĺ� igazságát, és ezek, (pénz, ruha, életszükségletek) ráadásul megadatnak néktek’, amelyet a világ nagy része nem hajlandó tudomásul venni; mégpedig azt, hogy a látható világot egy láthatatlan világ veszi körül és hatja át. Ez a világ mentes a korlátozásoktól, nincsen behatárolva és végtelen, ezért irányítása alatt tartja a láthatót.

A világnak és sok kereszténynek az a gondja, hogy nem veszik észre; ez a királyság itt és most létezik, igazi hatalmat felmutató valóságként. Ha jól megfigyeljük, észre kell vennünk, hogy Jézus minden szava a királyságra vonatkozott. Isten királysága annyira jelen van, hogy e véges, látható világból beletekinthetünk és tekintsünk is bele a láthatatlan és végtelen világba. A láthatóból nyúljunk át a láthatatlanba, és alapelvein keresztül hozzuk át a láthatatlan királyságot a láthatóba.

Mert a királyság alapelvei már most, ebben a pillanatban is alkalmazhatók. Amikor Jézus másodszor eljön a földre, a dolgok belseje külsĹ�vé, a láthatatlan pedig láthatóvá lesz. EbbĹ�l adott Jézus ízelítĹ�t a tanítványoknak a megdicsĹ�ülés hegyén, amikor ruhája vakító fehérré lett. Egy pillanatra láthatóvá lett az, ami mindvégig Jézusban lakozott, csupán nem volt látható: ez azonban nem csorbította sem a valóságát, sem a hatalmát. Jézus azt mondta Máté 6,33-mal, hogy „nyúljatok ki a láthatatlanba, és ezt alkalmazzátok a láthatóra”. Jézus ezzel azt is mondta, hogy csak azért korlátozottak a képességeink problémák megoldására, mert ragaszkodunk egy korlátozott világ életszabályaihoz.

 

Vegyük tudomásul, hogy Isten mindenható, mindentudó, és mindenütt jelenvaló –az egyetlen szabad, semmitĹ�l sem korlátozott lény az univerzumban. A fizika törvényei megváltozhatatlanok, a királyság törvényei még inkább. Amikor Jézus olyan kijelentést tesz, hogy „aki”, „valaki”, ami nincsen idĹ�höz vagy befogadó személyhez kötve, általános érvényĹ? igazságot mond ki.

A biblia tartalmazza a sikeres élethez szükséges gondolkodást és életmódot. Nem véletlen az, hogy Joel Osteen: „ÉletigenlĹ�k könyve” évek óta a sikerlisták élén van, s most már magyarul is kapható. Keresetlenül fogalmazva; a Biblia útmutató és gyakorló könyv a politika, a kormányzás, az üzleti élet, a családi élet és az emberiség életének minden egyéb területeire.

A számos alapelv között van nyolc átfogó elv, amely átkarolja az élet teljes ívét, kiegészítik, átfedik egymást, soha nem mondanak egymásnak ellent, sĹ�t, szervesen egymásra épülnek.

 

Isten királyságát az újjászületés által lehet meglátni, de bele is kell lépni. (Ján 3,4). Isten királysága jelenleg még nem egy konkrét hely, hanem létállapot, ahol minden hatalom Istené. A természetes szem nem tudja meglátni (1Kor 2,14). Nikodémus Pállal együtt felfedezte, hogy Isten királysága egy láthatatlan szellemi valóságon alapul, amelynek látható, „kézzelfogható” következményei lehetnek. És ez az a valóság, amire a világ annyira áhítozik.

 

Egészen új megvilágításba kerülnek Jézus szavai a nagy megbízatásról Máté 28,18-20 verseiben:”..tanítván Ĺ�ket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek”. Mit is parancsolt hát Jézus a tanítványoknak? Parancsba adta, hogy tanítsák a királyság alapelveit! És most ott tartunk, hogy a hívĹ�k többségének fogalma sincs a királyság alapelveirĹ�l.

Derek Princenek köszönhetĹ�en a hat alaptanításról már sokat tudnak, s ugyanĹ� a királyságról is tartott egy hétrészes elĹ�adássorozatot Roger Mitchellhez, Franz Lippihez, dr. Hermann Ridderboshoz és másokhoz hasonlóan. Azonban keveset vagy szinte semmit nem hallunk a királyság nyolc alapelvérĹ�l, azok viszonyáról a nyolc boldogmondáshoz a Hegyi Beszéd elején, és arról, hogy ebbe belegyakorolhatjuk magunkat, kivéve Pat Robertsont, a 700 Club megalapítóját.

 

Az újjászületettek közül sokan meglátják a királyságot, de nem „mennek be” és a királyság nem tud megnyilvánulni bennük. Pál ezt meglepĹ�en markánsan fogalmazza meg: „ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk”(Gal 5,25). Azaz lehetséges, hogy Szellem szerint élünk, de nem Szellem szerint járunk, mert nem hatja át minden döntésünket az Úr bölcsessége. Amikor ugyanis bemegyünk a királyságba, az meg fog nyilvánulni a földön. Márk evangéliumának vége beszél arról, hogy a tanítványok a királyság igéjét hirdették meg, amit az Úr megerĹ�sített (konfirmált) a követĹ� jelekkel (Márk 16,17-20).

 

Ha valaki meglátja a királyságot, de nem megy be oda, akkor megengedi, hogy az Úr útmutatásaival ellentétben a világ körülményei uralkodjanak az életükön. ErĹ�t meríthetünk az újjászületésünkbĹ�l, abból a ténybĹ�l, hogy látjuk a királyságot, és így gyĹ�zedelmeskedhetünk a külsĹ� körülmények fölött.

Jézus azt is megmondta, hogyan mehetünk be a királyságba: olyanokká kell válnunk, mint a kisgyermekek.

Chuck D. Pierce írja egyik könyvében: Isten eltökélte helyreállításunkat, hogy megújítja tömlĹ�inket. Ehhez három dolgot kell elmozdítania, és három dolgot kell helyreállítania. Elmozdítja: 1. a törvénykezést 2. a kárhoztatást (amit mások mondanak rólunk) 3 és az ítélkezést (amit mi mondunk másokról), viszont helyreállítja: 1. az önmagával és másokkal való intim kapcsolatot 2. az atya-gyermek kapcsolatot 3. a gyermeki hitet. A gyermek természetes bizalommal hajlandó elĹ�reugrani és megragadni a lehetĹ�ségeket, tanulékony, alázatos és kiigazítható.

 

Róma 14,17 azt mondja, hogy Isten királysága igazság, békesség és Szent Szellem által való öröm. A királyság alapelveinek legbelsĹ� magja az igazság. Ez maga Jézus. ErrĹ�l szól a Pilátus-Jézus párbeszéd. De nemcsak maga Jézus igaz, hanem azok a dolgok is, amiket tanít. S ha elfogadjuk és gyakoroljuk ezeket az igazságokat – akkor leszünk mi is szabadok (Ján 8,32).

 

Ami tehát szabaddá tesz bennünket, az nem pusztán Jézus engesztelĹ� áldozatának az elfogadása, hanem magának az igazságnak a cselekvése, amikor is gyakorlatba ültetjük át a királyság alapelveit.

 

A keresztre feszítéssel és a feltámadással kezdjük (Gal 2,20 Róma 6,3-4), de az alapelvek gyakorlásával folytatjuk. Már Ezékielnél is azt olvassuk: „az én Szellememet adom belétek, és arra sarkallak titeket, hogy az én parancsolataimban járjatok, törvényeimet megĹ�rizzétek és betöltsétek” (Ez 36,27.27).

 

Isten királyságában 1.- korlátlan bĹ�ség uralkodik. Királysága a kimeríthetetlen lehetĹ�ségek országa. Még az általa létrehozott természeti törvények sem határolják be. 2.- teljességgel kedvesek lehetünk e király elĹ�tt. E két igazság felismerésével partneri kapcsolatba léphetünk vele. Erre való az ima. Az ima ugyanis végsĹ� értelemben azt jelenti, hogy megbizonyosodunk Isten akaratáról, és azt megtesszük itt a földön.

Az ima valódi értelemben vett tartalma az, hogy életünket teljes mértékben összhangba hozzuk Isten akaratával. Amikor hiszünk Istenben, a kimondott igével a láthatatlan világból a láthatóba transzformálhatjuk Isten akaratát. Mert Isten arra használja a kimondott Igét, hogy a szellemi energiát, a „vegytiszta erĹ�t” – anyaggá alakítsa. „És az Ige testté lett” (Ján 1,14). Isten Igéjének ugyanis az a természete, hogy láthatóvá akar válni.

 

A keresztények többségénél a „kimondás” volt mindig is a hiányzó láncszem a hit és a cselekedet között. Ezért annyira fontos a megvallás és a kinyilvánítás gyakorlása, amirĹ�l oly sokat írtak, többek között Charles Capps: A szó teremtĹ� ereje címĹ? könyvében (Péld 18,20 alapján). Amikor Isten szól hozzánk, és aszerint beszélünk, akkor csodák történnek. Többé már nem koldulunk, hanem benne élünk a királyságban, mivel Pál is azt mondja: „bennünk pedig a Krisztus értelme lakozik” (1Kor 2,16).

