Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hector Torres: 

Az apostolok és próféták helyreállítása

Hogyan fogja ez forradalmasítani a szolgálatot a 21. században?

Angolból fordította:

Szabó Levente Gábor 

2001.   
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

     Ajánlás

 

      Az egyház nagyon kiváltságos helyzetben van a 21. Század kezdetén. Nyilvánvaló: Isten úgy döntött, hogy valami csodálatos dolgot cselekszik napjainkban a világon. Megengedi, hogy bőséges evangélizációs gyümölcsöt lássunk, miközben az újszövetségben előforduló jeleket és csodákat visznek véghez egyszerű hívők.

      E helyzet központi eleme, amelyben az egyház is él, s amelynek mi magunk is tanúi vagyunk, az apostolok és a próféták szolgálatának helyreállítása hosszú-hosszú idő után. Hector Torres tökéletes világossággal látja ezt a tényt. Ő azon emberek egyike, akik hallják, hogy mit mond a Szentlélek a gyülekezeteknek. Ez a könyv pontosan a megfelelő időben jelent meg. Az „apostolok és próféták helyreállítása” az első könyvek egyike, amely Isten e fontos cselekedetéről szól, és jól van ez így. Hector nemcsak továbbadja nekünk látását, hanem az is sikerült neki, hogy összehozzon egy olyan csapatot, amely e tárgyban a legjobb gondolati minőséget képviseli.

      Mivel az apostolok és próféták tisztének, hivatalának elismerése meglehetősen új, el tudom képzelni, hogy e könyv számos olvasója kissé kényelmetlenül érzi majd magát az olvasás kezdetén. Ez várható is, éppen ezért ebben az ajánlásban szeretném bemutatni azt a történelmi alapot, amelyen ma Isten építkezik.

      Isten új cselekvésének történelmi gyökerei a protestáns reformációban keresendők. A reformátorok teológiája véleményünk szerint szilárd alapokon nyugszik: a Szentírás tekintélye, hitből való megigazulás és a hívők egyetemes papsága. A másik kulcselem John Wesley gondolatai a személye megszentelődéssel kapcsolatban. A jó kétszáz éve elkezdődött missziói mozgalom eloszlatott minden kételyt azzal kapcsolatban, hogy hirdetnünk kell az evangéliumot az egész világon.

      A 20. Században a pünkösdi mozgalom hangsúlyozta a Szentháromság harmadik személyét, és megtanította nekünk, hogy a természetfeletti erőnek követnie kell az evangélium meghirdetését. Az 1950-es években Billy Graham, Oral Roberts, T.L.Osborne, Morris Cerullo és mások szolgálatának az elkezdődésével az evangélizáció került az első helyre. Az 1960-as évek meghozták a keresztények között a szegények és elnyomottak felkarolásának mély meggyőződését. Az 1970-es években született meg a nagy Globális Imamozgalom. Az 1980-as évek meghozták a prófétai ajándék és tiszt elismerésének kezdetét, az 1990-es évek pedig rávilágítottak az apostoli ajándék és tiszt fontosságára.

      Furcsa ugyan, de a keresztény vezetők többsége egészen napjainkig nem igazán értették meg az igazi egyházkormányzás lényegét. Pedig az újszövetség tele van az apostolok és próféták funkciójára vonatkozó kijelentésekkel. Valójában ők az egyház igazi alapjai: „(az Isten háztartása), a próféták és apostolok alapkövén épül fel, ahol maga Jézus a szegletkő (zárókő) ” (Ef 2,20). A múlt dacára izgalmas egy olyan nemzedékben élni, amely láthatja az egyház szerkezetének helyreállítását, ahogy azt Isten eredetileg eltervezte.

      Az „Apostolok és próféták” olvasása közben világosan kirajzolódik előttünk az irány, amely felé ma az egyház halad. Inni fogsz Isten folyójából, s a végén magad is beugrasz majd ebbe az isteni folyóba. 

      C.Peter Wagner

      A Wagner Vezetőképző Intézet elnöket 
 

      Előszó 

      A múlt nagy keresztény mozgalmai kulcsfontosságú szerepet játszottak a maguk idejében, hogy az egyház továbbmozduljon a minden dolgok helyreállítása felé. Az Efézus 4-ben leírt apostoli, prófétai, evangélista, tanítói és pásztori szolgálati ajándékok helyreállításával Krisztus teste elkezdi elérni az érettséget. Krisztus teljességének az elérését azonban csak az apostoli tiszt helyreállításával érhetjük el az emberekben.

      Az emberiség kairos (minősített) idejében élünk, egy átmeneti időben. Belépve a 21. Századba, az egyháznak helyre kell állnia a maga teljességében, hogy elvégezze Isten örök szándékát, és betöltse a Nagy Missziói Küldetést, és Jézus Krisztus tanítványaivá tegye a nemzeteket. Az átmenet időszakát nevezhetjük „felekezet utáni” vagy „új apostoli reformációnak”. Az apostolok új nemzedékének erőben kell megmutatkoznia, nem csupán ékesszólásban, ha olyan eredményeket akarunk látni, amelyek átformálják az egész világot. Ha apostolok ezrei elkezdik szolgálatukat, az egyház felszabadul arra, hogy hatékonyan tegyen tanítványokká népeket, akik készek elfogadni Krisztus uralmát.

      Az aratás nem betakarítható ezen alapvető szerepek nélkül. Azt láthatjuk, hogy az Atya feltámasztja az apostolok és apostoli emberek új nemzedékét, akik elfoglalják helyüket  a világban, és értékes hozzájárulást adnak Isten munkájához. Ez természetesen friss kenetet kíván és olyan embereket, akik szenvedélyesen magukhoz ölelik az újat, de szilárdan ragaszkodnak a múlt alapjaihoz. Integritással (összeszedettséggel, egyöntetűséggel) és kenettel bíró emberek kerestetnek, akik kijelölik a városok és nemzetek begyűjtésének útvonalát, ahogy azt az első század egyháza is tette, s ily módón megalapítják Krisztus királyságát itt, a földön. 

      Dr. Stan DeKoven elnök

      Vision International University

      Ramonita, California 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

      Bevezetés 

      „Az Úr pedig azt mondta Ábrámnak: menj ki a te országodból, a te rokonaid közül, atyád házából arra a földre, amelyet én fogok megmutatni neked. Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, naggyá teszem nevedet, és áldássá leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, és megátkozom azokat, akik átkoznak téged: és benned a föld minden családja áldott lesz” (1Móz 12,1-3).  

      Amikor Isten valami új dolgot akar cselekedni az életünkben, általában valami olyan dolgot kíván tőlünk, amely megkívánja az ismert és kényelmes dolgokról való lemondást, amelyekhez pedig kötődünk érzelmileg és szellemileg egyaránt. Vegyük észre, hogy a biblia szerint az „Úr szólt”. Ez pedig azt jelenti, hogy a múltban Isten szólt Ábrámnak azokról a változásokról, amelyeket végre akart hajtani az életében, hogy áldott legyen.

      Az egyes ember számára a legnehezebb dolgok egyike az, hogy lemondjon és elhagyjon olyan helyeket, ahol biztosan érzi magát, ahol otthon van. Ezért sokszor van az, hogy bár Isten szólt nekünk, mi mégis halogatjuk az engedelmességet: s bizony szükségünk van valakire, aki meglök vagy noszogat a kezdő lépések megtételére a kívánt változások felé. Ábrám esetében Isten az apját, Tárét használta, hogy elvigye Ábrámot arról a helyről, amit késlekedett elhagyni. Meg kell értenünk, hogy ugyan Isten Ábrámnak mondta el: hagyjon el mindent, és áldás lesz, de ő soha nem tette meg a szükséges lépéseket, amíg apja meg nem tette ezeket – érette.

      „Fogta azért Táré Ábrámot, az ő fiát és Lótot, Hárán fiát, az ő unokáját, és Szárair, az ő menyét, Ábrámnak, az ő fiának feleségét, és kiindultak együtt Úr-Kaszdimból,hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutottak Háránig és ott letelepedtek. Táré pedig 205 esztendős volt. És meghalt Táré Háránban” (1Móz 11,31-32).

      Bár sokszor kívánjuk, hogy Isten szóljon hozzánk és jelentse ki életünkre vonatkozó terveit, nem mindig vagyunk készek a szükséges változásokra és kiigazításokra az életünkben. Ez pedig bibliai értelemben lehetetlen. Amikor Isten szólt a szolgáinak a bibliában, akkor mindig megkívánta tőlük a szükséges változásokat és kiigazításokat az életükben és terveikben, hogy azokat a magáéhoz igazítsa. Ha ugyanis készek vagyunk megváltoztatni és kiigazítani életünket, hitelveinket, terveinket vagy még azt a helyet is, ahol élünk, ez lesz az a kritikus pont, ahol elkezdjük megtapasztalni Isten szándékait az életünkben.

      Isten mindig tesz valami újat és mást királysága előmozdítása érdekében. Minden folyamat változásokkal jár. Változás kísér minden növekedést is, és minden változás újabb kihívás elé állít. Nagyon találó azt mondani, hogy nem minden változás képvisel előrehaladást, változás nélkül azonban nincsen előrehaladás

      Nem azért írtam ezt a könyvet, hogy bárkire is hatást gyakoroljak. Azonban remélem azt, hogy a tartalma eljuttat új és friss tapasztalatokhoz Istennel. Az Istennel való együtt haladáshoz késznek kell lennünk megváltoztatni dolgokat, amelyek nem bizonyultak hatékonyaknak, és keresni azokat az új dolgokat, amelyeket Isten akar, hogy megtegyünk.

      Ha valóban meg akarjuk látni a szellemi ébredést, meg akarjuk tapasztalni a megújulást, közösségeink átváltozását, talán fel kell adnunk olyan módszereket és stratégiákat, amelyek nem bizonyultak hatékonyaknak, és nem hozták meg a kívánt eredményeket, amelyek pedig szükségesek a változásokhoz. Új dolgokba kell belevágnunk ahhoz, hogy új dolgokat lássunk.

      Isten azt mondta Ábrámnak, hogy hagyja el földjét, rokonságát, atyjának házát. S ha Ábrám kész engedelmeskedni Isten parancsainak, nagy és csodálatos áldásokat fog látni. S ez meg is történt.

      A következő oldalakon Isten szólni fog hozzád Szelleme által, nyisd ki szívedet, s ne kritizálj, hanem hajtsd oda füledet és szívedet. Néhány változás nagyon radikális, gyökeres lesz, más pedig éppen csak egy kis kiigazítás, ismét más puszta megerősítése annak, hogy haladj tovább a megkezdett úton.

      Ahogy Ábrahám hitt Istennek és ezt igazságul számították be neki, tudjátok meg hát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai. Az Irás pedig előre látta, hogy Isten hitből fogja megigazítani a népeket, előre hirdette Ábrahámnak az evangéliumot: tebenned fognak megáldatni minden népek. Ezért a hívők áldatnak meg a hívő Ábrahámmal. (Gal 3,6-9).

      Isten lényegében ezt mondja: „Ha te meghallgatsz és engedelmeskedsz, akkor megáldalak”. Újbort nem lehet ó tömlőbe önteni, mert az elszakad, és az újbor is elvész. Ugyanígy nem maradhatunk meg a múltban, ha el akarjuk érni a jövőt. Lukács elmondja István szavait a zsidó tanács előtt Ábrahám elhívásával kapcsolatban:

      Ő pedig ezt mondta: férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban lakott. És ezt mondta néki: eredj ki a te földedből, és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, amelyet én mutatok néked. Akkor kiment a káldeusok földéből, és lakozott Háránban, és onnét, miután apja meghalt, kihozta őt arra a földre, amelyen ti most laktok. És nem adott néki abban örökséget, csak egy lábnyomnyit is, de azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő utódainak, jóllehet neki nem volt gyermeke (ApCsel 7,2-5).

      Istennek van terve minden nemzedék számára, és Ő ellát minket technológiai, gazdasági és szellemi előrehaladással ebben az új évezredben. A 21. század egyháza nem ragadhat le a 20. század gondolkodásmódjánál, ahogy a 20. századi egyház nem maradt meg a 19. század határai között.

