Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Málta megalit templomai

2009. máj. 19. 9:27 - postolta: Nuit

Málta megalitikus templomai gyűjtőnév alatt az i. e. 3600 és i. e. 2500 között, Máltán emelt megalitikus épületek maradványait értjük. A hatalmas templomok az újkőkori ember első bonyolult, előre megtervezett építményei, amelyeket az UNESCO, mint az egyetemes kultúra egyedülálló emlékeit a világörökség részének deklarált.

Málta szigetének első lakói a Siracusa közelében található Stentinello faluból származó földművesek és állattenyésztők voltak, akik i. e. 5000 körül érkezhettek – a régészek jellegzetes, geometrikus elemekkel díszített kerámiaedényeik alapján azonosították őket. A következő évszázadokban újabb csoportok érkeztek Szicíliából. Az itt kialakult fejlett civilizáció mintegy harminc megalitikus templomot emelt. I. e. 3600 körül kezdődött Gozo szigetén a ggantijai templomok építése, majd i. e. 3300 / 3000 között építették a – Paola közelében feltárt és ugyancsak 1980-ban világörökségi státusztra emelt – Hal Saflieni Hypogeum templomsírt. Az i. e. 3000-től i. e. 2500-ig tartó periódus volt a máltai „templomcivilizáció” fénykora: ekkor épültek a mnjadrai, Hagar Quim-i és taxieni vallási célú épületegyüttesek, amelyek spirális díszítései, szobrai és épületelemei megerősítik, hogy a mediterrán Anyaistennő-kultuszhoz kapcsolódtak. Ezután a máltai szigetvilág ismeretlen okból teljesen elnéptelenedett. A később érkező új telepesek mintegy ezer évig temetkezési helyként használták a tarxieni templomokat és kiegészítésül egyszerű dolmeneket emeltek. (A régészek Salentóban találtak ezekhez hasonlókat, ezért feltételezik hogy Pugliából jöttek.) I. e. 1500 körül a sziget negyedik megszállása során újabb népcsoportok érkeztek Szicíliából, akik erődített falvakban telepedtek le. Ezután érkeztek a karthágóiak, a föníciaiak, majd i. e. 218-ban a rómaiak, de a megalitikus templomok csodálatos civilizációja ekkorra távoli emlék volt csupán.

Az Anyaistennő máltai templomai a csiszolt kőkorszak emberének építészeti remekművei. A nagyszabású, több helyiségből álló épületek teljesen újszerű, kreatív vonalvezetésű „lóhere” alaprajzúak. Ez a jellegzetes forma több mint ezer éven át ismétlődött, a technikai fejlődésnek és a kultusz igényeinek megfelelő változtatásokkal. A templomok általános jellemzői, hogy egy erős, általában D, vagy félkör alakú külső fal 2-6 helyiséget zár körbe, amelyek szimmetrikusan, párosával, vagy háromlevelű lóhere alakban helyezkednek el egy folyosó vagy belső udvar mentén. A helyiségek falai apszissal ellátott félkör alakúak vagy oválisak. A máltai szakrális épületek jellegzetessége, hogy sehol sincsenek éles sarkok, vagy szögletek; mind a külső falak, mind a belső helyiségek lekerekítettek. A külső és belső megalitikus falak közötti helyet földdel és kőtörmelékkel töltötték ki. Az udvarokban oltárok, medencék, edények és szobrok alkotják az állatáldozattal végződő vallási rítusok kellékeit. A templomok monumentális, homorú homlokzata tágas külső terekre néz; a szemöldökköves kapu két oldalán, gyakran hatalmas kőtömbökből formált padok fekszenek. A templomok teteje fából készült; melyeknek mára nyoma sem maradt.

 

 

 
 
5 (6)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Petra, a sziklába vájt csoda

2009. máj. 13. 16:31 - postolta: Altamira

A visszatérő utazók meséi inspirálták John Burgon viktoriánus tudóst, az angliai Chicester későbbi dékánját, hogy verset írjon Petra ősi városáról. "Keleti ég óvta rózsapiros csoda / Feleannyi idős, mint az idő maga." Burgon tévedett, mert Petra nem rózsaszín. Ugyancsak pontatlan Edward Lear olasz szakácsának, Giorgónak a megjegyzése, de a hely színeit illetően talán mégis kifejezőbb, "Ó, uram, olyan világba jöttünk, ahol csokoládéból, sonkából, curryporból és lazacból készült minden."

A jordán sivatag csaknem járhatatlan hegyláncának szikláiba vésett Petra ma is csak gyalogszerrel vagy lóháton közelíthető meg.