Amikor a királyság a maga teljességében meg fog nyilvánulni, már nem is lesz szükség a szavakra. A gondolat tetté válik, ahogy az jelenleg a mennyben is történik. A mennyben ugyanis a gondolat már önmagában tettet hoz létre. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt 37,4). A fénysebesség eltörpül a gondolat sebessége mellett, de egyelĹ�re még szükségünk van a kimondott szavakra.

 

A gyermeki hit a Zsid 11,1-3 szerint olyan „bizakodó meggyĹ�zĹ�dés, hogy amit szeretnénk, az be fog következni. Az a bizonyosság, hogy amit remélünk, az már várakozik ránk, noha még nem látjuk azt a szemeink elĹ�tt kibontakozni”. A hit a nem látott dolgokra szóló jogcím. Ahogy hallgatjuk az Igét, a hit hallásból lesz, a hallás pedig Isten Igéje által (Róma 10,17). S megtörténik a csoda: mi is épülünk, de az Ige is építkezik a szívünkben, mert élĹ�, hiszen réma, és megtörténik a csoda: ”hiszen ez az enyém”! Tehát nem a saját hitünkben hiszünk, hanem bizodalmunk az Úrban van teljes elménkbĹ�l, és nem támaszkodunk a saját értelmünkre (Péld 3,5). Nem mennyiségi, hanem minĹ�ségi körülményrĹ�l van szó.

 

Az eddigiekben megláttuk, hogy a királyságban 1.- a szellem irányítja az anyagot 2.- a kisebb tekintély enged a nagyobbnak 3.- a szellemnek az elme a végsĹ� megnyilvánulási csatornája 4.- a beszéd a közbensĹ� csatorna a szellem és az anyag valamint a kisebb és a nagyobb tekintély között.

 

Szellemünk elménket használja fel a körülöttünk levĹ� világ befolyásolására, éppen ezért teljesen nyilvánvaló, hogy egy negatív beállítódás megmérgezi legkitĹ?nĹ�bb próbálkozásainkat is. Vannak emberek az üzleti életben, akik úgy próbálják elnyerni a királyságot, hogy nem vetik alá magukat a királynak. A legtöbb keresztény azzal rombolja le munkája hatékonyságát a földön, hogy nem érti meg a szellemi tekintély törvényeit, és azt sem, ahogy ez a tekintély továbbítódik. Annak pedig különösen nincsenek tudatában, hogy mekkora erĹ�t hordoz saját beszédük.

A kicsinyesség, a részletek túlhangsúlyozása, a kudarctól való félelem, a szüntelen panaszkodás és morgolódás meggátolják a királyság körülményeinek a megvalósulását. „Az ember ugyanis pontosan olyan, ahogy a szívében gondolkozik” (Péld 23,7). A testünk mindig engedelmeskedik az elménknek. Amikor a szellemünk uralja az elménket, elménk pedig a testünket, akkor Isten fog kormányozni minket a látható világban a láthatatlan világból.

 

A láthatatlan királyság hatékony megnyilvánulása elĹ�tt valószínĹ?leg a negativizmus a legnagyobb „történelmi úttorlasz’. Ez ugyanis a végsĹ� elemzésnél az egység hiányára mutat. Isten királysága pedig az összhangon keresztül mĹ?ködik. „Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön, minden dolog felĹ�l, amit kértek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyĹ?lnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. (Máté 18,19-20). A lényeg tehát az, hogy amikor nincsen meg a célok egysége, és nem lépjük át a határokat, a hatalom nem aktivizálódik.

 

A korlátok nem abban keresendĹ�k, amit látunk, érzünk és ízlelünk, hanem a szívünkben, és abban a vonakodásunkban, hogy nem állunk arra a helyre, ahonnan akadálytalanul látjuk az Úr általunk megvalósuló munkáját (2Kor 1,20). Ha tehát folyamatosan betegségben, szegénységben, vagy egyéb testi—lelki szükségben élünk, akkor hibásan viszonyulunk a királyság igazságaihoz. Akkor még nem ismertük fel a királyság mĹ?ködésérĹ�l eddig felsorolt igazságokat, vagy nem éljük az ezután kifejtendĹ� nyolc alapelvet. (folyt. köv.)

 

Szabó Levente Gábor

 

Szabó Levente Gábor: A királyság nyolc alaptörvénye-II.

(Máté 24,14)

 

Bevezetés (folyt.): A királyság Alkotmánya, a „Hegyi Beszéd”

 

A királyság mĹ?ködésének is van alkotmánya, ez pedig a Hegyi Beszéd, s most bennünket még egy kevéssé e Beszéd eleje köt le, a nyolc boldogmondás. Az elveknek és értékeknek olyan alaprendszerét látjuk itt, amely meghatározza az egész életvitelt és az élet minĹ�ségét. A nyolc boldogmondás a nyolc alapelvvel együttesen egy elĹ�re haladó felfelé ívelĹ� boldogságot mutat, és sokat mond a királyság kormányzójának, Jézusnak a természetérĹ�l és jellemérĹ�l. Ez az ígéretcsokor kifejti azt, amit Mózes hallott a csipkebokorban „Vagyok, aki vagyok”. Ebben benne van a múlt, a jelen és a jövendĹ�. „Vagyok, aki voltam, vagyok, aki leszek, esetrĹ�l-esetre, vagyok, aki vagyok, a nagy Jelen”. Ez mind benne van ebben a névben, a héber „élet” szóban, hiszen Isten a nagy Jelenben él, elĹ�tte nincsen a számunkra teremtett idĹ� hármas dimenziója, a múlt, a jelen és a jövendĹ�.

 

G.H. Chesterton azt mondta: ”aki elĹ�ször olvassa a Hegyi Beszédet, elején a boldogmondásokkal, az a benyomása, hogy mindent a feje tetejére állít. Másodjára azonban felfedezi, hogy minden a helyén van. ElĹ�ször azt gondolja az ember, hogy ilyen életet élni lehetetlen, aztán megállapítja, hogy csakis így lehet élni”. A nyolc boldogmondás az Isten királyságában élĹ� ember szellemi és lelki fejlĹ�dését mutatja be, négy passzív, személyes tulajdonságot, és négy aktív szociális tulajdonságot. Most nem foglalkozom velük behatóbban, csak az összefüggések és a viszonyítási pontok miatt említem meg jellegzetességeiket.

 

1.- „Boldogok a szellemben koldusok, mert övék a mennyek királysága” (Máté 5,3). Ez a boldogmondás kapcsolódik az „aranyszabályként” ismert elsĹ� királysági törvényhez, a viszonosság törvényéhez. A görögnek két szava van a szegénységre: az egyik, aki jelenleg szegény, de kemény munkával ebbĹ�l kilábol. A másik pedig a koldus, akinek abszolút nincsen semmije, és tökéletesen rászorul mások irgalmára. Nahát itt errĹ�l van szó. Megpendíti az alapdallamot – kegyelem. Nem szégyelli beismerni alkalmatlanságát és igénybe venni Isten kimeríthetetlen forrásának alkalmasságát. S mivel abszolút IstentĹ�l függ, ez a szegénység szellemi gazdagsághoz vezet. A legtöbb ember függetlensége büszkeségében és önelégültségében képtelen elismerni alkalmatlanságát. Ha pedig valaki ennyire függ a kegyelemtĹ�l, akkor teljességgel lehetetlenség, hogy azt ne gyakorolja mások iránt.

 

2.- „Boldogok, akik sírnak, mert Ĺ�k megvigasztaltatnak” (Máté 5,4). Aki vigasztalást akar, annak tudnia kell sírni a saját bĹ?nei miatt. Pál ezt Isten szerinti szomorúságnak is mondja (2Kor 7,9-10). Ha pedig isteni fényben látjuk bĹ?neinket, hasonló módon meglátjuk másokét is, és bánkódunk miattuk, mint Lót Szodomában, s elkezdünk értük közbenjárni. Erre ugyan nem kényszerít senki, de a megtapasztalt kegyelem erre indít. Alkalmazzuk azt, amit kaptunk, s máris ott vagyunk a használat törvényénél, s az önelégültség helyett – közben járunk.

 

3. – „Boldogok a szelídek, mert Ĺ�k örökségül bírják a földet” (Máté 5,5). A szelíd ember nem szolgalelkĹ?, nem féreg. Ez nem gerinc nélküli erény. A szelídség azt kívánja, hogy saját kezünkbĹ�l teljes mértékben adjuk át a gyeplĹ�t Isten kezébe. A szelíd ember gyakorolja magát a fegyelemben, ezért állandóan Isten irányítása alatt marad. EllenĹ�rzött erĹ�! A szelíd ember tehát olyan fegyelmezett ember, aki állandóan Isten irányítása alatt él. Isten nem ragadja magához az irányítást. Csak akkor fogja kormányozni egy ember életét, ha azt az életet folyamatosan átadják neki. Ez folyamatos fegyelmet követel, mert Isten nem robotokat szerkesztett. A szelíd emberre jellemzĹ� a fegyelem, a munka és a szenvedésre való készség. Ha alapelvekrĹ�l van szó, a szelíd ember elég erĹ�s, hogy ne legyen engedékeny, Saját elĹ�nyérĹ�l is lemond azonban, ha ezzel Urát szolgálhatja, még azon az áron is, hogy kihasználják. S mi ez, ha nem az állhatatosság törvényének az alkalmazása, hiszen végsĹ� soron nem lehet azt kihasználni, akinek végtelenek a forrásai. Hogyan is olvassuk a Zsolt 87,7-ben? „És táncolva éneklik: ’,minden forrásaim tebenned vannak’”. És ez a nagy Te hit által bennünk él, és munkálkodik.