      Hogy az Ábrahám áldása legyen a pogányokon Krisztus Jézusban, és így megkaphassuk a Szellem ígéretét hit által (Gal 3,14).

      Isten kihívása hozzánk az, hogy lemondjunk a kényelemről és kitágítsuk látásunkat, s a hit új szintjére emelkedjünk, s így megláthassuk Isten dicsősége új megnyilvánulásait. Isten ugyanis azt akarja, hogy hitről hitre és az egyik dicsőségből a másik dicsőségbe jussunk. Istennek nem az a fontos, hogy mit tudunk, hanem az, hogy olyan legyen a szellemünk, amely tanítható és nyitott az Ő meghallására.

      Ha összhangban akarunk lenni Istennel, legyünk engedelmesek és taníthatók. Ez pedig megkívánja, hogy készek legyünk megfizetni az árat, amit Isten kér tőlünk.

      Máté 1, 18-25-ben az Úr angyala kijelentette Józsefnek Isten tervét a megígért Messiás eljöveteléről. Az angyal szava minden szempontból nagy kihívás volt József, Isten embere számára. Mária jegyeseként el kellett fogadnia Azt a tényt, hogy kedvese várandós egy csodálatos módon fogant gyermekkel. Ellene kellett állnia a zsidó hagyománynak és a szóbeszédnek (Máté 1,18-21), és engedelmeskednie kellett Istennek (Máté 1,24-25).

      Ezután Heródes eltervezte a két évnél fiatalabb gyermekek lemészárlását, ezért az Úr angyala újra megjelent Józsefnek álmában, és arra utasította, hogy vegye magához a gyermeket és annak anyját, s menjen Egyiptomba, s maradjon ott Heródes haláláig. Ezek a változások, némelyek nagyon gyökeresek, megkívánták azt, hogy mindenről lemondjanak annak érdekében, hogy Isten céljai sikeresek legyenek az egész emberiség javára. Ha nyitottak vagyunk ezekre a dolgokra, felfedezzük isteni rendeltetésünket.

      Nagyon különböző területeket érinthetnek ezek a kiigazítások és paradigma váltások, amelyeket az Isten megkíván tőlünk.

     ·  Körülményeinkben (munka, fizetés, otthon)

     ·  Kapcsolatainkban (előítélet, módszer, üzlet)

     ·  Hajlamainkban vagy dogmáinkban (család, egyház, munka, hagyomány, stb.)

     ·  Cselekedeteinkben (ima, adás, szolgálat, szeretet, életmód, stb.)

     ·  Hitrendszerünkben (Istenről, szándékairól, útjairól, Vele való kapcsolatunkról). 

     Megértem, hogy e könyv bizonyos részei nagyon vitatottak lesznek, de vállalom a kockázatot, amelyet Isten kíván tőlem, ha meg akarom látni az egyház változásait. A változások mindig heves ellenállást váltanak ki a megszilárdult rend részéről. Jézus Krisztus megtámadta a farizeusok és szadduceusok hibáit és képmutatását, és kész volt ezért meghalni. Luther Márton és a protestáns reformáció nagyjai megcáfolták az egyház tanbeli torzulásait, mert az volt a szándékuk, hogy az igazságot hirdessék és tanítsák, bármibe kerül is az.

     Isten kegyelme által egy stratégiai helyre kerültem az egyházban a jelen időben. Isten megadta nekünk azt az előjogot, hogy együttmunkálkodhattunk Isten nagy szolgáival Latin-Amerikában, az Egyesült Államokban és szerte a világon. Közelről figyelhettem meg a Szent Szellem mozgását, és leülhettem azoknak asztalához, akik az új apostoli reformáció élharcosai.

     Forró kívánságom az, hogy mindazok megkapják a megerősítést a most történő dolgokról, akik nyitottak a Szellem friss mozgásaira: valami világosodjon meg előttük, fontos és alapvető eligazítást kapjanak Isten szándékairól életükben és szolgálatukban.

     A Szent Szellemtől ihletve János apostol ezt írta a hívőknek:

     Ezeket a dolgokat írtam nektek, akik hisztek Isten Fiának a nevében, hogy megtudjátok, hogy örök életetek van, és hogy továbbra is higgyetek Isten Fiának a nevében (1Ján 5,13).

     Lukács apostol is pontosan ezt magyarázza el, hogy írásának az volt a célja, hogy bemutassa mindazokat a dolgokat, amelyeket Jézus kezdett tanítani és cselekedni (ApCsel 1,1), és így Teofilusznál meglegyen a tanítások történelmi bizonyítéka, amelyeket ő elfogadott (ApCsel 1,4). Nem igényelve az említett apostolok ihletettségének hasonló szintjét vagy tekintélyét, az a vágyam, hogy bemutassam ennek az új apostoli és prófétai mozgalomnak az eredetét, és megadjam az ezt körülvevő események időbeli sorrendjét.

     Imádságom az, hogy az olvasó tájékozott, megalapozott és vitán felül állóan áldott legyen e könyv tartalma révén. A könyv „résztvevői”, a benne szereplő emberek széles körben elismertek nemzetközi szolgálatuk miatt. Olyan apostolok és próféták ők, akik az új apostoli reformáció élharcosai.  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

1

Minden dolog helyreállítása

 

    Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy bűneitek eltöröltessenek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idői az Úrnak színétől, és elküldje a Jézus Krisztust, akit néktek előre hirdettek, kit az égnek kell magába fogadnia mindaddig, amíg minden dolgot helyre nem állítanak, amiről szólott Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva (ApCsel 2,19-21). 

      Ezekben az utolsó napokban a felfrissülés idejét éljük, a felfrissítő ébredés időszakát, az Úr Jézus Krisztus visszatérésének előjeleit, mindazok alapján, amit itt Péter apostol elmagyaráz. Van egy feltétele annak, hogy mindez megtörténjen, egy nagyon fontos eseménysor: minden dolgok helyreállítása. A helyreállítás szó jelzi valaminek vagy valakinek a visszatérését abba az állapotba, amelyben korábban volt. Ha valamit helyreállítottak, ez azért volt, mert eltért az eredeti feltételtől vagy pedig egyszerűen letagadta romlásának állapotát. A helyreállítás tehát a feltételek kiigazításának folyamata a változások útján.

      A Szentírás bemutatja nekünk azt is, hogy amikor Isten valamit helyreállít, azt nemcsak visszaviszi eredeti állapotába, de a helyreállított mű felül is múlja az eredetit. A mózesi törvények szerint például, amikor valakit tetten értek a lopásban, ettől a személytől megkívánták, hogy az ellopott érték négyszeresét vagy ötszörösét térítse meg. Amikor Isten visszaadta Jóbnak azt, amit a Sátán ellopott tőle, még bőségesebben megáldotta őt és a dupláját adta mindannak, amije korábban volt. Jóel próféta is kijelenti, akire Péter apostol hivatkozott, hogy a késői eső felülmúlja a korai esőt. Isten helyreállít, megsokszoroz, és éppen ezért az utolsó idők egyháza sok szempontból erőteljesebben és dicsőségesebben lesz helyreállítva, mint amilyen az első volt.

      Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadozzatok az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja néktek az esőt, igazság szerint, és korai és késői esőt hullat néktek az első hónapban. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtok a mustot és az olajat. És kipótolom néktek az esztendőket, amelyeket tönkretett a szöcske, a cserebogár, a hernyó és a sáska, az én nagy seregem, amelyet reátok küldöttem. És esztek bőven és megelégedtek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, és soha többé nem szégyenül meg az én népem (Jóel 2,23-26).

      A helyreállítás ugyanaz a szó, mint a visszatérés vagy újra megalapítás. Ézsaiás próféta úgy írja le Isten népét, „mint kirablottat, bilincsbe vertet, prédává és ragadománnyá lettet” (Ézs 42,22), s mintha csak a mai egyház szellemi állapotáról beszélne. Ez a leírás magába foglalja a mennyei tróntól jövő megbízást, a mennyei seregek parancsnokának a rendeletét is: helyreállítani!

      Ez a rendelkezés azt is jelenti, hogy Isten munkatársakat keres szándékainak kivitelezéséhez. A szuverén Isten úgy döntött, hogy bevon minket szándékaiba és terveibe! Isten munkatársai vagyunk (1Kor 3,9), és arra vagyunk hivatottak, hogy folytassuk azt a munkát, amit Jézus Krisztus elkezdett, mind a cselekedetekben, mind a tanításban (ApCsel 1,1).

      A történelem során az Úr mindent visszaállított, visszaadott egyházának, amit az ördög elrabolt megtévesztésekre, emberi hagyományra és nem a Krisztusra támaszkodó filozófiák által.

     Jézus Krisztus szolgálata egy olyan időben jelent meg a színen Izráel számára, amikor Isten már több mint négyszáz éve nem szólt népéhez. A vallási vezetés eladta magát a rómaiaknak. Félretolták a próféták tanításait és előírásait, hogy elkerüljék az összeütközést, és ellenőrzést gyakorolhassanak Izráel népe felett. És ekkor jelent meg Jézus a színen. Isten követeként, apostolként és nagykövetként mutatkozott be, a menny nagyköveteként: megérkezett erővel és hatalommal, hogy ütközzön, ítéljen és megreformálja Isten házát.   Aggeus meghirdette, hogy Isten későbbi házának dicsősége nagyobb lesz a korábbinál. E prófécia beteljesítőjeként Jézus úgy jelenik meg, mint aki helyreállítja mindazt, amit a nép elveszített. Ezek olyan dolgok, amelyeket Jézus Krisztus apostoli szolgálata akart helyre állítani:

     ·   Egészséges tanítás

     ·   Isten ereje és tekintélye

     ·   Népének kormányzása vagy megítélése

     ·   Isten terveinek és szándékainak friss, új kijelentése

     ·   Szellemi megújulás vagy ébredés

Tanítványok, apostolok és próféták

 

      Máté 10 első szakaszában megfigyelhetjük, hogy Jézus tanítványoknak mondja embereit, de amikor tekintélyt ad nekik, már apostoloknak hívja őket. Ez azért van, mert erővel és tekintéllyel ruházta fel őket (2 v.), és nagyköveteiként, képviselőiként küldi ki őket a zsidó néphez. Jézus nyomatékkal mondta nekik, hogy ne lépjenek be a samaritánusok városaiba, mert szükséges volt, hogy a királyság evangéliuma először a zsidókat érje el. Jézus nagykövetei, az apostolok korlátozott mértékű erővel és hatalommal voltak felruházva. A szent Szellem kitöltetése pünkösd napján azonban elmozdította ezeket a korlátokat, és olyan kenetet adott nekik, hogy képviselhessék Krisztust az egész világon.

      A mennybe visszatérve, Jézus Krisztus itt hagyta népét a Szent Szellem dinamikus és alkotó erejével. Ráadásul adta még a szolgálati ajándékokat is egyházának, hogy hirdessék és megalapítsák Isten királyságát szerte a világon, megmentsék az elveszetteket és lerombolják az ellenség munkáit. Ez az, ami a Nagy Parancsolatként ismeretes.

      És adott némelyeket apostoloknak, prófétáknak, evangélistáknak, pásztoroknak és tanítóknak, a szentek kiképzésére, míg mindnyájan eljutunk a hitnek egységére és Isten Fia ismeretére, a tökéletes, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékes kor mértékére (Ef 4,11-13).

      Isten szándéka az, hogy szolgálati ajándékokat adjon a felkészítésre – az előkészítésre, az edzésre, Krisztus testének építésére, - hogy eljussunk a Krisztus teljességére és a hitnek egységére.

      Egyháza építésére Isten lefektette az apostolok és próféták alapját. Rájuk bízta az egyház kormányzásának és adminisztrációjának összehangolását. A próféták adnak útmutatásokat, amit az Istentől vesznek, az apostolok pedig végrehajtják ezeket.

      Akik fölépültetek az apostolok és próféták alapkövére, lévén a zárókő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel egyberakva növekedik szent templommá az Úrban, akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Szellem által (Ef 2,20-22).