Az Elji falu közelében található vádi-Múszából, azaz Mózes völgyéből Petrába vezető ösvény helyenként alig több mint 1 m széles sikké, sötét szorossá szűkül. A sik csaknem 1,5 km-en át kanyarog a hegyekben, miközben hatalmas sziklák tornyosulnak a lent haladó emberek és állatok fölé. Sziklába vésett vízbevezető csatornák sorakoznak az óarany színű, faragott kőtömbök mindkét oldalán. A sik váratlanul véget ér, a homályból a napfényre lépve a látogató máris megpillantja Petra legpompásabb építményét, El-Kasnehet, ezt a ragyogó, sötétvörös, nabateus sziklatemplomot.

Az oszlopsoros út a Temenosz-szentélyhez vezet, melyet eredetileg ajtók zártak el a külvilágtól. A közepén egymagában áll a feltehetőleg a Kr. e. 1. századból származó nabateus templom, a Kaszr el-Bint romja. A templom Dusára isten szentélye volt, bár nevének jelentése, "a fáraó leányának kastélya", hogy miért, az már örök rejtély marad. Az épülettől pontosan nyugatra egy sírboltban vagy templomban kapott helyet a mai múzeum.

 

 
 
5 (6)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Hindu templom és szentélypark

2009. máj. 11. 12:25 - postolta: Altamira

Balástya közelében, az alföldi tanyavilágban található az 1979-ben alakult hindu közösség által alapított Nandafalva. Az itt található hindu templom 2000-ben nyitotta meg kapuit, szentélyparkjukat pedig 2008 augusztusában avatták.

A közösségnek az alföldi tájba illeszkedő temploma Szigeti Gyula műépítész tervei szerint készült. Az épület a magyar és hindu építészeti jegyek fúziója: tornáca, kerengője cseréppel díszített orisszai templomtornyot ölel körbe. A templom tornyában lakó egymázsás harang - a magyar hagyományt is követve - minden nap többször megszólal.

A templom körüli Béke-parkban hét vörös homokkőből készült szentély áll, amelyek az indiai kőfaragó művészet egyik jelentős központjában, a Radzsasztán állambéli Sikandra faluban készültek. A hindu panteon legfontosabb alakjait bemutató szentélyek nemcsak művészi megmunkálásuk, hanem a méretük miatt is figyelemre méltók: három szentély is meghaladja a két méter magasságot. A hagyományos mellett készült egy modern installáció is, amely Szúrját, Bhúmít és Csandrát, a Nap, a Föld és a Hold hindu megszemélyesítőit idézik.

A szentélypark egyik monumentális eleme a két tonnás, egy kőből kifaragott, két méter magas Alázat-oszlop. Az oszlop négy oldalán egy középkori indiai vers emberi alázatot és átszellemülést kifejező sorai olvashatók magyarul, angolul és szanszkritul.

 

 
 
4,4 (7)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Kőkori dán sámán

2009. máj. 9. 10:55 - postolta: Osara

 

Ezt a karcolt ábrázolással díszített 5700 éves kődarabot tavaly augusztusban egy fiatal pár fedezte fel a Horsens Fjordban. A 13X10X4 centis mészkődarab egy férfit ábrázol, akinek két hal van a kezében.

A helyi múzeum munkatársai azonnal felismerték a lelet jelentőségét, és tovább adták a Nemzeti Múzeumnak, hogy megállapítsák: tényleg egy kőkori darabbal van-e dolguk, vagy csupán egy kései alkotással, amit kezdetleges stílusban alkottak meg.

Per Borup, a múzeum régésze szerint mostanra biztos, hogy a kő eredeti, és i.e. 5400 és 3900 között, az Ertebolle-kultúra korában alkották. A kövön ábrázolt fallikus motívum mellett a figura nagyon sokban emlékeztet az indán sámánokra: az öltözékén kívül a fején látható állatfülek is erre utalhatnak.

Forrás: múlt-kor portál

 

 
 
4,4 (7)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

A Húsvét-szigetek ősi szobrai

2009. ápr. 20. 23:40 - postolta: Nuit
A Csendes-óceán szigetein élõ népek közül a húsvét-szigetiek voltak a legügyesebb kõfaragók azoknak a szobroknak a tanúsága szerint, amelyeket ott láthatunk. Mintha az istenek dobtak volna le óriási köveket a földre. Vagy bûnös óriások merevedtek volna kõvé.