 

4.- „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert Ĺ�k megelégíttetnek” (Máté 5,6). A szellemben koldus, Isten kegyelmére tökéletesen rászoruló, maga és mások bĹ?nei miatt sírni tudó, értük közbenjáró, életüket szelíden és tökéletesen az Úrnak átadó ember természetes lélegzetvétele, hogy éhes és szomjas az Úr, az Igazság megismerésére. Ernst Schackleton sarkkutató írja, hogy az éhség és a szomjúság a két legintenzívebb és legkínzóbb emberi szükség. Olyan erĹ�s lehet, hogy az ember nem tud másra gondolni, csak az étkezésre, különösen akkor, amikor mindent sárgának kezd látni. A hasonlat arra utal, hogy ilyen szenvedélyesen akarjuk megismerni az igazságot. Jézus nem a boldogságkeresés szenvedélyét említi, hanem az igazságosságot, ami itt nem egy statikus valami, hanem életvitel a Jézushoz való hasonlóságban, amelynek természetes mellékterméke a boldogság. Érdekes megfigyelni, hogy a görög szó, a ’makarios’ Pindarosznál fordul elĹ� elĹ�ször a görög irodalomban „mindennapos gondoktól és fáradságtól mentes” értelemben. Platonnál a bölcsek ismeretére vonatkozik, Aischylosál a halottakra, akik megszabadultak a dolgok hiábavalóságától. A judaizmusban Philo kimondottan Istenre alkalmazza, és ez tükrözĹ�dik 1Tim 1,11-ben és Tit 2,13-ban is, ahol a boldog IstenrĹ�l és a boldog reménységrĹ�l olvasunk, amelyek Isten tulajdonságai. Az önmagukkal vagy pótlékokkal betelt emberek nem kapnak semmit. A „betöltöttnek” és „megelégítettnek” fordított görög „chortadzo”a „tökéletesen jóllakott” jelentést hordozza. Amikor jóllakunk az igazságossággal, hatalommal és minden egyéb jóval, ami a királyságban van, akkor nyilvánvalóan beteljesül a „kerestek és találtok” kettĹ�sen egy mozdulata, és azonnal mĹ?ködésbe lép a felelĹ�sség, a számonkérés törvénye és akarjuk megélni a következĹ� boldogmondást a vezetés, az Isten szerinti nagyság törvényének a gyakorlását.

 

5.- „Boldogok az irgalmasok, mert Ĺ�k irgalmasságot nyernek” (Máté 5,7).

Ez már az aktív, szociális tulajdonságok része. Az irgalmasság görög szava az „eleosz” szánalmat, gyöngédséget, jóindulatot és jótékonyságot jelent. A nagyobbtól árad a kisebb felé; Isten irgalmas hozzánk, mi pedig a nálunk minden értelemben szegényebbekhez vagyunk irgalmasok. Úgy kezdünk gondolkodni az emberekrĹ�l, ahogy Isten gondolkodik rólunk. Amikor így teszünk, mindig fog akadni valaki, aki ugyanezt fogja velünk is gyakorolni. A szelídség és az irgalmasság jézusi erények, amelyek megjelennek irgalmas tettekben, lásd Calcuttai Teréz anya, stb. Az együttérzés félelemmentes tetté változik, nem fél a mások bĹ?nétĹ�l, betegségétĹ�l, megkötözöttségeitĹ�l, hiszen „szimpatikus” együttszenvedĹ� a másikkal, mert képes belehelyezni magát az Ĺ� helyzetébe és ennek megfelelĹ�en cselekedni. Ez egy jó tükör is belsĹ� állapotunkról, mert csak az tud irgalmasságot mutatni, aki folyamatosan ebbĹ�l él. Az Isten szerinti nagyság és a szolgáló vezetés lányegét jól tapintotta ki Baranyi Ferenc „Porverse” „akit porig aláztak, porig kell azért lehajolni, a méltósága vesztett sorshoz méltóságvesztve igazodni”. Ezt mutatta be tökéletesen a magát megüresítĹ� és emberré vált Jézus. Valaki költĹ�ien fejezte ki: „hogyan tudom megmutatni a hangyáknak, hogy mennyire szeretem Ĺ�ket? Úgy, hogy hangyává leszek”.

 

6.- „Boldogok a tiszta szívĹ?ek, mert Ĺ�k az Istent meglátják” (Máté 5,8).

A középkorra nyúlik vissza az a gondolat, amely szerint a legfĹ�bb jó, a summum bonum nem más, mint Isten meglátása. Ehhez pedig tiszta szívre van szükségünk. Isten kijelentése számára nem garancia az adottság és intelligencia, ha nincsen jelen mellette egy tiszta, Ĺ�szinte szív. Az Isten látása nem optika kérdése, hanem Istenhez való szellemi közelség. A szív tisztasága magával hozza a gondolatok tisztaságát is. A bĹ?n beárnyékolja a szívet, és így Isten láthatatlanná válik. A tisztátalan szív nyomaszt, megterheli a lelkiismeretet és aláássa az önbecslést. Egy Ĺ�si latin közmondás szerint „amit egy tisztátalan edénybe öntenek, az mind megromlik”. A „tiszta” szó a bibliában sokszor jelent világosat és szeplĹ�telent, de használják az ötvözĹ� anyagok nélküli, hamisítatlan arany jellemzésére is. Az Úr ezzel azt mondja, hogy „áldottak azok, akiknek a szíve egységes, osztatlan, odaadása mentes a szennyezĹ�désektĹ�l”. Jak 1,8 említi a megosztott, állhatatlan szívet, amit az eredeti alapján „kétlelkĹ?ségnek” is mondhatunk, szóhasználattal élve amolyan Janus-arcú állapotnak. A szív lényünk középpontja, integritása alapvetĹ�. Int is az Ige: „minden féltett dolognál jobban Ĺ�rizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld 4,23). A szív és a szem szorosan összetartoznak. „a szem a lélek tükre”. A tiszta szív legjobb lakmuszpapírja tehát a tekintet. A szem állapota beárnyékolja, elsötétíti vagy áttetszĹ�vé, átlátszóvá teszi egész testünket. A belsĹ� egység késszé tesz a másokkal való egységre és a hĹ?ségre, s máris benne vagyunk a hatodik, kétrészes királyságos törvény alkalmazásában. A tiszta szív, egység és hĹ?ség felcserélhetĹ� fogalmak Isten királyságában. Kezet-szívet lehet mosni Pilátus-módra vagy a zsoltárossal „ártatlanságban mosom kezeimet, és oltárodat gyakorlom, Uram” (Zsolt 26,7) Az 51. zsoltárban is ez áll: „tiszta szívet teremts bennem, óh, Isten és az erĹ�s lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51,12). Amikor az odafelvalókkal törĹ�dünk Kol 3,1 szerint, megtörténik a teremtĹ� tisztulás és szellemünk felüdülése.

 

7.- „Boldogok a békességre igyekezĹ�k, mert Ĺ�k az Isten fiainak mondatnak” (Máté 5,9). Jézus boldognak mondja a „békesség-csinálókat” (ez a görög összetett kifejezés pontos fordítása), akik összehoznak egymástól elidegenedett embereket, akiknek a jelenlétében a feszültséget és a viszályt felváltja a kiengesztelĹ�dés. Félreértés az, amikor a gonosszal való békés együttélést értik alatta. Jézus a hamis békét összetörni jött. Nem béke minden áron, menekülve a problémák elĹ�l. A békesség-csinálók készek megfizetni kiengesztelĹ�dési fáradozásaik árát. Jézus itt áldozatos ténykedést említ, nem passzív minĹ�séget. A békesség-csinálók saját békességük rovására végzik a kiengesztelĹ�dést. S ehhez szükséges a bátorság, türelem, megértés, idĹ�zítés. „Tegyél a békéd eszközévé” kezdĹ�dik Assziszi Szent Ferenc híres imádsága. A békesség-csinálók tehát hídépítĹ�k, hiszen az összebékülés kétirányú utca, amelyhez mindkét fél válaszára szükség van. Ez pedig változást, olykor csodát is igényel a hetedik királysági törvény szerint.

 

8.- „Boldogok azok, akik üldözéseket szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek királysága. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem” (Máté 5,10-12)

A békesség-csinálók nem mentesek a gyalázattól és az üldözéstĹ�l. A szenvedésben tanúsított öröm keresztény erény és megmutatja eredetét. Jézus világosan megmondta „ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”. Ez az a másság, amely mindig kiváltja az ellenállást is. Napjainkban ötpercenként hal meg egy keresztény Jézusért! Jézus azonban nem hagy kétséget afelĹ�l, hogy nem minden üldözés hoz áldást. Három feltétele van annak, hogy áldást hozzon: 1. az igazságosságért kell történnie 2. „amikor gonosz hazugságot mondanak ránk”, azaz ne legyen semmi jogos alapja a gúnynak és a sértéseknek. 3. „Érettem”. A Jézus iránti rendíthetetlen hĹ?ség legyen jelen. Azt hiszem, elég meggyĹ�zĹ� példa volt ehhez a „mennyei ember”, a kínai Jün testvér közelmúltbeli látogatása hazánkban.