      Isten az apostolokat és a prófétákat használja arra, hogy a rejtett dolgokról kijelentést kapjanak a Szent Szellem által. Ezt a kijelentést azért adja nekik, hogy meghirdessék azt az ő népének, és végrehajtsák azokat a változásokat, amelyeket ez az új kijelentés megkíván.

      Pál apostol leírja, hogy ilyen módon adatott néki az egyház, a Krisztus teste titkának a megértése, amelynek Jézus a feje, mi pedig a tagjai.  

      Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, aszerint, amint az előbb megírtam röviden, melynek olvasásából megérthetitek, micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől, amely egyéb időkben meg nem ismertetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által, hogy tudniillik a pogányok örököstársak és egy ugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által (Ef 3,3-6).

Az egyház az első években  

      Az első öt évszázad során hamis tanítások fertőzték meg az egyházat, próbálták kiszárítani és elpusztítani. Lassan-lassan ezek a hibák megfosztották az egyházat a szellemi ajándékoktól és szolgálatoktól, amelyeket pedig Isten adott neki. Az egyház vezetősége hitehagyásba esett, és elfelejtette elhívását, förtelmes kapcsolatra lépett a római birodalommal, eltávozott a szent tanításoktól, sarokba hajította az egyházatyáktól is közvetített hit tanításait. Pál apostol úgy utal erre, mint hitbeli hajót9örésre (1Tim 1,1-19) romlott értelmű, hitre nézve nem becsületes emberekre (2Tim 3,3-8).

      Dr. Pablo Deiros, a buenos airesi Baptista Teológiai Szeminárium igazgatója Argentínában, leírja csodálatos könyvében, A Szent Szellem munkája a történelemben azt, hogy az évek múlásával hogyan szűntek meg a Szent Szellem megnyilvánulásai az egyházban. Deiros elmagyarázza, hogy a cessationizmus (megszűnés) dogmájának bevezetésével az egyház eltörölte, kihagyta először az apostolok szolgálatának alkalmazását, majd a prófétákat, evangélistákat, tanítókat.  A folyamat eredménye egy olyan egyházi hierarchia felállítása lett, amely mindenestől fogva más, mint amit Krisztus alapított, s amiről a biblia beszél.

      Az emberi tanításoknak lassan nagyobb volt a tekintélye, mint Isten Igéjének. Hamarosan az egyházkormányzás is módosult,  a Szent Szellem megnyilvánulásait betiltották, nem lehetett őket sem gyakorolni sem tanítani. Ilyen módon létrejött egy vallásos kormányzó testület, amely kizárta köreiből Isten dicsőségét, s egy ikábód (dicsőség nélküli) gyülekezetté vált, amelyben nem volt élet. Azonban Isten mindig megtartott egy hűséges maradékot, akik az évek során és az Istentől rendelt időben (kairos) felálltak, hogy végrehajtsák azokat a változásokat és reformokat, amelyek igazodnak Isten Igéjéhez és annak tanításaihoz.

      Amikor Isten valamit helyreállít, amit az egyház elveszített, a végeredmény szellemi megújulás, amely nagy szellemi ébredéshez vezet. Általában ezek olyan erőteljesek, hogy átalakítják a vallásos valóságokat, szembeszállnak a megcsontosodott társadalmi renddel, és megújítják emberek ezreinek szellemi életét.

      Tehát Isten támasztott egy Luther Márton nevű embert, és néki adta a kegyelemből hit által és nem cselekedetek révén történő megigazulás kijelentését. Luther felállt és szembeszállt az egyházi tekintélyekkel és végrehajtotta számos hamis tanítás reformját. A keresztény egyház ma ennek a kijelentésnek a nyomdokain jár, amely addig elveszett, és csak egy kicsiny maradék ismerte el. Istennek apostoli kenetet kellett adnia, hogy Luther nemzedékének egyháza belátásra jusson.

      A 16. század protestáns reformációja olyan szellemi ébredést hozott, amely megrázta az egész világot. A változások nyilvánvalóak voltak egész közösségek számára, amelyeket teljesen átformált az Isten kegyelme kijelentéséről szóló erő. Az egyháztörténet arra tan-jt bennünket, hogy 1517-ben Isten elkezdte helyreállítani az elveszített igazságokat. Ez a Szent Szellem által elrendelt gyökeres változások folyamata volt, hogy megmentse, kiigazítsa és megerősítse egyházát.

      Az Apostolok, próféták és Isten eljövendő cselekedetei könyvében dr. Bill Hamon leírja az egyház által az évek során elveszített igazságok helyreállításának folyamatát.

Helyreállítás

 

     Év             Mozgalom                      Nagyobb helyreállított igazság 

   1517        Protestantizmus             Üdvösség kegyelemből hit által (Ef 2,8-9)

  

   1600        Evangélikálok                Vízkeresztség, egyház és állam szétválasztása

   1700        Szentség                          Megszentelődés, az egyház elkülönülése a világtól 

   1800        Hitből való gyógyulás     Isteni gyógyítás a fizikai test számára, gyógyulás az

                               engesztelésben. 

   1900        Pünkösdi mozgalom        A Szent Szellem keresztség a nyelveken szólással, a

                               Szent Szellem ajándékai 

   1950        Késői eső                          Prófétai presbitérium, dicséretek éneklése, dallamos

                                imádat 

   1950        Szabadító szolgálat            Az evangélisták szolgálata és a tömeg evangélizáció

                                 újraéledése 

   1960        Karizmatikus mozgalom   A korábbi mozgalmakban a gyülekezet számára

                                 helyreállított minden igazság megújulása. A

                                 A pásztorok helyreállnak, hogy a helyi gyülekezete  

                                 szuverén vezetőivé váljanak. 

   1970        Hitmozgalom                     Hitmegvallások, bővelkedés, győzelmes hozzáállás

                                 és győzelmes élet.

                                 A tanítók szolgálata is helyreáll, mint az ötszörös

                                 szolgálat egyike. 

   1980        Prófétai mozgalom            Prófétai, aktivizált ajándékok, hangos dicséretek,          prófétálás a népeknek.

                                 A próféták szolgálata helyreáll, színre lép a próféták

                                 csapata.   

   1990        Apostoli mozgalom           Természetfeletti jelek és csodák, apostoli szolgálat és

                                 egység, lelkek nagy aratása:

                                Az apostolok szolgálata helyreáll, hogy isteni rendet,                                          és szerkezetet hozzanak, és befejezzék az ötszörös         szolgálatok helyreállítását. 

Hogyan értelmezzük a változás folyamatát?              

      Dr. Bill Hamon a Próféták és prófétai mozgalom könyvében ezeket írja: 

      „Meg kell értenünk azt a folyamatot, amelyen minden helyreállítási mozgalom keresztülment az egyház helyreállításától kezdve. Azokat a vezetőket és embereket, akiket Isten felhasznált arra, hogy helyreállítsanak bizonyos bibliai igazságokat és tapasztalatokat, kezdetben elutasították, üldözték és kigúnyolták azok, akik a keresztény felekezetek fő ágához vagy olyan csoportokhoz tartoztak, akiket Isten a megelőző mozgalomban használt. Ezek az emberek heves viták tárgyai voltak az egyházban, azzal vádolták őket, hogy fanatikusok, eretnekek, hamis próféták és tanítók, vagy éppen hamis kultuszok vezetői (ld Máté 23,26-29).

      Amikor egy igazság helyreáll az egyházban, akkor egy hirtelen kilendülés történik az ellentétes irányba, aztán visszatér oda, ahonnan elindult. Végül megnyugszik egy kiegyensúlyozott üzenetben, ahogyan a nagypapa faliórájának ingája teszi, két véglet között. Akik a két végletbe estek, szektássá válnak dogmáikban tanítási és gyakorlati szempontból egyaránt. Ezekből származnak azok az excluzív csoportok, amelyek elzárják magukat Krisztus testének többi részétől. Aztán vannak olyanok, akik elfordulnak a szélsőségesektől, hogy megtartsanak egy bibliai egyensúlyt, és végül részesei legyenek Isten helyreállító mozgalmának” (124. old.)

      Isten reformjainak legelkeseredettebb ellenségei általában azok a vallásos rendszerek, amelyekkel ezek az igazságok szembeszállnak, és kétségbe vonják a vallásos rendszerek erejét, és fenyegetik azt a kontrollt, amelyet ezek a rendszerek gyakorolnak. Jézus Krisztus idejében a farizeusok és a szadduceusok voltak ezek az emberek. A protestáns reformáció idején a katolikus hierarchia, az isteni gyógyítás szellemi megújulása idején pedig, amelyet Alexander Dowie apostoli neve fémjelzett, az egyház és a tömegmédia részéről jött az ellenállás, arra ösztökélve a politikai hatóságokat, hogy hallgattassák már el „ezt a sarlatánt”.

      Ugyanezek a dolgok történtek a Szent Szellem azusa streeti megnyilvánulása idején is Californiában, amikor az egyház elutasította azt, ami új volt és az „ördög mozgalmának” bélyegezte. Jelenleg a világ számos területén még mindig létezik erős elutasítás a hit és a bővelkedés mozgalmával szemben. Nagyon sok vallásos körben a szellemi harc témáját kezelik bizalmatlansággal s ugyanez igaz az apostoli és prófétai mozgalom igazságaival kapcsolatban is.

      Amikor azonban Isten reformál, akkor Ő az is, aki megvédi ügyét minden létező ellenállással szemben. Amikor Babilon vallásos rendszere és hamis tanítói lelepleződnek, Isten ítélni fog apostolai és prófétái javára.

      Örülj őrajta menny, és ti szent apostolok és próféták, mert az Isten büntette meg őt, érettetek való büntetéssel (Jel l8,20)

      Jézus Krisztus azzal kezdte meg földi szolgálatát, hogy kinevezzen 12 férfit apostolnak, és reformot hozzon Izráel népének. Az apostolok utat nyitottak Isten cselekedeteinek. Ők voltak az elsők, akiket megalapítottak, és az elsők, akiket kirekesztett a hitehagyott egyház, de Krisztus szavai szerint: sok elsők lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. (Máté 19,30)

      Ahogy láttuk, az egyház elhagyta, kirekesztette azt, amit Isten rendként szabott meg egyháza számára.

      Mert Isten rendelte ezeket az egyházban: először apostolokat, azután prófétákat, tanítókat, azután csodatévő erőket, gyógyításoknak ajándékait, kormányokat, különböző nyelveket (1Kor 12,28).

      Hasonló módon, szisztematikus rendben történik minden dolgok helyreállítása, az utolsótól az elsőig és az elsőtől az utolsóig. Ez a század nagy áldásokat hozott az egyháznak, és ahogy közeledünk az Úr visszatéréséhez, az elveszett dolgok helyreállítása egyre jobban felgyorsult.

      A század elején egy William J.Seymour nevű fekete apostol révén Isten kitöltötte az ébredést Azusában, Californiában, amely futótűzként terjedt el az egész világon. Ez a nyelveken szólás helyreállítása volt, s a pünkösd friss szele végigfújt az egész világon, s gyökeresen megváltoztatta az evangéliumi egyház szerkezetét.

      Az 1930-as, 40-es és 50-es években helyreállt a gyógyítás és a csodatévő erők szolgálata, köszönet a különböző evangélistákon működő kenetnek. Ennek az időnek az úttörői olyan férfiak voltak, mint Oral Roberts, John. G.Lake Smith Wigglesworth és olyan nők, mint Aimee Semple Mcpherson és Kathryn Kuhlman.

      Az 1970-es években friss kenet szállt a tanítás ajándékának szolgálatára. Ezek a tanítók meghirdették és tanították a hit, a bővelkedés, a Krisztussal való azonosulás, Sion helyreállásának az üzenetét. Ebben az ébredésben olyan férfiak vettek részt, mint Kenneth Copeland, Derek Prince, Bob Mumford, John Osteen, Chuck Smith, John Wimber és sokan mások.