Annyit tudunk, hogy Kr. u. 400-tól az ott élõ nép ahukat készített, ami nem más, mint kõ sírboltozat, és a szobrok ezeknek a síroknak a díszítései. Az ahu tabu maradt mindaddig, amíg a madaraknak kitett holttestet, meg nem tisztították a madarak és az idõjárás. Egészen addig az ideig, amíg csak a csontok nem maradtak, a család a holttest mellett maradt. Amikor ez a "tisztulás" megtörtént, akkor eltemették az ahuban.

Az is elképzelhetõ, ha a szobrok nem is sírokat jelölnek, de mindenesetre az õsök iránti tisztelet kifejezõdései. És azért ilyen gigantikusak, mert a törzs bizonyságot akart tenni a gazdagságáról és erejérõl. A Ranu Raraku hegy puha vulkanikus kõzetébõl faragták õket, de tömegük egyenként mintegy hat tonna! Ahhoz, hogy egy szobor elkészüljön körülbelül harminc férfinak kellett dolgoznia, több mint egy évig. A szobrok felállítása kétféleképpen történhetett a tudósok szerint, csakhogy semmilyen információnk nincs arra nézve, tulajdonképpen miként birkóztak ezzel a feladattal.

A legkorábbi szobrok térdeplõ férfiakat ábrázoltak, amely talán az isteneknek szóló alázat jele lehetett. Érdekes, hogy ez késõbb megváltozott és 1100-tól a stilizált, hosszúkás arcú, és nagy fülû férfifej vált uralkodóvá, amelynek a felsõ teste tele van apró mintákkal, amelyek minden bizonnyal tetoválásokat jeleznek. A szobor az ahu kõsírboltozat fedõlapján áll, ahol kagylószemével a távolba néz, mintegy vigyáz a telep házaira. E legjobban ismert kõszobor kapott egy kedves becenevet a kutatóitól, úgy hívják: Hosszú fül. Állítólag Hosszú Fül újabb betelepülõket jelez, új kultúrát, amely ötvözõdött az eredeti szigetlakók kultúrájával.

 

 
 
5 (5)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

A Hold Piramisa

2009. márc. 22. 20:49 - postolta: Altamira

 

 
 
5 (5)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Pompei, az eltemetett város

2009. márc. 2. 15:05 - postolta: Nuit

A római civilizáció egyik legjelentösebb emléke Pompei. A müvészetekröl, szokásokról, mesterségekröl és a múltban zajló mindennapi életröl szóló történelem nyitott könyv lesz itt az ember számára.

A város ugyanabban az állapotban került a századok mélyéröl elö, ahogy a Vezúv váratlan romboló kitörése során a kilövelt hamu és láva betemette i.sz. 79-ben. A katasztrófa szörnyü volt. Örökre megállt az élet a római birodalom egyik legtevékenyebb és legszebb városában. A vulkánból elötörö hamu és közetszilánk puha anyagok  -a Herculaneumot betemetö nagyon kemény közetté vált anyaggal szemben-  vastag rétegben betemették és megörizték a várost mind a mai napig. Nem csak az épületek maradtak fenn, hanem mindaz, ami a lakóházakban, üzletekben volt, így a "mindennapok"-ról hihetetlenül lenyügözö kép tárul elénk.

A házak falán választási kampányfeliratok és a városlakók valamelyikének szóló pikáns megjegyzések olvashatók. Az üzletek ajtaján cégérek és a tulajdonos neve áll. A nemesség elegáns villái és a polgárság luxus palotái mellett elég szerény házak emelkednek, amelyekben több család is együtt lakott. A parasztok lakhelyei pedig a kert vagy a földdarabka körül rendezödtek el.

A város szélén épült lezüllött bordélyházak a tengerészek és az átutazók kedvét keresték. A keskeny sikátorokban, mühelyekben és középületekben a dolgozók, rabszolgák és háziasszonyok mindennapi életébe láthatunk bele. A lakóházakban megmaradtak a bútorok, a felszerelési tárgyak, az ezüst és aranynemü, a munkaeszközök, az evöeszközök a bronz és cseréplámpák és mindenféle élelmiszerek. Pompejben italkimérö pultokat, gabonapréseket és örlöket, kelmefeldolgozó üzemeket, kovácsmühelyeket, élelmiszerboltokat és zöldség-gyümölcs üzleteket is találhatunk.

Jelentös, az egyébként szinte teljesen ismeretlen római kori festészetröl Pompeiben elökerült leletgyüjtemény és széleskörü ismereteket nyújt az épitészetre és a lakóhelytipusok fejlodésére vonatkozó dokumentáció is.