 

Amikor megértjük és már most gyakoroljuk a királyságban való élést, gyalázkodások célpontjaivá válhatunk, hiszen potenciális ellenfeleivé lettünk a Sátán királyságának. 1Pét 4,14 arról ír, hogy az ilyen emberek megtapasztalják az igazi érettséget „boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok a dicsĹ�ségnek és Istennek Szelleme”. Mi vagyunk Krisztus jó illata (2Kor 2,15.16). Ám akármilyen furcsának is tĹ?nhet, az evangéliumot elutasítók, az elkárhozók számára ez az illat a „halál bĹ?ze”! Tehát vegyük tudomásul, hogy életben és szavakban mondott, s megélt bizonyságtételünk mindig kettĹ�s hatást vált ki. Az egyiknek az élet édes aromája, a másiknak pedig a halál bĹ?ze lesz! S az ellenszegülés olykor dühöngésbe és üldözésbe is átcsaphat. A görög „üldöz” szó olyan hajszát jelent, ahogy egy vadászaton felhajtják a rókát vagy a nyulat. Jézus azt mondja itt: „amikor ez történik veletek, örvendezzetek, ugráljatok jó nagyokat örömötökben, mert tiétek a királyság”. Így már értjük ApCsel 5,41-et is „Ĺ�k azért örömmel mentek el a tanács elĹ�l, hogy méltókká tétettek arra, hogy az Ĺ� nevéért gyalázattal illettessenek”.

 

A királyság törvényei feje tetejére állítják a világ normáit, mert itt az alázat erénye minden mást megelĹ�z. Ez kapcsolódik a bölcsességhez. „Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak kegyelmet ad” (Jak 4,6). Világos tehát az, ha Isten királyságában akarunk élni, az alázatot kell elsĹ� számú erényünkké tennünk. Az alázatosságnak bére van! „az alázatosság bére az Úr félelme, gazdagság, tisztesség és élet” (Péld 22,4) A büszke ember híjával van mindennek. Nem érzékeli szellemi nyomorúságát, nincsen benne semmi megbánás. „A megromlás elĹ�tt kevélység jár, és a bukás elĹ�tt felfuvalkodottság” (Péld 16,18). Az alázatos ember szorgalmasan keresi Istent, erre a büszke képtelen rászánni magát. Pedig Isten titkainak a megismeréséhez a bölcsesség a kulcs. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek ismerete az eszesség” (Péld 9,10). Így válik teljessé a kör! Alázattól az Úr félelméhez, a bölcsességhez, a Szent ismeretéhez. VégsĹ� értelemben a bölcsesség annak a bizonyosságát jelenti, hogy amit ma megcselekszünk, a jövĹ�ben helyesnek fog bizonyulni. Az alázat mellett a további három alapvetĹ� erény Isten királyságában a hit, remény és a szeretet. A hit gyakorlása nélkül nem mĹ?ködik a királyság kultúrája. A hitünk úgy fejlĹ�dik, hogy átmegy próbákon és nyomásokon, s közben megtapasztaljuk Isten hĹ?ségét, hogy a „remény nem szégyenít meg” (Róma 5,5). A reménység a hitbĹ�l származik, a szeretet pedig a reménységbĹ�l. Amikor valakinek van reménysége és biztos a jövĹ�jében, nem védi magát, és elkezd törĹ�dni a másik emberrel. Amikor Róma 12,21-ben azt mondja Jézus, hogy „Tartsd vissza az ütést. Törd meg a kört. A gonoszt jóval gyĹ�zd meg”, akkor a lehetĹ� legerĹ�sebb ellentámadásra buzdít. Azt is mondhatjuk, hogy Isten királyságának alkotmánya ellentétekben van megfogalmazva. Csak néhány példa: a világ azt mondja, gyĹ?löld ellenségedet – a királyság pedig, szeresd ellenségedet. A világ azt mondja: üss vissza – a királyság pedig, tégy jót azokkal, akik gonoszak hozzád. A világ azt mondja: told magad a csúcsig – a királyság pedig szolgálj, ha vezetni akarsz. A világ azt mondja: szerezz aranyat és ezüstöt – a királyság pedig: tartsd kincseidet a mennyekben, ha gazdag akarsz lenni.

 

Ha e világ számára élünk, és meg akarjuk azt ragadni, akkor meghalunk a királyság számára. De ha elveszítjük magunkat szeretetben és mások szolgálatában, akkor a királyságban találjuk magunkat.

 

Szabó Levente Gábor: A királyság nyolc alaptörvénye - III. (Máté 24,14)

 

A Királyság 8 alapelve (#1-5)

 

Most pedig ennyi körítés után nézzük meg a nyolc alapelvet, melyek sorban ezek 1. viszonosság törvénye 2. használat törvénye 3. állhatatosság törvénye 4. felelĹ�sség vagy számon kérhetĹ�ség törvénye 5. nagyság vagy szolgáló vezetés törvénye 6. egység és hĹ?ség törvénye 7. változás és csodák törvénye 8. uralkodás törvénye.

 

1.- A viszonosság törvénye (Luk 6,31-38).

 

„Adjatok, néktek is adatik”. Ez kiterjesztett értelemben így hangzik: „és amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek (elĹ�re) azokkal” (Luk 6,38). A görög világban így jelent meg ez tagadó formában: „amit nem akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, azt ti se tegyétek velük”

Ez a törvény áthatja az egész fizikai világot. A fizika alapvetĹ� állítása szerint ugyanis minden mozgás önmagához hasonló, de ellentétes hatást vált ki. Ezt úgy is szokták nevezni, hogy a hatás-ellenhatás törvénye. Ez személyes szinten így mĹ?ködik: ha mindenkire rámosolyogsz, visszamosolyognak, ha pedig kritikus vagy, veled is így bánnak. A szeretet képes megszüntetni a gonosz cselekedeteket visszaütések nélkül, és így töri meg az adok-kapok körforgását.

„Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.”. A viszonosság mĹ?ködik az egyéni szinten és nagyobb, társadalmi, nemzetközi szinten is.

 

A keresztény hit személyes ügy, de ritkán marad meg egyéni szinten. Az adás alapvetĹ�. Át kell adnod magadat. Adnod kell a pénzedbĹ�l, az idĹ�dbĹ�l. Ez az alapvetĹ� igazság mind a látható, mind a láthatatlan világban. Az emberek többnyire így gondolkoznak:”mit hoz ez a konyhára”? Mal 3,7-10 bemutatja, hogy az Úr milyen komolyan veszi az adást.

Tized, áldoznivaló és bĹ�séges áldás, ezek összetartoznak. A megígért áldás néhány fordító szerint így hangzik: „nem lesz elég hely a befogadásra”. Ha fel akarjuk szabadítani a mennyei királyság túláradó bĹ�ségét, elĹ�ször adnunk kell. Atyánk készen áll arra, hogy a viszonosság törvényét a maga részérĹ�l betöltse. Egy szegény ország szegény gyülekezetének a pásztorát figyelmeztette az Úr a tizedadás kérdésére.

Amikor engedelmeskedett, a gyülekezet tagjai elĹ�ször terményeket hoztak, késĹ�bb már pénzt is, mert Isten úgy megáldotta földjeiket a szárazság idején is. A tized az Úrnak adás kiinduló pontja, a készséges adakozás eleje. Azt hiszem, Isten ezzel tanítja meg nekünk a sáfárállapotot. Semmi sem a mienk úgy, hogy arról ne kelljen elszámolnunk. 2Kor 9,8 azt mondja, hogy „mindenben mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bĹ�ségben legyetek”.

A viszonosság törvénye alapján az embereknek mindenütt azt kellene adniuk, amit viszonzásképpen elvárnak, úgy kellene másokkal bánniuk, ahogyan szeretnék, hogy velük bánjanak, úgy kellene szeretniük, mint önmagukat. Ez önmagában is megszüntetne egy sor problémát: háborút, kereskedelmi zavart, igazságtalanságot, bĹ?nözést, környezetszennyezést, kormányzati gondokat.

Minden királysági törvény gyakorlása magával hoz egy bizonyos szintĹ? kegyelem megnyilvánulását. Ahogy elkezdjük gyakorolni, a következĹ� szintekhez tartozó kegyelmi plusszokból is kapunk ízelítĹ�t, hogy megmaradjon a kedvünk a folytatáshoz.

 

2.- A használat törvénye (Máté 25,14-30)

 

A talentumok példázata közismert. Az egytalentumos szolga azért bizonyult gonosznak, mert nem volt hajlandó használni azt, amit kapott. A példázat végkövetkeztetése megdöbbentĹ�: „akinek van, az még kap és megszaporodik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amirĹ�l azt gondolja, hogy az övé”. Isten szemében ugyanis nagy jelentĹ�ségĹ? az, hogy használjuk-e a nekünk adott dolgokat, szellemi, anyagi javakat.

A javak végsĹ� elosztását a használat Isten által adott törvénye határozza meg (1Kor 12,7: ’haszonra,’ együtthordozásra adatik a Szellem kijelentése). Ha nem használjuk a TĹ�le kapott javakat, elveszítjük a fiókba tett prófétai szolgálatot! Egy ismerĹ�söm megriadt a prófétai szolgálattal járó gyalázattól és azt mondta, „megvan az ajándék, a fiókban”. Azt gondolta, hogy megvan, pedig már régen elveszítette.