      Az 1980-asa években Isten feltámasztotta a próféták szolgálatát. A próféták elkezdtek prófétálni egyéneknek. Később Isten prófétákat hívott el, hogy üzeneteket vigyenek a népeknek, az utóbbi időben pedig olyanokat, akik városokat szólítottak meg. Bill Hamon, Paul Cain, Mike Bickle, John Sandford, Rick Joyner, Victor és Eduardo Lorenzo, és olyan nők, mint Cindy Jacobs, Barbara Yoder, Jill Griffith, Paula Sandford, Marfa Cabrerea, és sokan mások elevenítették meg ezt a szolgálatot szerte a világon.

      Az 1990-es években aztán megkezdődött az apostoli szolgálat helyreállítása azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az új évezredbe belépő egyház elérje a Krisztus teljességét az ötszörös szolgálat, az apostolok, próféták, evangélisták, pásztorok és tanítók révén. Ma vannak olyan apostolaink, mint dr. David Cho, dr. C:Peter Wagner, dr. Kingsley Fletcher, John Kelly, Cesar Castellanos, John Eckhardt, Omar Cabrera, Randy McMillan, Luciana Padilla, Ernesto Alonzo, Victor Ricardo, Nahum Rosario, Harold Caballeros, és sokan mások.

      Dr. C.Peter Wagner szerint a felekezet-utáni összekapcsolódások futótűzként jönnek létre szerte a világon, amelyek összehozzák azt, amit ma új apostoli reformációnak neveznek. Ez a mozgalom indukálja a legradikálisabb változásokat az egyházkormányzásban a 16. század óta.

      Kétség nem fér hozzá, hogy Isten azért hozza ezeket a változásokat az egyházban, hogy átszerkessze a kormányzását és kijelentse az új stratégiákat. Isten helyreállít minden elvesztett igazságot, hogy véghez vigye célját, a menny királyságának a megalapítását itt a földön. Akik elutasítják, és nem fogadják el a Szellemnek ezt a mozgalmát, az új és csodálatos stratégiákat, végül megszűnnek gyümölcsöt teremni, és el fognak tűnni.

      Az egyház számára létkérdés, hogy folytatódjon a változás, a helyreállítás folyamata, és így felállhasson és véghezvigye a világ forradalmasításának megbízását. A következő fejezetben részletesebben is megvitatjuk a helyreállítási mozgalmakat, és a végleteiket, a túlzásaikat. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 

2 

A helyreállítás története 

    Nagyobb lesz a második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyre adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura. (Aggeus 2,9) 

    Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét: mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták (Náhum 2,2). 

    Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, melynek ellene nem állhatnak, és melynek ellene nem szólhatnak (Luk 21,13). 

      A teremtés kezdete óta, amikor Isten valahányszor új munkába kezd, az ellenség azonnal ellene áll az isteni terveknek és szándékoknak, mégpedig az ember cselekedete révén. Tulajdonképpen az ember teremtéséig kell visszamennünk, amikor a helyreállításról beszélünk. Az Isten megteremtette az embert, és belehelyezte a kertbe, hogy gondozza és tartsa rendben azt (1Móz 2,15). Isten hatalmat adott az embernek minden dolog felett, hogy ezt a munkát elvégezhesse, és azzal bízta meg, hogy legyen gyümölcsöző és sokasodjon, töltse be a földet, hajtsa uralma alá, és ellenőrizze azt. Akkor aztán arra ment az ellenség, az ember pedig elbukott. Ebben a pillanatban az Úr kinyilvánította a helyreállítás kezdetét a Megváltó ígéretével, aki az asszony magvaként fog megérkezni. „Ez az első messiási ígéret az evangélium létező legtömörebb állításainak egyike”.

      Élete, halála és feltámadása által Jézus megtörte a sötétség erejét, eltörölte és kiradírozta az ember bűnét, és ami a legfontosabb, visszaállított minket az eredeti tervbe. Az átok megtört - oda lett szegezve a keresztre – halleluja!

      Jézus ismét tekintélyt és erőt bízott az emberre, hogy bevégezze azt a művet, amit Ő megkezdett. A megbízás most Isten királyságának a megalapítása a földön, ezért adja nekünk a kiengesztelés szolgálatát (2Kor 5,18). Az egyház megalapításához erőt is, adott, hogy először az egyház váljon dicsőséges és győzelmes hatalommá.

      Az évek során azonban az egyház fokozatosan lemondott az apostolok tanításáról, s elveszett az emberi hagyományokban és filozófiákban. A természetfeletti erők, a Szent Szellem megnyilvánulásai, az egyházkormányzás, a józanság és bővelkedés megszűnt, egyszóval a győzelmes egyház bemasírozott a hanyatlás folyamatába. Pál apostol ezt hitehagyásnak és a törvénytelenség titkának nevezte (2Thess 2,3-7), a démonok és a megtévesztő szellemek tanításainak.

      Most pedig a Szellem nyilvánvalóan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek eltántorodnak a hittől, megtévesztő szellemek és démonok tanításaira ügyelnek (1Tim 4,1).

      A történészek ezt a szakaszt hívják sötét középkornak (Mát 24 2Thess 3,10-12 2Pét 3,15-17). Péter apostol prófétai módon előre szólt ezekről, és azt is kihirdette, hogy az utolsó napokban el fognak jönni a felüdülésnek (ApCsel 3,19) és minden dolgok helyreállításának (21 v.) idői.

      Több mint ezer év múlt el, és ahogy Isten támasztott egy Mózest, hogy törvényt adjon népének, s ahogy elküldte Krisztust, hogy lerontsa az ördög munkáit és megalapítsa egyházát, úgy támasztotta Luther Mártont, az ő szolgáját, hogy elkezdje minden dolgok helyreállításának folyamatát, amelyeket az egyház elveszített.

      Ne felejtsük el, hogy Luther Márton római katolikus pap volt, mert abban a korban kereszténynek lenni azt jelentette, hogy valaki vagy az ortodox vagy a római katolikus egyház tagja. Ahogy a helyreállítás során történni szokott, a leghevesebb ellenállás a megszilárdult rend vallási vezetőitől érkezett, akik azonnal eretnekeknek, hamis prófétáknak, hamis ,tanítóknak, fanatikusoknak, szektavezéreknek minősítették azokat, akik változásokat akartak látni. A történelem során ez állandóan ismétlődött: ezt tették a farizeusok és a szadduceusok Jézussal és tanítványaival, az efézusi bálványimádók Pállal és tanítványaival, a római vezetők a hűséges tanítványokkal, hogy csak néhányat említsek közülük.

      Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a protestáns kereszténység elmúlt öt évszázadában, amikor Isten valami újat tett, a legerősebb ellenállás mindig azok részéről volt, akik Isten megelőző látogatásának voltak a részesei.

Az igazság ingája

 

      Sokszor történik meg az, hogy amikor valamilyen igazság helyreáll az egyházban, Isten előző látogatásának részesei olyan helyzetbe hozzák magukat, amely teljesen extrém, túlzás, ami okot ad a visszaélésre, így aztán azt keresik, hogyan járassák le a Szellem friss munkáját. Hála Istennek, hogy az idő múlásával a többség visszatér a bibliai-tanítási egyensúlyhoz, ami hozzájárul ahhoz, hogy az igazságot elfogadják mindazok, akik nyitottak a Szent Szellem útmutatására. Akik viszont ragaszkodnak a túlzásokhoz, jobb és baloldalon egyaránt, exkluzív, kizárólagos csoportokká válnak, és elszakítják magukat Krisztus testének többi részétől.

      Az tény, hogy mindig lesznek olyanok, akik bibliailag neveletlenek maradnak, és soha nem születnek bele a jelenvaló igazságba. Mindig lesznek olyanok, akik érzelmileg bizonytalanok és szellemileg éretlenek, akik nem tudják kezelni az igazságot, ezért furcsa dolgokat kezdenek el csinálni, amelyek kívül esnek a jelenvaló igazság határain. És mindig lesznek sarlatánok, hamis szolgálók és olyanok, akik lesik az alkalmakat, hogy ajánlják magukat, és hasznot húzzanak a mozgalomból (Dr.Bill Hamon: Prophets and prophetic movement).

Hibák és végletek

 

      A 15. századi egyház üzenete a cselekedetekre, a búcsúra és a szertartásra hagyatkozott, szabad utat engedve a bűnnek és a kicsapongásnak. A vezeklést meg lehetett vásárolni az egyházi vezetőktől pénzzel vagy kedvezményekkel. A hit által és nem cselekedetekből nyerhető üdvösség üzenetének kijelentése olyan teológiai végleteket termelt ki, mint a kálvinizmus és az arminiánizmus.

      Az első esetben a kálvinizmus védi a hívők egyéni kiválasztottságát (predestinatio), elszakítva a szabad akarattól. Másfelől az arminiánizmus üdvösséget ígér mindazoknak, akik elfogadják Krisztust Megváltójuknak, de ez az üdvösség elveszíthető és ki lehet esni Isten kegyelméből. Ebben az esetben az üdvösség időleges és a teljes szentség életének a függvénye. Mindkét tanítás a mai napig szilárdan megvan a kereszténység számos köreiben, köszönhetően az Igére vonatkozó tudatlanságnak, amely megerősíti a predestinatiot az egyház mint egész - a Krisztus teste – számára, és örök üdvösséget ígér mindazoknak, akik újjászületnek és így részévé válnak az egyháznak.

      A szolgálati ajándékok helyreállításának folyamata tehát fokozatos. Az elhívások helyreállítását az egyházban a következőképpen figyelhetjük meg:

      A pásztor szerepe állt helyre a protestáns reformációban a 16. században, amikor átvette a pap klerikális hivatalát, amely ránehezedett az egyházra. Az evangélista szerepét tulajdonképpen mellőzték egészen a 19. századig, Charles G.Finney idejéig (C.Peter Wagner: Prayer and the order of the Church).

      Megközelítően száz évvel később az egyház megértette a vízkeresztség jelentőségét. Még ma is láthatunk túlzásokat a „megfelelő keresztelési formuilával” kapcsolatban. Egyrészt ott van a gyermekkeresztség - még mindig számos keresztény felekezet gyakorolja -, másrészt ott vannak azok, akik csekély vagy semmi jelentőséget nem tulajdonítanak a vízkeresztségnek. Némelyek megkívánják, hogy a keresztség az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében történjék (Máté 28,19).l Mások viszont azt mondják, hogy mindennek az Úr Jézus Krisztus nevében kell történnie (ApCsel 2,38).

      A 18. században az egyház újabb kijelentést kapott a hívők megigazulásával kapcsolatban. Ebből is származtak végletek: törvénykezés és szabadosság. Az első többek között kijelentette, hogy minden szórakozás és divat a keresztény számára bűn. Az ellenkező oldal viszont azt mondja, hogy Isten kegyelme mindenre szabadságot ad mondván, hogy „minden tiszta a tisztának”. Ez aztán feltámasztja a megszentelődés tanítását, amely némelyek számára örök, másoknak meg napi folyamat. A perfekcionizmus (abszolút tökéletességre való törekvés) maga is dogmává merevedett, azt gondolva, hogy aki hisz, az nem tud vétkezni, másfelől pedig minden bűnt napi valóságnak láttak. Fellángolt a vita a 19. században a gyógyulás körül is, hogy az része-e a Golgota kiengesztelésének. A vita arról folyt, hogy Krisztus sebei fizikai gyógyulást is jelentenek, vagy csak szellemi gyógyulást adnak. Némelyek eljutottak arra a végletes hitre, hogy a fizikai jólét megnyerésének egyedüli útja hit által lehetséges, és éppen ezért elutasítottak minden orvosi kezelést. A másik oldal viszont megerősítette azt, hogy Isten teremtette az orvosságot, és ez a gyógyulás egyedüli eszköze a hívőnek

     E század során széles körben elterjedt a római katolikus egyház eschatológikus tanítása, amely magában foglalta az elragadtatás romantikus hitét és a futurisztikus eschatológiát inkább, mint a történeti jellegűt. Ezeket a tanításokat buzgón terjesztette a római katolikus egyház, ellensúlyozandó a reformátorok tanítását, és ez ma is mélyen benne van mindazokban az egyházakban, amelyek elfogadják többek között Scofield tanításait.