A napvilágra hozott város a római civilizáció rendkivüli történelmi tanubizonysága: a múlt ily eleven és kézzelfogható emlékei a feltárt romok között varázslatnak tünnek.

 

 
 
5 (6)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

A Kykládok rejtélyes szigete

2009. febr. 27. 22:04 - postolta: Nuit
A keresztbefont karú, ruhátlan nőalakokat megjelenítő kykládikus márvány figurák a Kykládok kora bronzkori (Kr.e. 3100-2000) kultúrájának legismertebb és legrejtélyesebb alkotásai. Absztrakt vonásaik, és sima fehér felületük révén nagy hatással voltak a 20. század művészetére, és így a műkincspiac keresett cikkeivé is váltak. Ez azzal járt, hogy az Égei szigetvilág legtöbb kora-kykládikus (kora bronzkori) kori temetőjét nem régészek tárták fel, hanem őket megelőzve a sírrablók fosztották ki.
 

A Kykládok szigetei közül, a Naxostól délre található Keros szigete különösen gazdag forrásnak bizonyult a figurák utáni hajszában.


A ma lakatlan szigeten az 1950-es években még élt néhány pásztorcsalád, akik a felszínen talált figurákat gyermekeiknek adták játékszerül. Így figyeltek fel rájuk és kezdtek kiterjedt rablóásatásokba a műkincs tolvajok. A figurák nagy többsége sírokból származik, és csak jóval kisebb számban, legtöbbször töredékes állapotban ismertek településekről. A hiteles leletkörülmények hiánya ezért még inkább nehezíti értelmezésüket.

 

Forrás: Sírásók naplója

 

 
 
5 (4)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Eretria

2009. febr. 27. 19:54 - postolta: Osara
A görög Eretria közelében, Lefkandiban állnak az antik Xeropolisz maradványai. Leletei az 1960-ban épített Eretriai múzeumban láthatóak. A múzeumot 1987-1991-ben renoválta a görög archeologiai intézet. Az archeológiai múzeumban nemcsak a lefkandii ásatások, hanem az amarinthoszi kutatások, ásatások leletei is megtalálhatóak.
 
Külön kiemelést érdemelnek a Lefkandiban végzett angol ásatások mükenei, szubmükénei, protogeometrikus és geometrikus sírleletei, köztük egy i.e. 900 körulire tehetõ terakotta kentaur.
 
Az eretriai feltárásokból származó vázák, bronzok stb. jó képet nyújtanak a város kultúrájáról, az i.e. VIII századtól a hellenisztikus idõkig. Fontos a héroon orientalizáló ihletésû anyaga: aranydiadém, pecsétlõ, bronzüst stb., a makedón sír leletei. A szoborleletek fõleg a klasszikus és a hellenisztikus sírplasztikát képviselik, de nem hiányzik a római kori Eretria emlékanyaga sem. A kiállítást az architektonikus szobrászat alkotásai egészítik ki.
 
A svájci ásatások eredményeképpen az ókori Eretria területe romkertté alakult át. A modern falu északnyugati szélén kis múzeum mutatja be a legérdekesebb leleteket.
 
Az Eretriai múzeum szomszédságában talalható az elsõ ásatási terület. Itt látjuk a város erõdítményeit a nyugati kapu maradványaival.
 
Mellette az i.e. IV századi, a hellenizmus idején megnagyobbított palota alapfalai kerültek elõ, alatta i.e. VIII-VII századi hérosz szentély romjaival. Északkeletre van a Dionüszosz templom alapépítménye és a viszonylag jó állapotban fennmaradt i.e. IV századi színház. Érdekes eleme a színpadépülettõl az orchestráig vezetõ föld alatti járat, amely nyílván a színészek váratlan megjelenését tette lehetõvé. Még keletebbre, az Akropolisz tövében gümnaszion került elõ.
 
Ebben a zónában 1972 és 1980 között tárták fel a "Mozaikok házát". Ezt a pompás épületet, amely az i.e. IV század elsõ harmadára keltezhetõ, a görög kavicsmozaik-mûvészet kiemelkedõ szépségû alkotásai díszitik. Innen mintegy 10 percnyi járásra jó állapotban levõ makedón tömegsír látható. Az Akropoliszon erõdítmények, szentélyek maradványai vannak.
 
Innen délre, a falu épületei között tárták fel Appollón Daphnephorosz templomát. A legkorábbi épület geometrikus kori, ennek helyén az i.e. VII században jón templom épült, amelyet i.e. 530-520 körül 6 és 14 oszlopos csarnokkal körülvett dór templom váltott fel,  szoborrészei a Chalkiszi múzeumban láthatóak. Még délebbre Isis szentély és palaisztra került elõ.