Carver a világegyetem titkát kereste, Isten pedig a földimogyoró titkát mutatta meg. S mivel hĹ?séges volt ezen a „kicsi dolgon”, darabokra szedte, és úgy rakta össze, hogy abból mĹ?anyagok, festékek, olajféleségek és élelmiszerek sokasága lett. A használat törvénye összekapcsolódik az exponenciális görbével. A lényeg, a dolog kulcsa a következetesség, a hosszú távú kitartás addig a pontig, amíg az exponenciális görbe éles kanyarral elindul felfelé. Isten útja olyan pálya, amely fokozatos, biztos növekedést és érlelĹ�dést kínál a tökéletesedés felé.

A használat törvényével el kell jutnunk számottevĹ� készségszintre. Soha sem szabad lenézni a kicsiny kezdetet. Az exponenciális görbe rossz oldalától, az adósságcsapdától viszont menekülni kell. Ez a mohóság és a sóvárgás következménye, amely azt mondja, hogy minden kell, de azonnal.

Isten királyságában a használat törvénye kormányoz, ezért Isten, ismerve e törvény és az exponenciális görbe hatalmát, valamint az emberi gyengeséget, két korlátot szabott népe számára: 1. ne kérjenek egymástól kamatot; 2. ötven évente az adósság elengedését és a felhalmozott vagyon újraelosztását kellett alkalmazniuk.

 

A viszonosság törvénye a legátfogóbb alapelv Isten királyságában, a mindennapi életben viszont a használat törvénye a legerĹ�teljesebb. A viszonosság törvénye és a használat törvénye együttesen a világ mĹ?ködésének a magját alkotják mind a látható, mind a láthatatlan világban. „Aki hĹ? a kevesen, annak többet adnak”- mondhatnánk így is. Mindez igaz a szellemi életre is. Ahogy a megértés és az érettség egyik szintjérĹ�l eljutunk a következĹ�re, fokozatosan bĹ�vülnek a lehetĹ�ségek.

 

3.- Az állhatatosság törvénye (Mát 7,7-11)

 

A világegyetem útjai az állhatatosságnak kedveznek. A szabadság és a fejlĹ�dés igénye benne van minden emberben. Az állhatatosság döntĹ� jelentĹ�ségĹ? a sikeres élethez általában is, a királyságbeli élethez pedig különösen. A szabadságnak vannak kockázatai. Ezekre készít fel az állhatatosság. Ha visszautasítjuk az ehhez vezetĹ� küzdelmeket, leragadunk, vagy egy helyben topogunk.

Isten legtöbb titkához csak erĹ�feszítéssel juthatunk el, s ugyanez a helyzet Isten áldásaival is. A kérjetek-adatik, keressetek-találtok, zörgessetek-megnyittatik párosokban a lényeg az, hogy mindezt kitartóan végezzük. Jézus belülrĹ�l ismerte az embert és tudta, hogy hajlamosak vagyunk a gyors feladásra.

Ezért int az állhatatos imára Luk 18,1-8-ban, és említi a barátja számára kenyeret kérĹ� ember esetét Luk 11,5-8-ban. Pál és Barnabás Lisztrában, Ikóniumban és Antiókiában egyaránt a hitben való állhatatosságra buzdították a hívĹ�ket, és rámutattak arra, hogy „sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk” (ApCsel 14,21.22).

A Sátán legkedveltebb technikája, hogy elbátortalanít. Mi pedig gyakorolhatjuk az állhatatosságot úgy, hogy a legreménytelenebbnek látszó helyzetben is azt mondjuk: „nem adom fel! Atyám, nem értelek, de bízom benned”! Állandóan résen kell lennünk, hogy küzdjünk az elbátortalanodás és az elkeseredés ellen.

Az állhatatosság szép történelmi példái Ábrahám Lincoln államelnök, Thomas Edison feltaláló, Assisi Szent Ferenc, Neumann János, a Curie házaspár, Szentgyörgyi Albert, stb. Isten könyörületessége és kegyelme által akar vezetni minket a viszonosság, a használat és az állhatatosság törvényeinek együttes használatában. Egyik bibliatanító találóan jegyezte meg: „Isten nem a gombákat, hanem a tölgyfákat használja”. S való igaz, hogy a tölgyfának az állhatatosság és az erĹ� a legfĹ�bb erénye.

 

4.- A felelĹ�sség (számon kérhetĹ�ség) törvénye (Luk 12,48)

 

„És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tĹ�le”. A tekintély és hírnév felelĹ�sséggel jár. A kedvezmények ugyanis felelĹ�sséget vonnak maguk után. A kedvezmények kibĹ�vülése egyúttal a felelĹ�sség fokozódását is jelenti. Egy híres zongoramĹ?vész azt mondta: ha egy napot nem gyakorolna, azt csak Ĺ� tudná, ha kettĹ�, akkor a zenekritikusok is, ha hármat, akkor már az egész világ.

A használat törvényének gyakorlása sikerre vezet, különösen akkor, ha párosul az állhatatosság törvényével, de e két törvény eredményessége a felelĹ�sség törvényének a betartását is megkívánja. Ha valakinek az adatott, hogy tanít, az elvárás minimuma az, hogy ezt gyakorolja is.

Máté 16,18-ban ugyan azt mondta Jézus, hogy saját egyházát Ĺ� maga fogja építeni, annak a felelĹ�sségét már népére helyezte, hogy a tervet továbbvigye, és az egész világon megvalósítsa.

 

A rang és a felelĹ�sség összetartoznak. A 19. században ez határozta meg a brit gondolkozást. Noblesse oblige – a nemesség kötelez. Ezt nem a franci Gaston Pierre Marc találta ki az 1800-es évek elején, mert ismeretes volt ez már a görög világban is. Euripidész azt mondta: „a nemesi sarj nemesen végezze be sorsát” Szophoklész pedig:”nemesen élni, vagy ha nem lehet, nemesen meghalni, ez illik az emelt fĹ�höz”. A Szentírás is azt mondja: „a nemes nemes dolgokat gondol”.

 

Az emberek ösztönösen is tudják azt, hogy a teljesítmény és a pozíció emelkedésével megnĹ� a felelĹ�sség és a teher is. A viktoriánus Anglia ösztönösen felismerte ezt a 19. században, hogy a felelĹ�sség törvénye alapvetĹ� feltétel a neki adott kiemelkedĹ� pozíció betöltéséhez. Ezért nem engedték meg az oroszoknak Afganisztán lerohanását és Indiába való betörésüket.

Az Istenben való hit az Isten iránti felelĹ�sséget is kimunkálja, ami az emberek iránti felelĹ�sség fokozódásában is megjelenik. Akinek fokozott tisztánlátás adatott, azzal szemben a követelmények is magasak. Ézs 58,1-11 és Jak 1,22-25 egyértelmĹ?vé teszik: töltsük be felelĹ�sségünket azon a szinten, ahol vagyunk, s akkor majd Isten magasabbra fog emelni minket. Adjatok, és néktek is adatik. Ha a felelĹ�sség magasabb szintjeire akarunk jutni, teljesítsük a jelenlegit, Az áldást felelĹ�sség kíséri.

 

5.- A nagyság (szolgáló vezetés) törvénye (Máté 18,1-4)

 

Minden ember vágyódik a nagyságra, és ez nem rossz. De Jézus beszél a nagyság tisztaságáról is. Ezért állítja elénk a gyermek és a szolga képét (Luk 22,25-27). Ez ellene mond napjaink általános tapasztalatainak. De mit is mond itt Jézus? Nem azt mondja, hogy én-központúak és nyafogósak legyünk, mint a pelenkázandó kisgyerek. Aki hisztizik, ha nincsen tele a pocakja, hanem arról a három sajátosságról, ami normális körülmények között megvan minden gyermekben: bizalom, tanulékonyság és alázat.

Minden gyermeknek szédületes hite van édesapjában és édesanyjában. Az isteni ellátásba vetett ilyen totális bizalom jelenti az elsĹ� lépést a nagyság felé. Azután a gyermekek nagyon fogékonyak. A tanulásra éhes gyermek odafigyel, mindent kérdez, és mindent kipróbál. Az ilyen hozzáállás tetszik az Istennek.

A kisgyermekek alázatosak, nem fújják föl magukat, nem fontoskodnak. EgyszerĹ?en szeretik az életet. Szabadok arra, hogy szabadok legyenek. Nem viselnek álarcot, ártatlanok, átláthatóak, Ĺ�szinték. Amikor ilyenek vagyunk, rajta vagyunk a nagyság felé vezetĹ� úton. Az alázat nem múló erény, állandó melléklet. „Aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik” (Máté 23,12). Az Úr félelmének és az alázatosságnak gazdagság, tisztesség és élet a jutalma, ahogy már korábban is említettem (Péld 22,4).