      A huszadik század kezdetén az egyház elkezdte megtapasztalni a pünkösdi megújulást Azusában, Californiában. A nyelveken szólással kapcsolatos tanításbeli viták megszülték a tanítási végletek egész sorát. Némelyek szerint, ha valaki nem szól nyelveken, az ilyen személy nem kapta meg a Szent Szellem ajándékát. A legvégletesebb túlzás az, amikor azt állítják, hogy az a személy, aki nem szól nyelveken, meg sem tért. Mások meg azt hiszik, hogy a nyelveken szólás az ördögtől van és nem Istentől. Ebben az időben az unitáriánus mozgalom is erőre kapott, amely „csak Jézus” néven ismert. Ez a csoport azt hitte, hogy a Szentháromságról szóló tanítás nem bibliai. Mások pedig tagadják a Szentháromság egységét, és javasolják a „három isten” koncepciót, és triteizmus nevet adnak neki a monoteizmus helyett.

      A 20. században számos dogmatikai, tanítási igazság állt helyre az egyházban. Ezek az igazságok vitatottak voltak azoknak, akik részt vettek Isten jelen cselekedeteiben. Többek között ilyen volt a szolgálatra kiküldés a prófétai presbitérium által, a személyes prófécia, a dicséret, tánc, művészetek, dráma és az olyan jelenségek helyreállítása, mint a nevetés, sírás, a „Szellemben nyugvás”, elesés a Szellem ereje alatt, stb.

      A szabadító szolgálat alapelvei is helyreálltak ebben az időben a hívők démoni elnyomásának lehetősége fölötti viták után. Némelyek azt hiszik, hogy a keresztények nem lehetnek „se megszállva, se elnyomva, se gyötörve, se befolyásolva”. Mások viszont minden helyzetet a démonoknak tulajdonítanak, és így tagadják a valóságos bűnbánat szükségességét és a bűnök miatti felelősséget, köszönhetően a test kívánságainak, amely harcol, „vitézkedik” a szellem ellen (1Pt 2,11).

      A hetvenes években az egyház megtapasztalta az áldások, örökség és a szentek hit általi bővelkedése tanításának helyreállítását. Az alázat hibás felfogását, amely azonos volt a szegénységgel, s századokon át támogatott és javasolt volt az egyházban, főleg a szerzetesség és az aszketizmus jóvoltából, most felváltotta a bővelkedésről és a hitről szóló tanítás. Ezek az igazságok bizonyosan nagy áldást jelentettek az egyháznak. A Szent Szellem kijelentette Isten népének, hogyan vegye igénybe a szükséges anyagi forrásokat, hogy meghirdesse az evangéliumot minden nemzetnek. Azonban néhány túlzó elveszítette a tanítás, az üzenet egyensúlyát, és a nagy igazság helyreállításából személyes hasznot húzott, lemondva az evangélium hirdetéséről. Jóllehet, ma már ezek az igazságok egyensúlyba kerültek, néhány túlzó még mindig működik, és folytatja tevékenységét az egyház bizonyos köreiben.

      Az 1980-as és 1990-es években az egyháznak, a városoknak és a nemzeteknek szóló személyes prófétai szó helyreállása meghozta a prófécia szolgálatának és a végidők szellemi harcában betöltött szerepének új megértését. Ez a helyreállítás létrehozta az 1990-es években az egyháztörténelem legnagyobb imamozgalmát.

      Egész városokat és nemzeteket rázott meg az ima és közbenjárás szolgálatának helyreállása. Az ima által átformált közösségek könyvemben részletesen is bemutatjuk Isten cselekvését Latin-Amerikában, amely az ima és a szellemi harc eredménye. A Sentinel csoport által készített „Átváltozások” című videó egész városok megváltozását mutatja be az imádság erejének következményeként.

      Napjainkban a szellemi harc, a szellemi feltérképezés, és a területi szellemek ellen vívott harc idézett elő vitát az egyházban. A személyes prófécia, annak megnyerésére és alkalmazására vonatkozó ismeret hiányához hasonlóan ez is ártott némely embernek.   

Hamis tanítások és eretnekségek

 

      A hamis tanítások és eretnekségek megfertőzték az egyházat, és gyökeret vertek, s az ellenség arra használja, hogy megtévesszen és pusztítson.

      Voltak pedig hamis próféták a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak (2Pét 2,1).

      A Spirit Filled Life Bible kommentára szerint a görög aireseis haireseis szóból származó herezis, eretnekség szó azt jelenti, „különféle hitekkel rendelkezni nézeteltérések megteremtésére, és saját véleménnyel helyettesíteni az igazságnak való alárendelést”. Az Újszövetségben a domináns használat olyan embereket jelöl, akik az igazságtól független véleményeket hangoztatnak” (1920-21 old.).

      Mert szükség, hogy szakadások is legyenek nálatok, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek köztetek. (2Kor 11,19).

      A Hagyományos egyházak hanyatlása című cikkében A Charisma magazin bemutatja a hagyományos felekezetek szám szerinti és teológiai hanyatlását. A bibliai tanítástól való eltérés némelyik már riasztó méreteket ölt. Ezek között az Episcopális Egyház, Krisztus Egyesült Egyháza és a Metodista Egyház már állást foglaltak a homosexualitás védelmében. Az egyik Metodista Egyház püspök nyilvánosan kritizálta a Déli Baptista Konvenciót, mert azok evangélizálni akarják a hindukat, mohamedánokat, buddhistákat, és arroganciának minősítette azt az állítást, hogy az üdvösség isteni tervéből ki lennének zárva azok, akik nem keresztények. Ugyanez a cikk utal egy 1993-as minneapolisi konferenciára, ahol különböző felekezetekből való nők pogány szertartást mutattak be Sophia tiszteletére, s a női istenséget „istennőként” magasztalták.

      Varázsló szemináriumokat támogatott a Déli Metodista Egyetem Teológiai Iskolája, míg a Luteránus Evangéliumi Egyház továbbra is felszentel lesbikus személyeket papoknak és kiáll az abortusz és a homosexualitás mellett.

      E hibák, tévedések és eretnekségek ellenére az egyház erőteljes kolosszusként kezd felállni, hogy lerontsa a Sátán munkáit, és megalapozza Isten királyságát itt a földön. 
 
 
 

3 

Prófétai szolgálat az ébredésért 

    És ez történik az utolsó napokban, azt mondja Isten, hogy kitöltöm az én Szellememet minden testre: a ti fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látásokat fognak látni, véneitek meg álmokat álmodnak. (ApCsel 2,17) 

      Ezekben az években Krisztus teste új helyzetbe került. Az Apostolok Cselekedeteiben leírt egyház óta először kezdi ismét gyakorolni a helyes, bibliai távlatú kormányzást.

      Az 1970-es években lefektették a közbenjárás szolgálatának alapjait. Ezután támadt fel a prófétai szerep, és elkezdte az egyházkormányzás új szerkezete megalapításának isteni folyamatát. Komoly szellemi konfliktusok évtizede után a prófétai elhívás képzi és vezeti az egyháza a Nagy Küldetés beteljesítése felé.

      Az utóbbi években az Úr előhívta a prófétai és apostoli hangokat a nemzetekben. Az apostolok és próféták szerves részei lettek a szolgálatoknak, és éppily fontosak lesznek a végső ébredésben. Isten helyreállítja az alapot, amely szükséges ahhoz, hogy az egyház sikeres legyen a Nagy Parancsolat végső beteljesítésében.

A prófécia ajándéka és a prófétai szolgálat

 

      A prófétai emberek két típusa létezik: vannak olyanok, akinek megvan a prófécia ajándéka (1Kor 12,10), másoknak pedig a prófétai szolgálat (Ef 4,11).

      A prófécia ajándéka Istentől adott természetfeletti képesség ahhoz, hogy meghalljuk és közöljük azt, amit Ő kíván mondani népének. A prófétai szolgálat kijelenti a Szent Szellem ihletésére Isten akaratát. Ez a prófécia soha nem mondhat ellent Isten Igéjének, és bizonyságot kell tennie Jézus Krisztus jelleméről és akaratáról.

      Istent imádd! Mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság szelleme (Jel 19,10).

      A próféta alapvetően olyan férfi vagy nő, akit Isten hívott el arra, hogy meghirdesse azt, amit felfogott, látott vagy hallott Tőle. Némely egyházatya ezt így írja le: olyan valaki, akiben isteni Szellem van, és az Istentől származó prófétai szellem befolyására szól. A prófétai szolgálat nagyobb tekintélyű, mint a prófécia ajándéka.

      Mert különbségek vannak az ajándékokban, de ugyanaz a Szellem, és különbségek vannak a szolgálatokban, de ugyanaz az Úr, és különbségek vannak a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben (1Kor 12,4-6).

      A Szellem ajándékai és megnyilvánulásai különböző módokon áradnak, mindig az egyes személynek megfelelően. Különbség van a stílusban is, ahogy a próféták gyakorolják elhívásukat. Az egyén személyisége gyakran tükrözi a prófétai elhívás jellegét. Életemben Isten számtalan férfia és asszonya adott prófétai szót, akik elismertek prófétai szolgálatukban: a Dick Millshez hasonló férfiak az Isten Igéjéből vett szakaszokat használva prófétálnak, a dr.Bill Hamonhoz hasonló próféták szavai élő víz forrásaiként áradnak ajkaikról, Victor Fredees pedig a tanítás ajándékával építi Krisztus testét. Másrészt Isten gyakran használ prófétai szót városoknak vagy nemzeteknek, ilyen emberek egyike Cindy Jacobs is.

       A következőkben közelebbről is megvizsgálunk néhány kifejezést, amit a Biblia használ a próféták leírására.    

      · Ro’eh. A Spiri Fillef Life Bible úgy írja le őt, mint vizionárius, látó, olyan valaki, aki látomásokat lát, a próféta.

      Jöjj és menjünk el a látóhoz, mert akit most prófétának hívnak, korábban látónak fnevezték. (1Sám 9,9).

      · Nabi. Valaki, aki meghirdeti vagy elmondja azt az üzenetet, amit kapott. Szónok, hírnök, kihirdető. A nabi több mint 300-szor jelenik meg az Ószövetségben. A szó hatszor nőnemű alakban fordul elő, nebiyah formában, utalva Mirjámra, Debioráhra, Huldára, Noadiahra, és Ézsaiás feleségére.

    Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek, mielőtt megszülettél volna megszenteltelek: prófétának rendeltelek a népeknek. (Jer 1,5) 

    Ha valaki próféta köztetek, én az Úr megismertetem magam vele látomásban, és szólok hozzá álomban (4Móz 12,6b). 

      · Prófétanő. Valaki, aki isteni üzenetet mond el. Olykor ez az üzenet magában foglalja jövendő események elmondását is. A próféta beletekinthet Isten tanácsvégzésébe, és az ő szócsöveként szolgál.

    És ők azt mondták neki: „a júdeai Betlehemben, mert így van megírva a prófétánál” (Máté 2,5) 

      Ez a szakasz egyértelműen utal Mikeás próféta próféciájára: 

    És te, Efratának Betleheme, bár legkisebb vagy Júda ezrei között, belőled származik nekem az, aki uralkodik Izraelen (Mik 5,2). 

     Ez egy olyan típusú prófécia, mint amit Simeon is mondott, amikor Jézust felvitték a templomba, hogy bemutassák őt a mózesi törvények szerint:

     Akkor Simeon megáldotta őket, és ezt mondta Máriának, az ő édesanyjának: Íme, ez a gyermek rendeltetett sokak elestére és feltámadására Izraelben, és jelül, akinek sokan ellene szólnak, (igen, a kard átjárja a te lelkedet is), hogy sok szív gondolata nyilvánvalóvá legyen”   (Luk 2,34-35). 