 

 
 
5 (4)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Bálványosvár

2009. febr. 25. 9:53 - postolta: Nuit
Az ősi áldozókövek, kultuszhelyek emlékeit őrzi Magyarországon ma is jó néhány helynév: a Hargitai oltárkő, Áldomás feje, Tűzhalom, Pogányvár, Tündérvár, Boszorkány-kő, Bálványkő, Bálványos. Az erdélyi Pogányvárról szól az a hiedelem, hogy a várnak különben már nyomás sem viselő hegy üregei minden kilencedik évben megnyílnak, s belőlük tündérek járnak a közeli kútra vizért.

 

A Kézdivásárhelytől északnyugatra fekvő Bálványosfürdő fölé emelkedik az 1040 m magas meredek sziklahegy, melynek tetejét az ősi Bálványos vár romjai koronázzák. Bálványos várát a hagyomány szerint Az Apor nemzetség építtette I. István korában. Miután a király legyőzte a pogány Gyulát, Apor idemenekült és várában zavartalanul áldozhatott az ősi bálványoknak. Jókai így ír róla: „Négy emeletre volt a torony építve: azokban álltak a bálványok. ... Esztendőben egyszer, a csillaghullás napján (ma Lőrinc napjának nevezik) eljöttek a föld alatti úton e toronyba a táltosok, a gyulák, a horkázok és rabonbánok. Ez volt az óév utolsó napja. Az égről is ekkor dobálják le az ócska csillagokat, s újakat gyújtanak meg helyettük; a földön is kioltogatják mindenütt a tavalyi tüzeket, s új tüzet gyújtanak Bálványos várában: onnan osztják azt szét a vidéken élő híveknek. Ekkor hát fáklyafénynél végigjárják a vallás fejei mind a négy emeletét a toronynak, s kezeikkel érintik a négy bálványt.

 

Az egyiket a Föld isten adta. Csodálatos, félig ember, félig hal alakú kő az: így termett a földben, senki sem csinálta más, mint maga a föld... A másik bálványt a Víz isten alkotta: mai nap özönfának nevezik. Óriás fatörzs, ami a Fekete Ügy vizében koromfekete kővé vált. Fejsze nem fogja, s szikrát ad az acélütésre. ... A harmadik a Lég isten bálványa: egy roppant nagy lebkő, ami itt esett le a Bálványos mellett, letört darabjából készült az a pallos, amivel a székely fejedelmek megtették a „napvágást”... A negyedik a Tűz isten bálványa. A kovásznai sárokádó pokolkéménynek egyszer eszébe jutott sár helyett tüzet és olvadt érceket okádni; akkor dobta ki ezt a bálványt; olyan az, mint egy kétfejű ember, térdén guggolva. Mind a négy bálványt maga az istenség alkotta, az küldte.

 

A várból az első hajnalhasadásra lejönnek a hatalmasak a tűzhalomhoz. A rabonbán fiaival, a táltos, a horkáz, a gyula, a billogos, a perestoldó, a garaboncok, a fegyveres vitézekkel. A tűzhalom két oldalán fehér lapos kövek vannak sorba rakva, azokon az öregek telepesznek le, keletről a férfiak, nyugatról az asszonyok.

 

Ott az asszonyok mind kiürítik a tűzhalomra a fazekaikban hozott parazsat, s azt a gyula, egy illatos füvekből készült pemetével tiszta forrásvizet fecskendezve a tűzre, mind eloltogatja. A tűzoltás alatt nem szabad beszélni. Így kell akkor tenni, mikor az eleven parázs hideg, holt szénné átválik...

 

Mikor a tűzoltás áldozatának vége, akkor előhoznak egy nagy fakereket. Annak a küllői kilencféle fából készültek. Ennek a keréknek az agyán egy hosszú kőrisfa rudat tolnak keresztül; ezt kell két szűz legénynek addig dörzsölni a kerék agyán át, míg az meggyulladt tőle, így támad az új tűz...

 

A tűzáldozat eltartott késő estig. Már az „áldomáscsillag” is feljött az égre, mire vége lett az ünnepi szernek. Akkor aztán szerteszét minden halmon kigyulladtak az örömtüzek.”

