Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jill Austin: Ébredj Debóra, ébredj! (1 rész) 

Krisztus teste radikális átmenetben van a globális megrázásnak köszönhetően, ami ma történik szerte a világon. A radikális iszlám felgyorsulása és előretörése az egész földön, a Hamasszal való nekilódult összeütközés, az a kritikus helyzet, amivel Izráel naponta szembenéz, csak a térdeinken vívható és nyerhető meg. 

Az Istennel való meghitt közösség a legmagasabb cél, amire teremtve vagyunk, de VALÓBAN keressük-e ezt a magasztos célt az életünkben? Ha valóban megértettük volna Isten szeretetét és értünk dobogó szívét, akkor radikális döntéseket hoznánk a Vele való találkozásokra sokkal inkább, mint bármely más tevékenységre az életünkben! Ha volna kijelentésünk féltő szeretetéről, amely a velünk való zavartalan közösségére vonatkozik, akkor feje tetejére fordítanánk a világot, ahogy a tanítványai is tették! 

Ehelyett elaltatjuk magunkat, és bele vagyunk esve az élet csecsebecséibe, s közben elveszítjük Isten valódi kincseit. Sok hívő tapasztalja meg a „halogatott reménység beteggé teszi a szívet” állapotát, sokan odahagyják az egyházat, mert nincsen szenvedély, nincsen cél, nincsen erő, és az ő jelenlétének a megtapasztalása, de hiányzik náluk az Istennel való titkos kamra is! Vajon egy krízis odavisz-e minket a Jézussal való meghitt kapcsolathoz? 

Mi is történt Debórával, ami megragadta az Úr figyelmét? Az ő megalkuvástól mentes odaszánása mozgatta meg Isten szívét, és változtatta meg Debóra szívét is. Olyan sok időt töltött a templomban imádságban és imádatban, hogy csöpögött róla az olaj. Ezért világosan meghallhatta az Úr hangját, merész megkülönböztetéssel munkálkodott azokban a helyzetekben, amivel szembe kellett néznie, és a néppel való hétköznapi döntéseiben is, hogy amikor megérkezett a csatába hívó szó, ő teljesen kész volt! 

Debóra a titkos helyen készült fel a csatára! Innen jön a győzelem, a Vele való négyszemközti közösségből! Ez az igazság és a biztonság helye a számunkra is! 

Itt az ideje, hogy abbahagyjuk az Istennel való meghittségről szóló beszédet – és VALÓBAN gyakoroljuk is azt! 

Ki is volt Debóra? 

Képzelj magad elé egy tizenéves lányt, akit megválasztanak pápának, és egy kézzel ledönti a katolikusok és protestánsok közti válaszfalat. Még felfogni is oly képtelen ötlet! Hát akkor képzelj el egy középkorú, ősz hajú zsidó háziasszonyt és anyát, aki felkel 3000 évvel ezelőtt, hogy vezesse Izraelt történelme egyik legnagyobb katonai győzelmére!

Engedd meg, hogy bemutassak neked egy különleges jelöltet a hithősök sorába: Debórát. Nagyon keveset hallottam róla tanítani. Mindig Gedeonról hallottam, Sámuelről, vagy más bírákról, amikor azonban elkezdtem tanulmányozni Debórát, egészen beleszerettem. Debóra nagyon különleges és alig vitatott,mert ő olyan nő volt, aki a legmagasabb végrehajtó hivatalt töltötte be Kánaán földjén, Izraelben a maga idejében. 

Debóra ókori Jean d’Arc-ként tűnik fel Izrael történetének szent krónikáiban, mint népének negyedik bírája, a harmadik nő próféta (Miriam és Ráchel után), és Isten népének szabadítója. Debóra klasszis volt a maga nemében; vezetői szerepe példa nélküli és összehasonlíthatatlan! Olyan nő volt, aki győzelemre vezette népét, minden esély ellenére. És mindezt tette egy patriarchális korban, ahol nem volt példa a női vezetésre.  

Izráel lázadásának és szabadulásának az időszakaszai 

A Bírák teljes könyve mintegy 325 éve ölel fel. Amikor az izraeliták beléptek az Ígéret földjére, Józsué és a vének halála után, a 12 törzs szétszóródott Kánaán földjén. A Bírák könyvének ez a tragikus mintája: a nép fellázadt, más isteneket imádott és összeházasodott a pogány törzsekkel.  

Az Út ítéletet hozott rájuk. Akkor Istenhez kiáltottak szabadulásért. Akkor az Úr bírát támasztott, aki  harcba indult, megszabadította Izraelt, és békét hozott egy időre a földre. Amikor a bíró meghalt, a nép visszatért a lázadáshoz, az Úr pedig ismét súlyos elnyomást hozott rájuk. Ez a körforgás hatszor történt meg! 