      ·  Nataf. A héber szó azt jelenti, hogy prédikálni, lehozni valamit a mennyből, Isten ihletésére szólni. Ez a prófécia az, ami általánosságban a szószékről hangzik el vagy nyilvános helyen. Ez egy bátorításra adott prófétai üzenet. Ezt a szót találjuk Mikeás 2,6.11 és Zak 13,3 verseiben.

Isten szócsöve

 

      A próféta a Szent Szellem szócsöve. A bibliában gyakran látjuk ilyennek az imádkozókat: Isten Szelleme jött vagy jönni fog, és akkor, általánosságban megjelenik egy Szent Szellem által adott üzenet, Isten kijelenti terveit és gondolatait a próféták által. Ezeknek a férfiaknak és asszonyoknak az a szolgálati felelőssége, hogy Isten üzenetét átadják az apostoloknak, evangélistáknak, pásztoroknak és a tanítóknak: akik az útmutatás átvétele után ezt közlik tanítványaikkal, hogy átültessék a gyakorlatba.

      Ámós próféta kijelenti:

    Bizonyára nem cselekszik semmit az én Uram, az Úr, amíg meg nem jelenti titkait az ő szolgáinak, a prófétáknak (Ámós 3,7). 

      Isten népe elfogadhatja, vagy el is utasíthatja azt az üzenetet, ami a próféta száján keresztül érkezik hozzájuk. A Szentírás áldást ígér az engedelmességnek, és ítéletet az engedetlenségnek. A megjelenti szó ebben a szakaszban a héber galah. A Spirit Filled Life Bible szómagyarázata szerint, „ebben az összefüggésben a galah Isten titkos tervének feltárását, kijelentését, felfedését, kibontását jelenti a prófétáknak, akik az Ő szolgái” (1291 old.).

      Másrészt a Szentírás bővelkedést ígér azoknak, akik hallják és megcselekszik a próféták szavait.

    Higgyetek az Úrban, a ti Istenetekben, és megszilárdultok: és higgyetek az ő prófétáinak, és bővelkedni fogtok (szerencsések lesztek) (2Krón 20,20).

      Az ebben a szakaszban használt hinni ige a héber aman szóból származik, és azt jelenti, „szilárdnak, stabilnak lenni, szilárd meggyőződés, szolid hit… legismertebb származéka az ámen, amely megállapítja valamiről, hogy szolid, szilárd, abszolút biztos, igazolt, megalapozott” (633 old.).

       Ahogy Isten jólétet ígér az engedelmeseknek, ugyanúgy ítéletet hirdet azoknak, akik engedetlenek a próféták szavának, különösképpen a városoknak és nemzeteknek szóló prófétai üzeneteknek. Jézus ítéletet prófétált Jeruzsálemnek, mert gonoszul bánt a prófétákkal, többek között Keresztelő Jánossal, aki meghirdette a Messiás eljövetelét.

    Ó Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat és azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint tyúkanyó a kiscsirkéit a szárnyai alá de te nem akartad! (Luk 13,34).

      A próféták kiáltása az, hogy összegyűjtsék Isten népét a harcra, és hogy közbejárjanak városaikért és nemzetükért. 

    Amikor közeledett, látta a várost és sírt fölötte és azt mondta: bárcsak megismerted volna te is, e mai napon is azokat a dolgokat, amelyek békességedet szolgálják! De most el vannak rejtve szemed elől. Mert jönni fognak rád olyan napok, amikor ellenségeid palánkot építenek és körülvesznek téged, minden oldalról megszorítanak, és földre tipornak téged gyermekeiddel együtt, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét (Luk l9,41-44).

      Az ítélet meg is történt Jeruzsálemen Krisztus után 70-ben, amikor a római hadseregek körülvették a várost, elpusztították, s ahogy megmondatott, nem hagytak követ kövön.

      Az Újszövetségben a próféták továbbra is Isten szócsövei. A cessationisták állításaival szemben a prófécia szolgálata az egyház alapvető tevékenysége marad, amíg Krisztus vissza nem jön érte.

    Ő maga adott némelyeket apostoloknak, prófétáknak, evangélistáknak, pásztoroknak és tanítóknak, hogy felkészítsék a szenteket a szolgálat munkájára, hogy építsék a Krisztus testét, amíg mindnyájan eljutunk az Isten Fiába vetett hitnek és az ő megismerésének az egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességét tükröző kor szintjére: hogy ne legyünk többé gyermekek, akiket ide-oda űz a tanítás bármiféle szele, az emberek álnoksága által, amelyben arra vár a ravaszság gáncsa, hogy megtévesszen, hanem az igazságot szóljuk szeretetben, és minden dologban nőjünk fel Őbenne, aki a fej – a Krisztusban, akiből az egész test összekapcsolva és összeszerkesztve, minden tag hatékony munkája által véghezviszi a test növekedését a maga felépítésére szeretetben. (Ef 4,11-16).

     Az Úr alapította ezeket a szolgálatokat azért, hogy az egyház szolgálata ugyanazzal a szellemmel és erővel fejeződjön be, amivel elkezdődött.

     Az egyháztörténelem során a próféta szolgálata szerves része volt az ébredésnek és a szellemi megújulásnak.

    A Szent Szellem cselekvésének központja az egyház volt. Itt jelentette ki magát a Szent Szellem a prófécia és gyógyulás, meg a démonűzés ajándékai által.

    A Szellem minden megnyilvánulásai közül is kiemelkedik a prófécia. Többnyire úgy említették, hogy „prófétai szellem” és az ennek megfelelő használat az egyházban.

    (Pablo Deiros:La Acción del Espiritu Santo en la Historia. 1998 Florida p.38)

      Könyvében Pablo Deiros leírja, hogy az apostoli atyák régi írásai állandóan utalnak a prófétai szolgálatra az újszövetségi gyülekezet mindennapos életében.

      Például Antiochiai Ignác (40?-117) utal a prófécia ajándékára és saját prófétai elhívására a filadelfiaiaknak írt levelében, amikor ezt mondja:

      „Amikor mindnyájatokkal együtt voltam, felkiáltottam, felemeltem hangomat, és ez Isten hangja volt… Én tudtam, hogy ez nem emberi testből jött, hanem a Szellemtől, aki szám által prófétált”.

      Ignatius napjaiban, a keresztény és a pogány vallásos környezetben egyaránt úgy tartották, hogy az ihletett próféta egyik jellemzője az, hogy hangos szóval nyilvánul meg. Feltételezték, hogy az isteni ellenőrzés alatt beszélő ember olyan hangosan szól, ahogy csak tud. Tehát Ignatius esetében ezt nem kezelték jelentéktelen dologként, hanem annak a bizonyítékaként, hogy a Szent Szellem ellenőrzése alatt prófétált.

      A prófétai szolgálatok nem szűntek meg, sokkal inkább az egyház szűnt meg hinni bennük. Következésképpen a köreikben megszűntek működni. Ezekben az időkben Isten helyreállítja őket, mert ezek szükségesek ahhoz, hogy Krisztus Teste eljusson az egységre, az ismeretre, az érettségre, a szükséges együttmunkálkodásra a növekedés érdekében.

      Deiros idézi az apostoli kor utáni, a Biblián kívül legjobban tanulmányozott iratot, a Didachét, amely A Tizenkét Apostol Tanításaként is ismeretes.

      Könyvében ír erről a műről, és azt mondja: „ez a legrégibb apostoli kor után írt munka, amely beszél a karizmatikus szolgálatról. Érdekes megjegyezni, hogy ez az ős egyházi kézikönyv utal arra, hogy voltak próféták, akik Szellem által szóltak és óvták a gyülekezeteket a hamis prófétáktól. Viszonylag nagy teret szán a próféták szolgálatának az egyházban, és bemutatja a feltételeket, amelyek alapján hitelességük lemérhető. A Didaché sajátos figyelmet szentel a prófétai szolgálatnak”. 1

      Vessünk csak egy pillantást magunk köré, és máris elmondhatjuk, hogy ezek azok a napok, amikor az egyháznak a leginkább szüksége van apostolokra és prófétákra.

      A szeretet soha nem bukik meg. Vannak ugyan próféciák, de elmúlnak, nyelvek, amelyek megszűnnek, ismeret, amely odalesz. Mert töredékes bennünk az ismeret, és töredékes a prófétálás. De amikor eljön a teljesség, a töredékes elmúlik. Amikor gyermek voltam, gyermekként szóltam, gyermekként értettem, gyermekként gondolkoztam; amikor pedig férfivá lettem, félretettem a gyerekes dolgokat. Most tükör által, rejtélyes képben látunk, de akkor majd színről színre; most töredékesen ismerem az Istent, akkor pedig úgy ismerem majd, ahogy Ő ismer engem. Most pedig három dolog marad meg; a hit, a remény és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet (1Kor 13,8-13)  

      A prófécia megszűnik, amikor eljön a teljesség, amikor az Úr visszatér, hogy megkeresse egyházát. János apostol azt mondja, hogy amikor látni fogjuk Őt, olyanok leszünk, mint Ő. A prófécia viszont folytatódik addig, amíg meg nem érkezik az örökkévaló dicsőség. 1Kor 14-ben arra kapunk biztatást, hogy vizsgáljuk meg a prófétai szót. Ha az, amit prófétai módon szóltak, ellene mond a bibliának, akkor ez az üzenet nem Istentől való. Amikor valaki olyat mond, ami nem Istentől való, le kell állítani, és ki kell igazítani a beszélőt a szelídség szellemében. Ne felejtsük el, hogy a prófétai szószándéka az építés, a bátorítás és a vigasztalás (3.v.).

      Hat céllal küldi el Isten a prófétákat, hogy felkészítsék az egyházat, a szolgálatot vagy a nemzetet.

      1.- At egyház az apostolok és a próféták alapkövére épült. Megvan náluk az egyház, a szolgálat vagy a nemzet számára szóló isteni terv kijelentésének az ajándéka. Amikor a pásztor vagy vezető megkérdezi: „,mi a jövőnk, mi az elhívásom” vagy „milyen problémák vannak, amelyek ellenállnak elhívásom beteljesedésének” akkor nyilvánvaló, hogy egy kívülálló személy képes bemutatni az Isten gondolatában lévő tervet.

      2.- A szolgálati ajándékok elkészítik a szenteket a szolgálat munkájára. A próféták megtanítanak minket arra, hogy halljuk és lássuk Istent. Efézus 2,10 azt mondja: „mert mi Isten munkatársai vagyunk, Krisztus Jézusban teremtve azokra a jó cselekedetekre, amelyeket Isten előre elkészített, hogy járjunk azokban”.

      Pásztorként és vezetőként a szerepünk nemcsak a nyáj szolgálata, hanem az is, hogy felismerjük ajándékaikat és eddzük őket elhívásukban a bibliai minta szerint.

      3.- Isten látta el a prófétákat azzal, hogy lássák, mi történik a szellemi világban. Szellemi megkülönböztetésük révén felismerik a területükön uralkodó és az egyház ellen harcoló erőket és hatalmakat.

      1Kir 22. fejezetében az emberek győzelemről és diadalról kiabáltak, de Mikeás kiigazította a dolgot, és megmutatta, hogy a hamis prófécia szelleme csalta meg őket (28.v.).

      2Kir 5-ben az Úr megengedte Elizeusnak és szolgájának, hogy meglássák az őket körülvevő hadseregeket. Elizeus látta, hogy Isten hadserege nagyobb, mint az ellenség hadereje. A próféta feltárta, hogy mi történik a természetfölötti világban.

      „A prófétai érzékelés által Elizeus elmondta Isten népének az ellenség taktikáját. A lecke itt ez; az imádság a kulcs ellenségeink stratégiájának a felfedezéséhez. Elizeus imádkozott, és Isten megnyitotta a szolga szemét, aki így látott (17.v.) Látni a láthatatlant, ez a győzelmes ima kulcsa, hogy megkülönböztessük a szellemi dolgokat olyan távlatból, amely inkább isteni, mint emberi, hogy rálássunk az ellenség támadására és megértsük az angyali támadás erejét” (Deiros  462.o.)

      4.- A próféták felismerik és kiválasztják a vezetőket a sazolgálatra.