 

 

 

 
 
5 (4)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Pogány-völgye

2009. febr. 23. 15:29 - postolta: Nuit
A térség a Pogányvölgye nevet az államalapítás után kapta, Somogyváron volt ugyanis a pogánynak tartott Koppány szállásbirtoka. A lázadó vezér egykori földvára helyén építtetett I. László Szent Egyed tiszteletére felszentelt bazilikát, melyet saját temetkezési helyéül rendelt. Ma Ópusztaszer és Mohács mellett Magyarország harmadik legkedveltebb történelmi emlékhelye.
 
A Pogány-völgy központja Lengyeltóti. A komfortos somogyi kisváros határában terül el Közép-Európa legnagyobb dióültetvénye, így évente diófesztivál várja a gasztronómia barátait. Északkelet felé a szőlő csalogat, nem véletlenül viseli a nemes nedűt nevét Szőlösgyörök. Domboldalain gondozott szőlőskertek sorakoznak, itt már másfél évezrede virágzott a szőlőkultúra, a jófajta györöki bort a régi időkben a távoli vidékeken is nagy becsben tartották. A tradíció szerencsére fennmaradt és messze földön híres pincészetek viszik ma is tovább elődeik hírnevét.
 
Északnyugatra a kistérségi központtól Buzsák, a népművészet somogyi bölcsője fekszik. A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A háromféle ősi hímzést- a kék- piros, vagy fekete- piros fonallal varrt "vézást", a "rátétest" és a sok színben pompázó "boszorkányost" - ma is varrják a falu asszonyai. 
 
 

 

 
 
5 (4)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Furrina ligete

2009. febr. 20. 17:53 - postolta: Nuit
Furrina elfeledett ligete Tiberisen túlpartján, az ősi Róma köztársaság kori falain túl fekszik, abban a komor hangulatú városrészben, ahol a császárkor hajnalán ezerszámra telepedtek le a szír, zsidó és a birodalom keleti részéről érkezett kézművesek, kereskedők és persze naplopók.
 
A Janiculus domb oldalában már ekkor is egy olyan ősi istennő szent ligete és szentélye húzódott, akinek pontos szerepe és eredeti funkciója már a vallási kultuszokban meglehetősen jártas Cicero számára is ismeretlen volt.  Ő volt Furrina stennő, aki eredetileg talán forrás - vagy alvilági istennő lehetett, de alakját neve alapján összefüggésbe hozták a bosszúálló Fúriákkal is. A istennő komor ligetében forrás tört föl.
 
Két évszázaddal később, a számos keleti bevándorló korában, az ősi szentélyt átalakították és új istenségek érkeztek ide is.  Az új templomban a főhelyet ezúttal Jupiter Heliopolitanus, a szíriai Baalbek hatalmas ura és társai, a Venusnak is nevezett Atargatis istennő, és a Rómában Mercuriusszal azonosított Simios isten foglalták el.
 
Ez a szíriai szentély egészen a 230-240-es évekig működött, amikor is tűz vagy földrengés döntötte romba. 
 
 
A rejtélyes kultuszok sora azonban nem ért véget a római domboldalban. Valamikor a 300-as évek első felében valakik restaurálták a pogány szentélyt és az összetört szobrok egy részét. Állítólag ebben a korban épült nagy udvar keleti oldalán az a furcsa, nyolcszögéletű terem, közepén a háromszögletű oltárral, amelybe csak két ötszögletű helyiségen keresztül lehetett belépni. Az udvar másik oldalán bazilikaszerű templom támaszkodott a dombhoz.

Hogy milyen istenségeket tisztelhettek itt, egészen a 4. század végig a pogánysághoz ragaszkodó rómaiak, az ma még rejtély. A szíriai istenszobrok töredékei mellett előkerült egy fekete fáraószobor is. A kígyó által körbeölelt fiatal istenségben talán valamilyen, magával az idővel és az újjászületéssel összefüggő szinkretisztikus istenalakot, talán Aiont ismerhetjük fel, akit ünnepek alkalmával áldozatokkal halmoztak el...
 
 
 

 

 
 
5 (5)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

A doroszlói Pogány-hegy

2009. febr. 19. 13:34 - postolta: Nuit
Köszegdoroszlón található a Pogányok hegye, melyen valószínűleg már a római korban is szőlőtermesztés és borászat folyt. Erre utal az itt a 19. században talált Bacchus szoborfej, amiről a hegy a nevét kapta.
 
Érdekes megfigyelés, hogy a községhatáron belül a Pogányokban a gyümölcsfák sokkal előbb virágoznak és előbb érnek be a gyümölcsök is.
 

A szüret ideje a mi éghajlatunkon főként szeptember és október hónapokra esik. A sokféle szőlőfajta, az újabb és újabb nemesítések következtében a határok jelentősen kitolódtak, ismerünk olyan fajtákat, amelyeket már júliusban szüretelhetünk, pld. a Csaba gyöngye szőlőt, amely hungarikum fajtánk.