E három jellemvonás párhuzamosan halad felnĹ�ttben, gyermekben egyaránt. Aki bízik, az félreteszi a cinizmust, és nyitottá lesz. Nem kell, hogy mindig igaza legyen. Így képes arra, hogy tanuljon; IstentĹ�l, emberektĹ�l, a körülményektĹ�l. Odafigyel, új dolgokat is kipróbál. Ilyen az alázatos ember. A teljes körpálya tehát: bizalom, tanulékonyság, alázat. Az egyik átömlik a másikba és vissza.

 

A nagyság titka ugyanakkor a szolgálat is. Jézus ezt többször hangsúlyozta és bemutatta. Albert Schweitzer orgonista, az afrikai Lamberénében ezt élte. Hudson Taylor Kínában mutatta be. Florence Nightingale a krimi háború után a modern kórházi ápolás megalapítójaként vált közismertté, vagy itt van a nemrég elhunyt Calcuttai Teréz anya, de ide sorolható a dévai árvaházat irányító Böjthe Csaba is.

Aki elsĹ� akar lenni, legyen mindenkinek szolgája, mondta Jézus. A szolgálat olyan alapelv, amely minden szinten mĹ?ködik, még olyan kemény környezetben is, mint az autóipar. S ehhez nem is kell japán vagy más példát említenünk. A Berta-Vadász cég Székesfehérvárott többek között ezt az alapelvet követve jutott el odáig, ahol ma tart. Vadász István, ha kellett éjszaka is felkelt, hogy kiszolgálja a vevĹ�it.

 

Az képviseli a nagyságot, aki másokat szolgál – történjék ez akár a vallás, az emberi jótékonyság, az oktatás, a tudomány, a mĹ?vészet, a politika vagy az üzleti élet területén. És minél nagyobb az áldozat, illetve minél átfogóbb a szolgálat, annál nagyobb lesz maga az egyén. A gyámkodás és a kizsákmányolás helyett elĹ�ttünk áll a Hegyi Beszéd bevezetĹ� nyolc igazgyöngyének a kínálata: meg lehet élni egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Így felismerhetjük, hogyan vezet az ember és a nemzet, aki szolga. (folyt. Köv.)

 

Szabó Levente Gábor

 

Szabó Levente Gábor: A királyság nyolc alaptörvénye-IV. (Máté 24,14)

 

A Királyság 8 alapelve (#6-8)

 

6.- Az egység és hĹ?ség törvénye (Máté 18,19-20; 24,45-47)

 

Az egységnek központi a szerepe a világ mĹ?ködési mechanizmusában. A teremtéskor Isten azt mondta:”teremtsünk…” Párbeszéd folyt, akár a Szentháromságon belül, akár az angyali udvartartással, megvolt az egység és felszabadult a kreativitás. Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy ott jön létre rendkívüli kreativitás, ahol egység van.

Van egy közismert magyar közmondás: három a magyar igazság és egy a ráadás. Ennek a tartalma a következĹ�: bátorság, barátság, becsület és – egység. Kevesen tudják, hogy a 20. századot döntĹ�en a magyar tudósok és feltalálók befolyásolták. Kathy Marton most megjelent könyve „9 magyar, aki világgá ment” egy kis betekintést ad ehhez. Tudjuk-e, hogy a NASA központ egyik befolyásos vezetĹ�je magyar származású, vagy a párizsi nemzetközi génkutató központ igazgatója is magyar?

Az édenkerti bukás után isteni egységbĹ�l fakadt az ítélet is: „íme, az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Kiküldte az Úristen Ĺ�ket az Éden kertjébĹ�l” (1Móz 3,22-23). Az ítélet és az igazság félelmetes ereje éppúgy tört elĹ� a Mindenható Isten lenyĹ?gözĹ� egységébĹ�l, ahogy a teremtés káprázatos ereje kirobbant a menny tökéletes harmóniájából. A látható világot a láthatatlan világban meglévĹ� egység igazgatja.

 

Jézus leggyakrabban idézett kijelentése az egység törvénye földi érvényességére vonatkozik: „ha ketten közületek egy akaraton lesznek…”. Jézus egyetértésre szólított fel, de nem pusztán az egyetértés kedvéért. Ĺ� az egységet kérte. Amikor a tanítványok között volt, elvárta tĹ�lük, hogy egy akaraton legyenek vele. Az egység volt a belsĹ� egyetértésük külsĹ� megnyilvánulása.

 

Isten teremtĹ� erejének az egység a forrása. Sokan szeretnének egységet, de csak az akcióegységig jutnak el, mert nem gyakorolják az egységet megelĹ�zĹ� másik öt törvényt. Tehát ne az egységgel akarjuk kezdeni! Az egyetértés egyik zsoltára a 133. zsoltár. Azzal ér véget, hogy „csak oda küld áldást az Úr és örök életet”. (oda parancsol elnyĹ?hetetlen életet).

 

Az egységben érvényesül a hatványtényezĹ�. 5Móz 32,30-ból ismerjük az „egy elĹ?z ezret, kettĹ� tízezret” – bibliai számtanát. Az egység tehát nem dupláz, vagy háromszoroz, hanem belódítja a robbanásszerĹ? növekedést.

 

Az Ĺ�segyházra jellemzĹ� volt ez az egység, mert „ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban”. ApCsel 1,14 EbbĹ�l az egységbĹ�l kiáradt az erĹ�. Az ApCsel 13,1-3 szerint kettĹ�s böjt is támogatta az egységet Pál és Barnabás missziói kiküldésekor. Képesek voltak meghallani Isten hangját, mert igyekeztek „megtartani a Szellem egységét a békesség kötelében” (Ef 4,3). A szétziláltság menekülésre készteti a Szellemet. A János 17-bĹ�l Jézus fĹ�papi imája máig átragyog érvényes aktualitásával.

 

Az egységnek van néhány jellegzetessége:

1.- Olyan erĹ� van benne, hogy nemcsak a jóért, hanem a gonoszért is mĹ?ködhet – legalábbis egy idĹ�re. Bábel erre a jó példa. Az egymással harmóniába került embereket azonban nem a szeretet, hanem a kevélység motiválta. Isten helyzetértékelése kendĹ�zetlen: „ez a nép egy, a nyelve is egy, és semmi sem gátolja, hogy véghez vigyenek mindent, amit akarnak” (1Móz 11,6-8). Az emberiség ellenállhatatlan volt, Isten azonban ellenállt és áll a kevélyeknek, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad.

A kevélység megbújik napjainkban is a világi humanizmus mögött, ami valójában magának az embernek a vallása. VégsĹ� célja Isten központi szerepének az elutasítása, és a szabad vallásgyakorlat felszámolása. Politikai és vallási köntösben a liberalizmusban ölt testet, végsĹ� értelemben diktatórikus szándékokat takarva. A világi humanizmusnak példátlan erĹ�t kölcsönöz napijainkban is a támogatóinak egysége.

 

2.- A törekvések egysége. Az egység az ember belsĹ� harmóniájával, integritásával kezdĹ�dik. A kétszívĹ?, kétlelkĹ? embert már említettem a boldogmondásoknál. Az ilyen ember nem kap semmit az Úrtól. Ábrahám példája jól mutatja azt, hogy egységbe hozta életének törekvéseit. Nem követett párhuzamosan világi és istenes célokat. Életünk legelsĹ� helyén nem lehet egyszerre Jézus Krisztus és hitvestársunk, vagy leendĹ� hitvestársunk, vagy a munka. Ha Jézus az elsĹ�, akkor helyesen fogjuk szeretni hitvestársunkat, és jobban végezzük a munkánkat is.

 

3.- Közösségek elve. A belsĹ� egység hiánya tönkretesz minden csoportot. A bizonytalankodás és a nézeteltérések pusztulásba vezetnek. Máté 12,25 Sátán királyságát említi. Az egység hiánya az Ĺ� munkáit is tönkreteheti! Megállapíthatjuk, hogy az egység erĹ�t, a szétziláltság pedig gyöngeséget eredményez. „Aki megháborítja házát, annak öröksége szél lesz” (Péld 11,29).

Az egység hiánya miatt a Garibaldi által törékeny egységbe fogott Olaszország napjainkban kontinensünk beteg emberének számít viszonylag jó gazdasági eredményei ellenére, Ĺ�ket jelenleg napjainkban csak Magyarország múlja felül. Kb. 1960-ig az USA-t a bibliai gondolkozásmód jellemezte etikai korláttal és munkamorállal. Amely mögött ott volt a becsület és a tisztesség filozófiai rendszere. Napjainkban is van ennek számos szép példája Ugandában, Zambiában, Dél-Afrikában, stb.

 

4.- Egység különbözĹ�séggel. Az egység nem egyformaság, nem madáchi falanszter-jelenet. A mezĹ�t is sokféle virág borítja. Az Úr, különbözĹ� személyiségĹ?, képességĹ? és viselkedésĹ? embereket teremtett, akik a szándékaikban egységesek és a közjón munkálkodnak. Ĺ� nem akar minket robotok seregének látni. Az Isten céljainak a betöltése azonban egységet követel.

 

Az egységhez szorosan kapcsolódik a hĹ?ség: „aki hĹ? a kevesen, a sokon is hĹ? az” (Luk 16,10). Engedékeny társadalmunk szemet huny a kis hazugságok és kis lopások fölött. A hĹ?ség törvénye a végsĹ� jutalomra tekint a mennyben, amit nem emészt meg rozsda, tolvaj nem viszi el, tĹ?z nem emészti meg.