      „Az antiókiai gyülekezetben voltak bizonyos próféták és tanítók, … és ahogy szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, azt mondta a Szentlélek; ’most pedig válasszátok el nékem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket’” (ApCsel 13,1-2)

      A próféta megkoronázza Isten szolgáit. 1 Sám 12-ben azt látjuk, hogy Isten elküld egy prófétát, hogy felkenje az új királyt.

      Latin-Amerikában az Egyesült Államokbeli utazásaim során az Úr számos ember számára adott prófétai szavakat. Számtalan gyülekezetben szolgáltam, és egy-egy gyülekezetben az Úr sok ember számára adott nekem üzenetet. Elmondhatom, hogy az Úr sok ezer ember számára adott üzenetet. A jutalmam az, amikor visszatérek ugyanazon helyekre és látom, hogy ezek közül az emberek közül néhányan elindultak, és nagyon hálásak a róluk mondott prófétai szavakért, s elmondják, hogy életük vagy szolgálatuk milyen áldást nyert ezek által.

      Elhívásomat úgy látom, mint a városoknak és a nemzeteknek szóló próféta elhívását. Ebben a minőségben Isten sok helyre küldött el, hogy elmondja a tőle kapott prófétai üzeneteket. Azonban az egyéneknek is mondok prófétai szót, amikor a Szentlélek így vezet, és kijelentést ad nekem róluk.

      5.- Isten arra is használja a prófétákat, hogy kijelentse terveit.

      „Ezekben a napokban próféták jöttek Jeruzsálemből Antiókiába. Ezek egyik, név szerint Agabus, felállt, és megmutatta a Szentlélek által, hogy nagy éhség fog eljönni az egész világra, amely meg is történt Claudius császár napjaiban”. (ApCsel 11,27-28).

      Agabus előre figyelmeztette Antiókia népét a nagy szárazságra, mert azt akarta, hogy előre felkészüljenek és tudjanak másokon segíteni. Szavai tehát áldás voltak, és nem átok. Ő volt a közelgő veszélyre felhívó riadó, mert Isten fel akarta készíteni az ő népét. Számomra nagyon bátorító az, hogy ugyanaz a szakasz igazolja a prófécia beteljesedését Claudius császár napjaiban.

      „Agabus a prófétai hivatal egyik példája az Újszövetségben. Ez a beteljesedés különbözik attól a módtól, ahogy a prófécia ajándéka működik a hívő életében, mert ez inkább a Krisztus megbízásából egy személy számára szóló szolgálat, és nem a Szent Szellem által adott megnyilvánulás egy személy által. Nem szabad könnyen venni a prófétai hivatalt. Az Újszövetségben nem találunk sehol olyat, amely csökkenti a szigorú követelményeket, amelyek meghatározzák e hivatal betöltését” (P.Deiros 1409.p)

      Dániel próféta arra kérte barátait, Hanániás, Misáelt és Azáriást, hogy jöjjenek össze, és imádkozzanak érte az Úrhoz, hogy kijelentse neki Nabukodonozor álmát. Az Úrhoz való könyörgésében áldotta Istent, és azt mondta: „mert Ő jelenti ki a mély és elrejtett dolgokat” (Dán 2,17.22). Később Dáűniel a király elé lép, és azt mondja: „a titkot, amelyről a király kérdezősködik, azt nem tudják megfejteni, a csillagjósok, mágusok és varázslók. Mert Isten a mennyben az, aki megjelenti a titkokat… Ami pedig engem illet, nem azért jelentetett ki nekem, mintha nekem több bölcsességem lenne bármely élő embernél, hanem azért, hogy a magyarázat tudtára legyen a királynak, és megértsd a te szívednek gondolatait” (Dán 2,27-30).

      Dániel szavai megmutatják, hogy a mély és titokzatos kijelentés el volt rejtve a sötétségben, de Isten kijelentette azt az ő prófétájának.

      6. A prófétai szolgálat révén megépülnek és megerősödnek a szentek. A prófétai szó bátorítja Isten népét, hogy előrehaladjon a hitben. A prófétai szó, és különösen a kézrátétellel kísért, prófétai presbitérium által mondott szó egyenlő a szolgálat munkájára való elválasztással, amire Isten hívott el minket.

      A prófétai szolgálat behív minket a harcba és bátorít arra, hogy áttörjünk és elpusztítsuk a pokol erőit.

      Ezt a megbízást adom neked, fiam, Timóteus, a rólad mondott korábbi próféciák szerint, hogy azok által megvívd a jó harcot” (1Tim 1,18)

      2Krón 20,16-ban a próféta kijelenti: „holnap jön az ellenség”, és azt is elmondja, hogyan kell kimenniük a harcba, még a stratégiát is megadja a harc megnyeréséhez. Hát így működik az Isten! Meghirdeti a próféciában a támadásokat, és megadja az útmutatásokat, hogyan győzzük le azokat. 

Az elutasítás okai 

      Nem mindenki fogadja el a prófétai szolgálatot. Nagyon sok oka van annak, hogy sokan miért utasítják el a prófétai szolgálatot. Olykor éretlen próféták szólnak éretlen vagy meg sem tért személyeknek, akik nem tudják, hogyan kell megvizsgálni a prófétai szót, vagy egyszerűen azt hallották meg, amit hallani akartak, és nem azt, ami mondatott nekik-. Általában nehéz elfogadni a városoknak vagy a nemzeteknek szóló prófétai üzenetet.

      „Ti nyakas, szívükben és fülükben körülmetéletlen emberek! Akik mindig ellenálltok a Szent Szellemnek; ahogy atyáitok is tették, úgy tesztek ti is. A próféták közül melyiket nem üldözték a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre szólta amaz Igaz eljöveteléről, akinek ti most árulói és gyilkosai lettetek” (ApCsel 7,51-52).

      Másrészt nem fér hozzá kétség, hogy az egyház áldozatul esett önjelölt, hamis és független prófétáknak, akik elutasítják a maguk alárendelését az egyházi tekintélyeknek, amit Isten helyezett el a városban vagy a gyülekezetben. A fent említettek sokszor eljönnek egy városba, és egyházi vagy pásztori tekintély befedezése nélküli  magán-összejövetelekre hívják össze a hívőket. Ez aztán sok fájdalmat szerez a helyi gyülekezetnek, és állandóan kétségbe vonja az Úr nyája fölötti pásztori tekintélyt vagy elhívást. Kerülni kell ezeket a „magányos lovagokat” és szembesíteni őket a pásztori vezetéssel.

      Pál apostol írja:

      „Két vagy három próféta szóljon, a többiek pedig ítéljék meg … És a próféták szellemei alávetik magukat a prófétáknak” (1Kor 14,29.32).

      A Spirit Filled Life Bible szerint az alávetni szó a görög hupotassoból ered, ami szó szerint azt jelenti, hogy „alatta állni”, utalva az alárendelésre, az engedelmességre (Spirit Fillied Life Bible 1742.o.)

      Az igazi próféták próbája az életvezetésük, az a mód, ahogy mintázzák szolgálatukat a maguk életében. Világos az, hogy a próféta legnagyobb veszélyeinek egyike a szolgálattal való visszaélés a személyes haszon érdekében. Bálám annak a prófétának a példája, aki elhajolt a prófétai elhívástól, és azt a személyes haszon megszerzésére fordította.

      E könyv későbbi fejezeteiben elmagyarázzuk azt, hogyan kell a prófétai szolgálatoknak alárendelniük magukat az életükben Isten által elhelyezett tekintélyeknek, a gyülekezeti pásztoroknak, ahol szolgálnak, és mindenek felett egy apostoli vezetőnek, akinek a tekintélyi igája alatt kell lennie. A próféták mindig ütköznek az emberek eljárásaival és szenvedélyes égnek Isten útjaiért.

      Ők voltak az igazi közbenjárók, akik átvették azt a felelősséget, amit a léviták elmulasztottak papi szerepükben. Ezért a papnak mindig fenntartásai voltak a prófétai szolgálat megjelenésével kapcsolatban, amint inkább összeütköztek velük az együttműködés helyett. A klérus a vallásos gondolkozásmód uralmát és ellenőrzését jeleníti meg. Mindig Isten támasztotta a prófétákat, hogy kiigazítsák a dolgokat és meggyőzzék az embereket. Ismételten mondom, hogy ez mindig úgy történik, amikor egy Istentől adott tekintély alatt működnek, akiknek alárendelik magukat, és akinek elszámolásra kötelezettek.

      A papság azt tanította és hirdette meg, hogy Isten ott van a templomban, a próféták pedig arról beszéltek, hogy Isten hívására elhagyják a templomot, és bemutatják erejét szerte a világon. A templomban marad, a próféta meg azon kívül áll. Hagyományos módon a pap a bárányokkal ütközik, a próféta meg az oroszlánokkal, a kígyókkal meg a skorpiókkal.

      Az egyház szenved az apátiáétól és a közömbösségtől. Passzívvá vált; ezért van az, hogy Isten helyreállítja a prófétai szolgálatot. Az egyháznak fel kell ébrednie a szunnyadás állapotából, és fel kell készítenie magát a szellemi harcra. A próféták az átformálás ügynökei. Ezért gyűlöli őket a világ.

      „Nékik adtam a te Igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, ahogy én sem vagyok e világból” (Ján 17,14).

      A pénz, hatalom és vallás az a hármas, amely ellenőrzi a világot. A próféta kényelmetlenné teszi a status quot (a jelen állapotot). Ütközik e hatalmakkal és veszéllyé lesz a manipulátoroknak. Ezért is üldözik és utasítják el őket.

      Jézus Krisztus azért jött, hogy új alapelveket és eszméket fektessen le, ezért aztán súlyos összeütközései voltak kora papságával.  A próféta arról hoz üzenetet az egyháznak, hogy mit cselekszik Isten szerte a világon, és megpróbálja meggyőzni és kihívást intézni hozzá, hogy alapítsa meg Isten királyságát, ami a Nagy Missziói Küldetés parancsának a beteljesítése. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A próféta szolgálata és

kenete 

4 

A prófétai tekintély (John Eckhardt) 

John Eckhardt apostol és a chicagoi Crusaders Minisztries felügyelője. Az egész világon utazik és tanítja a bibliai igazságokat, „tökéletesíti a szenteket Jézus Krisztus ügyének munkájára. 14 könyv szerzője, napi rádió és televízió műsora van Chicagoban, Illinois államban. 

„Íme a mai nap nemzetek és királyságok fölé helyezlek téged, hogy kitépj, leszaggass, pusztíts és rombolj, építs és plántálj” (Jer 1,10). 

      A próféták félelmetes tekintéllyel szólnak. A szájukon kijövő üzenet tele van Isten kenetével és erejével. A kegyelem által két okból adatott ez a tekintély a prófétáknak; először, hogy hozzájáruljanak a Sátán királyságának a lerombolásához, másodszor pedig, hogy segítsék Isten királyságának a felépítését.

      A sötétség királysága bűnt, lázadást, betegséget és szegénységet hoz létre; Isten királysága viszont igazságot, békességet és Szent Szellem általi örömet (Róma 14,17). Minden elhívott szolgálati ajándék felelősséget hordoz azért, hogy megalapítsa az igazságot, békességet és a Szent Szellemben való örömet.

      A próféták tekintélye képességet ad nekik arra, hogy kitépjék, lerombolják és elpusztítsák a démoni munkát. A prófétáknak arra is van tekintélye, hogy elültessék és megalapítsák Isten királyságát. Ebben az ellentétben aligha kétséges az, hogy tekintélyük éppen akkor a sötétség királyságának a rombolásához, mint Isten királyságának az építéséhez.

      A prófétai kenet alatt működő emberek bele vannak dobva a szellemi harcba,  és közvetlenül ütköznek a sötétség erőivel. A prófétai kenetnek gyakran van egy konfrontáló jellege.

      A konfrontáló elhívás példája Illés, aki kihívta a bálványimádás erőit, és ütközött velük a Kármel hegyén. Prófétai hivatala miatt képes volt lerombolni a Baál erősségeit, amelyek uralták Izraelt. Illés szolgálatának eredményeként az igazságosság jött el Akháb házára.