A szüret idejének pontos meghatározása a középkorban vált igazán fontossá. Ez részben az uradalmi, királyi és egyházi szőlőbirtokokon a szőlő és a bor minőségének megóvása miatt volt fontos elvárás, hiszen így hozzáértő szakemberek (vincellérek, pincemesterek, hegybírók…stb.) vizsgálták meg a termést és rendelték el a szüretet. A másik ok nagyon is profán, a szőlőhöz kapcsolódó adózás (szőlődézsma, hegyvám…stb.) miatt következett be, hiszen a szüretelés idejének rendeletszerű meghatározásával el lehetett érni, hogy a borvidékről adózatlan szőlő, must vagy bor kerüljön elszállításra.

Az érési időszakban nagyon figyeltek a szőlőhegyek biztonságára, s nem volt ritka, hogy őröket, szőlőcsőszöket fogadtak a már meglévő hegymesterek mellé, hogy vigyázzanak a termésre. A szőlő dézsmálását szigorúan büntették, nem engedték be a még a legelésző állatokat sem. A szőlők közötti földet gondosan felgereblyézték, hogy az esetleges lopók nyomát könnyedén azonosíthassák. Az ég madarai sem voltak biztonságban, mivel a seregélyek pusztítását megakadályozandó, sűrű puskaropogás, lövöldözés jelezte, az őrök is éberen figyelnek. Érdekes, hogy néhány szőlőhegyen a rendeletek szerint a szőlő csipkedését, kóstolását várandós nőknek megengedték.
 
A szüret valóban ünnep volt, akár a nagybirtokokon, akár a kisbirokosok szőlőhegyein. A munkák végeztével következtek az ünnepi felvonulások, szüreti bálok. Ezeknek minden bizonnyal ókori eredetük lehetett, s valószínűleg a görög-római kultúrkörbe vezetnek vissza bennünket. Dionüszosz és a Bacchus kultusza a kereszténységben is tovább élt, igaz lényegesen szolidabb formában. Erre utalnak a felcicomázott lovaskocsik, a maskarába öltözött lányok-fiúk felvonulása, s sokhelyen Európában és Magyarországon feltűnik Bacchus is, mint szobor vagy beöltöztetett személy. Tokaj környékén a szüreti felvonulásokon Bacchust például "Baksus" néven magyaros öltözetben, hordóra ültetve hordozták végig az utcán. Szűkebb pátriámban, Győr közelében, a szüreti felvonulásokon a lányok fiúnak, a fiúk lánynak öltöznek, az utcán mindenfelé, maskarás fiatalok korommal kenik be az arra járó , mit sem sejtő járókelők arcát.

 

 
 
5 (7)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Our Lady's Island

2009. febr. 2. 21:59 - postolta: Nuit

Our Lady's Island is an ancient place of pilgrimage in the south east corner of Ireland in the diocese of Ferns.

In very early times, a dense population existed here, as is manifest from the many large enclosures of clay mounds, called 'Raths'. In or near these artificial structures bones of human beings and burnt ashes have frequently been found. Smaller raths still dot the land. These were predominantly cattle and sheep enclosures.

One famous pagan shrine, possibly a temple to the sun, stood at Carnsore Point where a natural stone structure is believed to have been a Druid's altar. In Penal times this was used as a Mass Rock.

In a list of Irish place-names published in Iris-Leabhar na Gaeilge in 1903, the Irish name for Our Lady's Island is given as Cluain-na-mBan - 'the meadow of the women'. Considering that this locality was the centre of druidical worship, it would not be far-fetched to suggest that Our Lady's Island was in pre-Christian times inhabited by female druids.

 

 
 
5 (6)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Birutė hill - Palanga, Lithuania

2009. jan. 17. 23:18 - postolta: Nuit

Birutė Hill is the highest dune at the seaside resort of Palanga on the Baltic Seashore, and now a part of the Palanga Botanical Garden. Archaeological research shows that there was a village at the bottom of the hill in the 10th century.

In 1989 archaeologists found evidence of a pagan sanctuary and observatory, which had existed on the top of Birute Hill in the late 14th or early 15th century. It was likely built in Birutė's honor.

Birutė (died in 1382 or in 1389) was the second wife of Kestutis, Grand Duke of Lithuania, and mother of Vytautas the Great. There is very little known about Birutė's life but after her death a strong cult developed among Lithuanians, especially in Samogitians.