Jézus azt mondja, hogy a földi vagyon, egészség meg képességek kölcsön kapott adottságok, és az a döntĹ�, hogy mit teszünk velük. HĹ?ség és sáfárság egymásba kapaszkodnak: „Irgalmasság és hĹ?ség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást. HĹ?ség sarjad a földbĹ�l és igazság tekint alá a mennybĹ�l” (Zsolt 85,11.12).

A rábízott talentumot használó szolgákról uruk azt mondta: „jó és hĹ? szolgám”, s a jutalom tíz illetve öt város fölötti kormányzás joga lett. A hĹ?ség mindig kicsivel kezdĹ�dik. A számonkérés egyaránt vonatkozik kicsi és nagy dolgokra. Az Isten örökkévaló királyságában ránk bízandó felelĹ�sség mértékét az határozza meg, hogy milyen hĹ?ségesen kezeltük az Úr ügyeit a földön.

 

A mennybĹ�l kimaradnak azok, „akik szeretik és szólják a hazugságot” (Jel 22,15). „A szolga, aki tudta ura akaratát és mégsem tette meg, sokkal büntettetik” (Luk 12,47). „Mindnyájunknak meg kell jelenni Krisztus ítélĹ�széke elĹ�tt, hogy ki-ki megjutalmaztasson aszerint, amit e testben cselekedett” (2Kor 5,10). A hĹ?ség törvénye egyszerre komoly figyelmeztetés és az áldás ígérete. A hĹ?séges szolga ezt hallotta: „menj be a te uradnak örömébe” (Máté 25.21).

 

7.- A változás és a csodák törvénye (Máté 9,16-17; 1Kor 12.8-11)

 

A változás törvényénél fel kell oldani egy ellentétet. Mal 3,6-ban azt olvassuk: „én vagyok az Úr, én nem változom”. Isten szellem, és a szellem változatlan és kortalan. Kijózanító gondolat felismerni azt, hogy az Öregkorúnak nevezett Isten (aki nem az „Öregisten”) fiatalabb, mint én. A világegyetemben felhalmozott energia kifogy. A teremtett világmindenségben minden élĹ� dolog megtapasztalja a születés, a növekedés és a halál körforgását.

 

Isten azonban, a mindenek teremtĹ�je állandóan új, friss és minden élet forrása. A bibliából tudjuk, hogy „elporlad az ég minden serege, és az eget írásként hajtják össze” (Ézs 34,4), de a titkos királyság láthatatlan világa és az ezeket kormányzó törvények örökre megmaradnak.

 

Ezen a ponton eltér egymástól a látható anyagi világ és a láthatatlan szellemi világ. Bár Isten nem változik, törvényei sem és a szellemi királysága nincsen alávetve a változásnak, mégis kell lennie olyan alapelveknek, amelyek irányítják a létezést ezen a világon, amely alá van vetve a változás körforgásának. Itt ugyanis van vetés és aratás, élet és halál, mozgékonyság és merevség, lelkesedés és unalom, háború és béke, gazdagság és szegénység, ébredés és hitehagyás.

 

És itt jön a képbe a változás törvénye: „egyetlen ember sem tölt újbort régi tömlĹ�be” (Luk 5,36-38). Isten mindig ugyanaz, a tervei is, de az eszközök és tervei kivitelezésének a technikája mindig változik. Az ugandai John Mulinde 2001 szeptemberében New Yorkban tartózkodott, amikor az Úr azt mondta neki: „hamarosan olyan dolgok fognak történni, amelyek döntĹ� módon megváltoztatnak mindent, s ami a jellemzĹ� lesz erre az idĹ�szakra, az a gyors, mélyreható és radikális változás”. Akkor még mit sem sejtett a világ a World Trade Center ikertornyainak az összeomlásáról, ám a radikális változások valóban megtörténtek. Most is benne vagyunk egy ilyen 40 napos ciklusban, amit március 4-tĹ�l kezdve kapott Chuck D. Pierce.

 

Zambia elnöke, Frederick Chiluba a dél-afrikai Nelson Mandelával együtt jó példák a változásra, a reménység ellenére való reménységre. Chiluba újjászületett, Szentlélekkel betöltött keresztény, akit Kenneth Kuanda zsarnoki és korrupt rezsimje vágott börtönbe. Isten úgy lépett közbe csodával Chiluba javára, hogy felindította a Kuanda szolgálatában álló legkorruptabb és legzsarnokibb bírót, aki a perújításban minden vádat elejtett Chilubával szemben. Ezért állásával fizetett.

Az elnöki választáson Chiluba mellé állt az Úr, és a semmibĹ�l emelte a hatalom helyére, ahol már elkészített szívvel Jézusnak ajánlotta országát, visszaszorította a korrupciót, leépítette a bürokráciát. Ez az ember megtanult szenvedni, növekedni, megértette a királyság alapelveit és alkalmazta is azokat. Isten már készíti a láthatatlan királyság embereit, hogy változást hozzanak létre a látható világban.

 

Anglia és Franciaország az 1700-as években ellentétes irányban fejlĹ�dtek. Charles Wesley és George Whitefield és mások jóvoltából Anglia erkölcsi és gazdasági fellendülést ért meg, Franciaország pedig a felvilágosodásnak mondott elsötétedés, a francia forradalom és Napóleon uralkodása révén rossz irányba fordult. Még nem közkeletĹ? ismeret az, hogy Szent Ilona szigetén Heinéhez és Michelangelóhoz hasonlóan Napóleon is rátalált Megváltójára és királyára, Jézusra.

 

A változás tárgya – gondolkozásmódunk: „ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulása által”(Róma 12,2). Utána szokásaink, tudatos vagy öntudatlan hozzáállásaink következnek. A változásban Isten nem pusztán reformál, hanem transzformál is minket Krisztus képére.

 

Minden csodában benne van a változás. Amikor elérjük a láthatatlant, annak a következményei megnyilvánulnak a láthatóban is. Létezik egy törvény, amit nevezzünk a csodák törvényének.

Amikor csodák történnek, Isten túlszalad azon a határon, amelyen belül a dolgok a megszokott módon mĹ?ködnek. S bár Istent nem köti meg saját teremtése sem, ilyenkor is elvek alapján mĹ?ködik, s ezek a csodák törvényében foglalhatók keretbe. Pünkösd óta más viszonyítási rendszer lépett be a világba, hogy mi tekinthetĹ� normálisnak. Jézus nemcsak azt mondta, hogy ugyanazt tesszük, mint Ĺ�, hanem annál nagyobb dolgokat is (Ján 14,12).

 

A csodáknak is vannak szabályai, legalább három. ElĹ�ször: vegyük le a tekintetünket a körülményekrĹ�l és a dolgok lehetetlenségérĹ�l. Káleb és Józsué ezt megtették, a többi tíz kém nem – meg is emésztette Ĺ�ket Isten dicsĹ�sége. Káleb és Józsué annyira nem a lehetetlent nézték, hogy azt mondták: megesszük Ĺ�ket reggelire, mint a kenyeret.

Másodszor: ne kételkedjünk a szívünkben. Isten akarata kerüljön bele szellemünkbe a Szent Szellem által, hogy csodák történjenek. Utána pedig járjunk el Ábrahám módjára, „aki Isten ígéreteiben sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erĹ�s volt a hitben, dicsĹ�séget adva az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit Ĺ� ígért, azt meg is cselekedheti” (Róma 4,20-21). Ez nem más, mint a jövĹ�beni csoda jelenbeli birtokbavétele.

Harmadszor: kimondjuk a szót. Jézus lecsendesítette a vihart, feltámasztott három halottat, mert szólt hozzájuk. A csodák tehát azzal a bizonyossággal kezdĹ�dnek, hogy az Úr jelen van, megvan a szándéka, de ezt nekünk kell kimondani; a hegynek, a viharnak, a démonoknak. A beszédnek tehát óriási hatalmat adott az Úr, és ezért rendkívül fontos, hogy ne használjuk szánkat rágalmazó, szentségtelen, parázna vagy bolond beszédek kimondására. Ez a három dolog kulcsfontosságú a csodák törvényéhez.

 

A csodák látható világban való bekövetkezésének a legfĹ�bb akadálya a megbocsátás és a kiengesztelĹ�dés hiánya. (Máté 11.25.26). 1Ján 1,7 világosságban járást említ. Ez megfelelĹ� emberi kapcsolatokat jelent. Jézus vére nem hat a sötétségben vagy az engesztelhetetlenség állapotában, Megbocsátás nélkül befelhĹ�södik a képünk IstenrĹ�l és királyságáról, s nem látjuk meg a csodákat.

Az engesztelhetetlenség az elfogadhatatlan tulajdonságok közé tartozik Isten királyságában. Viszont csak az alázatos ember képes a megbocsátásra és a bocsánatkérésre, aki alárendeli haragját, érzéseit és hírnevét Isten akaratának. Tehát olyan magatartásmódot és légkört kell fenntartanunk, amely segíti a testvéreinkkel való harmóniát.

 

Folyamatos megbocsátás és folyamatos szeretet, e két dolog döntĹ� jelentĹ�ségĹ? a csodák törvényében. Az Újszövetség idejében normális jelenségnek tartották a csodákat. Derek Prince szerint, ha kiveszünk az Apostolok CselekedeteibĹ�l minden csodát – még ha a megtéréseket most nem is számoljuk ide – akkor 28 fejezetbĹ�l kevesebb, mint egy fejezet marad. A normális kereszténység a természetfelettiben mozog, él és hat.