      A próféták üzenete tépi ki a gonosz szellemeket a lakóhelyeikről. Emlékezzünk arra, hogy a próféták nagyobb tekintéllyel szólnak, mint azok a hívők, akik a prófétálás szelleme vagy egyszerűen a prófétálása ajándéka által prófétálnak. A próféták szavai olyanok, mint a fák gyökerére vetett fejsze (Luk 3,9). Minden fát kivágnak, amely nem terem gyümölcsöt, és a tűzre vetik. Csak a gyümölcsöt termők hasznosak Isten királysága számára és maradnak állva a prófétai szolgálat előtt. 

      Lerombolás  

      Harcunk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istenben erősségek lerombolására (2Kor 10,4). 

      Jeremiás prófétának tekintélye volt királyságok és nemzetek fölött. A prófétáknak tekintélyük van a démoni birodalmak fölött. A prófétai kenet olyan szellemi fegyver, amit az Úr használ erősségek lerombolására.  A Sátán démoni erősségeket alapít meg egyénekben, családokban, egyházakban, városokban és nemzetekben.

      Láttam már szabadulást próféciák által egyénekben, családokban és helyi gyülekezetekben. Láttam embereket összetörni és sírni, ahogy megkapták a prófétai üzenetet. A próféták általában hordozzák a szabadulás erős kenetét. A prófétai szolgálat szabadságot hoz és elpusztítja az erősségeket.

      Az Úr próféta által hozta ki Izraelt Egyiptomból , és próféta által őrizte meg (Hós 12,13).

      A próféta felelőssége, hogy továbbadja Isten Igéjét, és prófétáljon a Szent Szellem által. A kenet a prófétába ülteti azt a képességet, hogy rendkívüli módon hívja ki Isten népét a szabadságra. Tanúja voltam annak, hogy pásztorok harcoltak a gyülekezetben az ellenség erősségei ellen, de képtelenek voltak lerombolni azokat. Fontos a pásztor elhívása, de sokszor szüksége van egy másfajta kenet támogatására, mint például a prófétai kenetre. Ez nem emeli a prófétát a pásztor fölé a gyülekezetben. Mi mindnyájan Isten munkatársai vagyunk. Azonban a pásztoroknak fel kell ismerniük a prófétai elhívás fontosságát az erősségek lerombolásában. 

      Kitépés 

      Ő pedig felelt és azt mondta: „minden plántát kitépnek, amelyet nem mennyei Atyám ültetett” (Mát 15,13)l. 

      Jézus itt kora vallásos vezetőire utal. Szolgálata ugyanis támadta őket; szellemi kitépés történt. Amikor a prófétai szolgálat kitép dolgokat, az emberek állandóan megbántva érzik magukat. Összességében az egész vallásos rendszer Júdeában és Jeruzsálemben fel volt zavarva a gyökeréig, kiváltva a zsidó nép szétszórását.

      Az ellenség konkolyt vetett a búza közé (Máté 13). Bizonyos embereket az ellenség ültetett el az egyházban, hogy zűrzavart támasszanak és ártsanak az Úr munkájának. A prófétáknak megvan az a képessége, hogy kitépje ezeket. Ha ezeket a gyökereket kenet nélkül zavarják meg, akkor Isten népe súlyosan megsérülhet. Ebben az értelemben mondta Jézus a tanítványoknak, hogy ne tépjék ki a konkolyt, nehogy a búzát is kitépjék (Máté 13,29).

      „Kitépik sátorának oltalmából, és odavontatják őt a rémületek királyához” (Jób 18,14).

      Egy szellem vagy egy démoni hatás kitépését nem lehet elvégezni testben. A démoni hatás vagy szellem kitépésének szellemben kell megtörténnie. Vannak alkalmak, amikor a próféta figyelmen kívül hagy valamit a természetes világban, amikor elvégzi a dolgokat a szellemi világban. Lehetséges az, hogy a megprófétált kitépés nem történik meg a jelenben, amíg a próféta le nem lép a színről, s az esemény csak évekkel később következik be. És ami ekkor a természetes világban történik, lehet annak az eredménye, ami évekkel korábban már megtörtént a szellemi világban. Tehát amit a természetes szinten látunk, az annak a tükrözése, amit történik vagy már megtörtént a szellemi világban. 

      Elpusztítás 

      A próféták elpusztítják az ördög munkáit. Nagyon sok ember, a pásztorokat is beleértve, fél a prófétai szolgálattól. Az igazi prófétai szolgálat csak azt rombolja le, ami az ördögtől való. Soha nem pusztítja el azt, ami az Úrtól való. A szellem dolgait megerősíti, miközben az ördög dolgait elpusztítja.

      Nagyon sokan testiek, akik a helyi gyülekezetbe járnak, még azt lehet mondani, hogy némelyek démonizáltak. A prófétai szolgálat elpusztítja azt, ami testi és ami démoni, és megerősíti a szentséget és a tisztaságot az Úr házában. A próféták gyűlölik azt, ami bűnös, mert Isten is gyűlöli azt (Zsolt 139,21.22).

      A prófétákat állandóan azért kritizálják, hogy nem toleránsak. A prófétai ajándék nem mulaszt el semmit, amit meg kell tenni, mert mindig elvégzi dolgát. Az a próféta, aki nem így tesz, elveszíti hatékonyságát, és erről számot fog adni az Úrnak. Azonban mindez nem ad jogot arra a prófétának, hogy támadó legyen, még kevésbé azt, hogy testben szolgáljon. A prófétának szellemben kell szolgálnia minden időben. A testi próféta azzal végzi, hogy sérti azt. Ami az Úrtól van ahelyett, hogy lerombolná az ördög munkáit.  

      A testben mozduló próféták bántást szereznek, és sérelmet okoznak, mint mindenki, aki testben szolgál. Az igazi prófétában szeretet és együttérzés van az emberek felé, de gyűlöli a bűnt és nem tűri az ellenség munkáit. A kenet mássá alakítja át az embert (2Sám 10). Nem szabad megengednünk az ellenség munkái elleni harcot, amíg a testi próféták intés vagy megfelelő vezetés nélkül maradnak. Különbséget kell tennünk a test munkája és a Szentlélek működése között. Megkülönböztetés nélkül rosszul ítéljük meg a prófétákat, és elutasítjuk őket a hamis megértés miatt. 

      Felborítás 

      „És ez fog történni; ahogy ügyeltem arra, hogy kigyomláljam, elrontsam, letörjem, elpusztítsam, és veszedelembe vigyem őket, úgy arra is vigyázok, hogy megépítsem és beplántáljam őket”, ezt mondja az Úr. (Jer 31,28). 

      Az Izrael népére szabott rendelet az volt, hogy belépjen a földre és elrontsa a pogány oltárokat. Ez a Kánaán népe kiirtásának része volt az ő bűneik miatt.

      Izraelnek el kellett pusztítania a kánaánitákat, mielőtt birtokba vehették az Ígéret földjét. A prófétai kenet szembeszáll, és harcot kezdeményez. Ez azonban nem minden, amit a próféták tesznek; ők ültetnek és építenek is. De jegyezzük meg, az ültetés és építés előtt kitépnek, és felforgatnak. Ez a szolgálat kényelmetlen, de szükségszerű része.

      Számos próféta belső kényelmetlenséget szenved el emiatt, mert érzik a félelmet és a megfélemlítést. És ez nagyon kínos a szellemüknek. Azonban a kenet más emberré formálja őket. Az elhívás ereje azonban erőt ad nekik arra, hogy szellemük kényelmetlenségét legyőzve cselekedjenek és képesítik őket arra, hogy lerontsák a bűnnek ezeket az oltárait (Hós 8,11). A szellemben prófétálók – a gyülekezetre vonatkozó bármiféle előzetes ismeret nélkül – felfedezik a lázadást, a kontrollt, a varázslást és a büszkeséget.

      Számos esetben a szolgálók nem értik, hogy a szolgálat miért megy el bizonyos irányba. Sokszor tökéletesen ellenkezik az irány azzal, ahogy elkezdte az igei szolgálatot. Olykor a Szentlélek kenete és vezetése rávilágít a bűnök és a szellemi lázadás területeire anélkül, hogy a szolgáló tudna bármit is a természetes szinten ezekről. 

      Építés 

      A gonosz munkájának elpusztítása, kitépése, lerombolása és felborítása műveletével együtt a próféta építi is Krisztus testét. Ez a felépítés, bátorítás és vigasztalás szolgálata. A próféták gyűlölik a gonosz munkáját, ugyanakkor azonban igazi szeretettel és együttérzéssel vannak Isten emberei iránt. A szenteket építi és felemeli a prófétai szolgálat. Az egyház felépül, és a pokol kapui sem vesznek rajta erőt.

      Az erősségek lerombolásának az a célja, hogy felépüljön Isten királysága. A harc nem vég, csak eszköz a vég eléréséhez. A prófétáknak mindig ügyelniük kell a fő irányra, ami az egyház építése. Ha a próféták szem elől tévesztik a célt, ártani fognak az Úr munkájának. A próféták többsége egy „pusztító” mentalitást fejleszt ki, azaz, hogy pusztítson mindent, ami nem egyezik Istennel.

      Emlékezzünk arra, hogy Keresztelő Jánosnak a szolgálata az volt, hogy előkészítse a népe az Úrral való találkozásra. A prófétáknak nemcsak arra kell odaszánniuk magukat, hogy az ellenség munkáját lássák, hanem látniuk kell az emberek szükségeit is. A szeretettel és az együttérzéssel kell egyensúlyban tartaniuk a szolgálatukat. A prófétáknak kerülniük kell a bántó, kritikus és keserű szellemben végzett szolgálatot. Legyen bennük felelősség arra, hogy szeretettel szolgáljanak az Igéjével, amíg fel nem épül az Úr háza. 

      Ültetés 

      Az Úr házába plántáltak pedig virágzanak Istenünk tornácaiban. Zsolt 92, 14 

      A prófétai hivatalban működő prófétát beplántálják az Úr házába. Az ilyen beplántáltak minden területen virágzanak. A prófétai szolgálat ki tudja tépni az ellenség által plántáltakat, és helyére be tudja ültetni azt, amit Isten rendelt el az Úr egyházában.

      Tanúja voltam annak, hogy sok ember azért megy el a gyülekezetbe, hogy kétségeket vessen el. A bizonytalanság nem segíti az Úr munkáját. A prófétai ajándék erőt és bizonyosságot ad a hívőknek, hogy megszilárdítsa őket az Úr házában.

      Az egyházban nincsen szükségünk alap nélküli tagokra. Szilárd emberekre van szükségünk az Úr házában. A szilárdak gyökeret eresztenek, és olyanok lesznek, mint az élő vizek mellé ültetett fák. Az úr által plántált mezők gyümölcsöző keresztényeket teremnek. Szilárdak, állhatatosak, mindig növekedők lesznek az Úr munkájában (1Kor 15,58).

      Minél többet kapunk a prófétáktól, annál jobban válunk az igazság fájává, amit az Úr megszilárdít (Ézs 61,3). Szilárdan meg vagyok győződve arról, hogy a prófétai szolgálat hiánya az egyik oka annak, miért nincsen olyan sok gyümölcsöző keresztyén a helyi gyülekezetben. Éveken át beszéltem arról az embereknek, hogy álljanak bele a szentek tökéletesítésére szóló elhívásukba. Minden szolgálati ajándéknak megvan az isteni képesítése arra, hogy építse az egyházat.

      A prófétáknak megvan a kenetük és a képességük arra, hogy építsenek és plántáljanak. E kenet nélkül lesznek olyan területek, ahol a szentek nem épülnek fel, és ahol nem lesznek meggyökerezettek. A prófétáknak Istentől való tekintélyük van arra, hogy kiszaggassanak, leromboljanak, pusztítsanak, felforgassanak, építsenek és plántáljanak. Ezek a dolgok lesznek az Úr szaváénak az eredményei, amely kiárad a próféták szájából. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

5 

Mi teszi az embert prófétává?

     
 

         
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.