Gwen Shaw pontosan ír a Debóráról és Jáhelről szóló könyvében:

„Otthonaikon rajtaütöttek és kifosztották azokat. A terményt elhurcolták, a szolgálókat megerőszakolták, apáikat kigúnyolták, fiaikat megölték. A nép nem közlekedhetett az utakon. Bezárkóztak otthonaikba, némelyek elhanyagolták földjeiket és lakásukat, mert az ellenség birtokba vette azokat. Barlangokban és odúkban laktak. Juhaikat és kecskéiket ellopták tőlük, gabonájukat azonnal elvitték, ahogy beérett. Elvesztették olajfáikat,datolyafáikat, fügefáikat, szőlőjüket, búzájukat, árpájukat, gránátalmájukat. Éhesek, kifosztottak és reménytelenek lettek. Isten kivetették iskolájukból, törvényeikből, szívükből és az életükből, s azt állították, hogy nincsen Rá szükségük. Amikor pedig nyomorúságra jutottak, azon csodálkoztak, hogy hol van Ő, miért nem menti meg őket és őrzi meg őket a tragédiától”. 

Az Úr mindegyikünkre féltékeny, és azt akarja, hogy szeressük és ismerjük meg Őt. Amikor elfordulunk tőle, akkor megengedi a gonosz királyoknak, hogy nyomorgassanak minket. Az Ige azt mondja, hogy Isten az, aki rendel gonosz királyokat és helytartókat, de Ő támaszt fel istenfélő bírákat és királyokat is! Debóra a negyedik bíró volt, és kormányzása 40 évéből az első 20 úgy telt el, hogy népe a történelem egyik legerősebb és legkegyetlenebb kánaáni királyának, Jábinnak és ravasz katonai parancsnokának, Siserának az elnyomása alatt élt, (ld. Bírák 4,1-4). 

Debóra magára vonta Isten figyelmét 

Milyen lenyűgöző az, hogy az Úr egy nőt emel fel egy egész nemzet megmentésére! Milyen sajátos meglepetés, ami évezredekkel ezelőtt történt ott, a Közel-Keleten. Debóra nemcsak feleség, anya, közbenjáró és prófétanő volt, hanem bíró és nemzeti szabadító is. Nem is olyan rossz újrakezdés ez egy középkorú nőnek, aki ott élt az elnyomó közel-keleti kultúrában. 

Minden furcsaság ellenére Isten hatalmasan használta őt. Debóra kitört a kultúrájából, de nem volt lázadó, engedelmes volt – Istenének. Radikálisan használta őt az Úr, megszabadította népét, s népe szerette őt. Ez az Istenben való hit csodálatos története, ahol egy csapatban harcoltak férfiak és nők, hogy megmentsék nemzetüket az elnyomástól. 

Amikor olvassuk e radikális prófétanő és bíró életét, akkor meg kell változnia a teológiánknak, hogy vajon kaphatnak-e a nők kormányzói szerepet. Úgy hiszem, hogy Isten felemeli a Debórák utolsó időkben működő csapatát. Éppen csak megkezdődött a világméretű megrázás, és az Úr nemcsak a férfiakat hívja, hanem Isten asszonyait is! Az Úr azt mondja: 

Ébredj, Debóra és légy része az Úr hadseregének! 

Isten szemei át meg átjárják a földet és keresnek olyanokat, akiknek a szíve teljesen odaszánt Iránta (ld. 2Krón 16,9) 

Mi ragadta meg az Úr tekintetét, amikor Debórához jött? A szentség iránti megalkuvásmentes tűz, a rendíthetetlen hit, a lankadatlan szeretet, amely elkülönítette őt? Talán a jellemének összeszedettsége, a nem e világból való bölcsessége, kedvességének gazdagsága, amely bizalmat ébresztett férfiakban és nőkben egyaránt? 

A héberben két szót használnak az „odaszentelés” leírására: naver (elválasztani valamitől) és a kádesh (elválasztani valamire). Debóra a hit hőseihez hasonlóan el volt választva a világtól, és ki lett választva Istennek. Nem a maga dolgát tette, hanem csak azt mondta, amire az Atya megtanította őt. Itt van a győzelem kulcsa; a Rá való hallgatásban! 

(folytatása következik a 2. részben) (Illés lista 2008 okt. 28 –szlg-) 
 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

francsicsmarikafoszerkeszto@gmail.com

(Francsics Marika, 2017.05.08 06:16)

Köszönjük a szép , igaz éd buzdító Igaz Történetet ! Családsegítő és irodalmi , negyed évente megjelenő újságnál vagyok gyakornok ! Máskor is jönni fogok , az Önök munkájának Segítségével tovább Épülni ! Vinni a REMÉNYT Embertársaimhoz !
Istennek , legyen hála !

Budapest

(Ibolya, 2012.04.25 14:43)

Hálás vagyok Istennek, amiért a napokban Debóra történetén keresztül üzent nekem, és hálás vagyok itt a neten közzé adott tanításért is ami megerősítés volt számomra. Hiszem közel ez az időszak, hiszem fel fognak állni új Debórák, nagyon nagy odaszánással várom ezt az időszakot. Hála minden Debóráért, ajándékok vagytok:)

hajdú bihar

(Julcsi, 2011.03.22 20:36)

Köszönöm ezt a tanítást.Isten indított ma arra,hogy olvassam el Debóra történetét mert üzenet van benne számomra.Kértem az Úrtól,hogy erősítsen meg és állítson helyre,mert meg lankadtam a sok harcban és ezt válaszolta.Nem értettem mi az üzenet és rá kerestem a neten.Mostmár értem mit akar tőlem az úr.Hálás vagyok Istennek minden Debóráért!!!!!!!!