 

Az Úr mindnyájunktól elvárja, hogy érjünk fel a láthatatlan világig, és engedjük meg neki, hogy rajtunk keresztül csodákat hajtson végre a látható világban.

 

8.- Az uralkodás törvénye (1Móz 1,26-28)

 

Isten azt akarja, hogy az emberek az általa elĹ�írt módon uralkodjanak a földön. Az egyház mégis a legyĹ�zött nép tüneteit hordozza, mert nem ismerik sem az uralkodás törvényét, sem a királyság egyéb törvényeit.

 

Tartsuk szem elĹ�tt, hogy a teremtéskor az ember volt Isten helyettese, kormányzója a földön, és hatalmat gyakorolt minden felett. Az uralkodás két héber szava a ’radah’ „letapos valamit” és a ’klabash’ „alávet” értelemmel. Az elsĹ�vel hatalmat kap az ember, hogy uralkodjon a hatalmát elfogadók fölött, a másodikkal pedig megkapta az engedetlenek és a lázadók feletti uralmat. Ez mindkét esetben teljes körĹ? uralmi jogot jelentett.

 

Istennek az volt a szándéka, hogy olyan emberek kormányozzák és vessék hatalmuk alá a világot, akik maguk is Isten uralma alatt élnek. Az ember tehát uralkodott a kígyókon is. Mégis áldozatul esett. Miért? Mert elmulasztotta gyakorolni hatalmát, sĹ�t, a kígyó vett rajta erĹ�t és félrevezette.

 

Mindez a használat törvénye szerint történt. Ugyanis elveszíted azt, amit kaptál, ha nem használod. Isten készen áll arra, hogy a javunkra fordítsa a használat törvényét, nekünk csupán el kell kezdenünk gyakorolni azt, amit kaptunk.

 

Az embernek azóta is megvan a képessége a kormányzásra, de elveszítette azt a kapcsolatot és tudást, amelynek révén azt megfelelĹ�en gyakorolhatná. Agyunk képességének csupán 3%-át használjuk. A zsenik is csak 6-9 %-ot (pl. Einstein és Mozart).

 

Az ember elveszített az alázatot és a fegyelmet, amivel Isten szándéka szerint gyakorolhatná a kormányzást, ehelyett meggyalázza a teremtett világot, és folyamatosan megsérti a felelĹ�sség törvényét. A virágok, gyümölcsök és növények feletti uralom is kicsúszott a kezébĹ�l, hiszen ezekbĹ�l készül az alkohol, sĹ�t a gyomnövényhez hasonló kender rabszolgájává lett a drogfogyasztás révén.

A királyságon kívüli ember magához szorítja ezeket az „élvezeteket”, nem akar lemondani róluk; a királyságon belüli ember viszont „élvezi” Isten jelenlétét. Nem hiába írja Pál Ef 5,18-ban „ne részegedjetek meg bortól, amelyben léhaság van, hanem teljesedjetek be Szentlélekkel”.

1988-ban a birminghami Bonnke által szervezett tĹ?zkonferencián Benny Hinn egyik alkalmán fordult elĹ� az, hogy egy volt drogost betöltött a Szentlélek: ez is „high” volt drogos szakkifejezéssel élve, de micsoda különbséggel. Az isteni „high” másnapossága is messze felülmúlja a bor részegítĹ� mámorát, hiszen ebben az esetben Jóel ’bárjában’ a Szentlélek a ’csapos’.

 

Amikor az ember életében Jézus által visszaáll Isten uralma, akkor képes lesz arra, hogy visszaállítsa minden felett saját Isten által neki adott uralmát is. Fel kell fognunk azt, hogy Isten úgy gondolkozik rólunk, mint munkatársairól. Együttmunkálkodóknak mond minket (2Kor 5,21 6,1). Az állhatatosság törvényére utalva azt is mondja Pál: „ha tĹ?rünk, vele együtt fogunk uralkodni is” (2Tim 2,12). A keresztségekben is ez a lényeg: „Vele együtt” a kereszten, a sírban, a halálban, a feltámadásban, az Atya jobbján és a szenvedésben is!

 

Az Úr gondolataiban nyilvánvalóan kéz a kézben jár a királyság meghirdetése és a hatalom. A királyságot ugyanis a hatalom bemutatása hitelesítette. ErĹ� és hatalom, dünamisz és exousia, azaz belsĹ� erĹ� és átruházott hatalom, amit úgy is megfogalmazhatunk: „valahonnan ki és valahova be”. Mire szól a hatalom? „Kígyókon és skorpiókon tapossatok, és az ellenségnek minden erején” (Luk 10,19)

Ez nyilvánvalóan szellemi harcot is jelent, amit napjainkban hazánkba is sokan elutasítanak vagy azért, mert évtizedes rossz gyakorlat visszariasztotta Ĺ�ket, és mindent leszĹ?kítenek a hit harcára, vagy mert bele se mertek fogni, és azt gondolják, Jézus úgyis mindent elvégzett, nekünk nem kell csinálni semmit.

Mind a két vélemény és hozzáállás fényévekre van a bibliai valóságtól. Pedig már a latinok is tudták: „abusus non tollit usum”. „A visszaélés nem zárja ki a helyes használatot”.

 

Luk 10,19-cel Jézus azt is mondta: „helyreállítom a hatalmatokat a titeket megcsalón” (Ld: Róma 16,20). A Sátán stratégiája ma is a félrevezetés, a bĹ?nre csábítás, hitetlenség tüzes nyilai, félénkség, bátortalanság, szégyenkezés, keserĹ?ség. Ezek mind-mind nyilak, amelyeket azért lĹ� ki, hogy késleltesse Isten királyságának a megjelenését.

Isten azt kívánja, hogy kézbe vegyük jogos hatalmunkat, s a de jure, jog szerinti állapotból jussunk el a de facto, tényszerĹ? állapotig, és ezzel is siettessük a királyság földi eljövetelét. Ekkor tesszük is azt, amit a Mi Atyánkban mondunk: „jöjjön el a te királyi uralmad”.

 

Jézus nyomatékosan hangsúlyozta: „amikor a királyságnak ez az evangélium hirdettetik az egész világon jelként, minden népnek, akkor jön el a vég” (Máté 24,14).

 

Mindezt garantálja az uralkodás törvénye, ha megfelelĹ�en gyakoroljuk. Ez is pontosan úgy mĹ?ködik, mint a csodák törvénye, a kimondott Ige ereje által. Sajátítsuk el az egymásra épülĹ� alapelveket, élvezzük a mindegyikhez kötĹ�dĹ� sajátos kegyelmi megnyilvánulásokat, azt az „ahá”-effektust, hogy nálunk és általunk is mĹ?ködnek. Gyakoroljuk a jézusi jellemet tükrözĹ� nyolc boldogmondással együtt.

 

A 8-as szám bele van égetve a világmindenségbe. Jézus héber és görög nevének számértéke 888. A sátáni 666-ra tehát a 888 a helyes válasz (S a szövetségek száma is nyolc!), S gondoljunk csak bele, a matematikában fektetett nyolcas jelöli a végtelent.

 

A gyĹ�ztes oldalán és oldalon állunk. Rajtunk a sor, hogy megértsük, elsajátítsuk és gyakoroljuk e törvényeket. Akkor a rólunk szóló mennyei beszámolót így fogják befejezni az ügyeletes írnokangyalok: „ezek pedig kimentek Miskolcra, Kazincbarcikára, Rimaszombatra, Putnokra, Ózdra, Bajára, Pécsre, Budapestre, és prédikálták az Isten királysága evangéliumát. Az Úr pedig együttmunkálkodott velük és megerĹ�sített (konfirmálta!) az igét a jelek által, amelyek követték Ĺ�ket” (Márk 16,20).

 

Lássátok meg és menjetek be a királyságba! Válasszátok és gyakoroljátok a királyság törvényeit!

 

Szabó Levente Gábor

Budapest-Miskolc 2008 április 3

(Szirtes Péter: Az elhangzott elĹ�adás dátuma megfelel a Lakelandi Szentszellem Kitöltetés kezdĹ� idĹ�pontjának, melynek prófétikus jelentĹ�sége, hogy Isten apostoli tanítással kívánja köztünk megalapozni Uralmának erĹ�ben való megjelenését, ezért jól tesszük, ha a fent leírtakra erĹ�sen ügyelünk, és mások számára is elérhetĹ�vé tesszük.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

violettaperez5@gmail.com

(perez, 2015.10.22 14:35)

helló
Én vagyok az egyén, aki külföldi hitelek. Büszkélkedő egy tőkével
melyik hozzászokott biztosít kölcsönöket a rövid és hosszú távon az egyének közötti
500,000,000 minden komoly személyek tényleges szükségleteihez, a sebesség pedig 5000 €
érdekes az évi 3 %-át. Én biztosít a pénzügyi kölcsönök,
Lakáshitel,
Beruházási hitelt,
Autó hitel,
Személyi kölcsön.
Én kielégíteni ügyfeleim a 2 nap a jelentkezési lap kézhezvételét követő időszak legfeljebb.
Itt van az én-m felad: violettaperez5@gmail.com