Probably she was born near Palanga to a Samogitian magnate family. The story of her marriage to Kęstutis became a romantic legend in Lithuania. Chronicles mention that Birutė was a priestess and served the Pagan gods by guarding the sacred fire. When Kęstutis heard of her beauty, he visited the shrine and asked her to marry him. She refused because she had promised the gods to guard her virginity until her death. Kęstutis then took her by force to Trakai and threw a big wedding. She and Kęstutis had three sons and three daughters. Vytautas the Great, their first son, was born around 1350. This suggests that the marriage took place in 1349 or a bit earlier.

The circumstances surrounding Birutė's death are not entirely clear. Between 1381 and 1382 her husband was arrested and a week later Kęstutis was murdered. Birutė was, for reasons of safety, moved to Brest, Belarus, where she drowned in fall of 1382. Another legend claimed that Birutė returned to the shrine where she had served earlier in Palanga, and resumed serving the gods until her death there circa 1389.

There are many accounts of people praying to Birutė, asking her to bestow good health or fortune upon them. To discourage people from worshiping pagan gods and Birutė's grave, a chapel for Saint George was built on the top of the hill in 1506. In 1869 the chapel was re-built and survives to this day.

 

 
 
5 (5)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Khyunglung

2009. jan. 16. 16:17 - postolta: Nuit

Kyunglung (Khyunglung Ngülkhar vagy Khyung-lung dngul-mkhar) egy kis "barlangfalu" Tibetben. Nevének jelentése nagyjából "a Garuda madár ezüst palotája".

Az egész falu barlangok lenyűgöző komplexuma, melyek a Sutlej folyó északi parjának falába vájtak. A helyen, kissé feljebb egy bon kolostor ősi romjai láthatóak. Különös, de erről a helyről szinte semmilyen jelentősebb publikáció nem lelhető fel, és semmilyen fontosabb archeológiai ásatás nem folyt még a környéken.

Kyunglung barlangjai relatítve kicsik (nagyjából négy négyzetméteresek), távolabbi végükben egy megemelt tűzrakó hely található. Szinte kivétel nélkül egyiküknek sincs kéménye, és a megfeketedett boltozat nyilvánvalóvá teszi, hogy a füst, mielőtt az egyetlen kijáraton át eltávozott volna, vastagon elöntötte az egész barlangot, amikor égett a tűz. Sem ágynak, sem másmilyen fekvőhelynek nincs nyoma. Úgy tűnik, hogy ezeket a tüzeket kizárólag áldozatok bemutatására használták, és a barlang nem szolgált lakhelyül.

Egyes elképzelések szerint Kyunglung sosem volt igazi falu, hanem a Bonpo mágusainak gyülekezőhelye, és a barlangok ceremoniális célokat szolgáltak.

 

 
 
5 (5)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Ancient Salona

2009. jan. 15. 20:07 - postolta: Nuit

The ruins of the ancient Salona, capital of the Roman province of Dalmatia, lie six kilometres north of Split in what is today the town of Solin. Initially, Salona had been the coastal stronghold and the port of the Illyrian Delmats in the immediate vicinity of the ancient Greek colonies Tragurion and Epetion. Along with the local Illyrian population and the Greek settlers, Salona was at the time inhabited by a large Italic community. Following the civil war between Caesar and Pompey in 48 B.C., Salona was granted the status of a Roman colony thus becoming the centre of Illyricum and later of the province of Dalmatia.

The trapezium-shaped old town nucleus was fortified with walls and towers, some parts of which date back to the 2nd c. B.C. Of these fortifications the eastern section of the town walls, built out of huge stone blocks with the door surrounded by octagonal towers (Porta Caesarea) dating from the Augustus era, have been preserved to the present day. From here ran a road that branched towards the south-east and south, with another branch leading north towards the inland regions of the Province.

In the south-eastern part of town the Forum with a capitoline was erected as the centre of public, political, and religious life of the region. Towards the end of the 1st c. B.C., a theatre that could hold 3,500 was built next to the Forum. A representation of Salona with the theatre is to be seen on Trajan's column in Rome.

South of the theatre an older temple was located. Along the roads leading outside the town walls, necropolises were built, as was customary in the ancient Roman Empire. The most famous of these is the western one, called in horto Metrodori, located along the road leading towards Tragurion. This necropolis is known for the "Cyclopean" construction of the walls encircling individual burial plots. From the 1st c. B.C., the town started to expand in the western and eastern directions. In the face of the threat posed by the invading Germanic tribes, the new extensions were fortified with defensive walls and rectangular towers. The town receives its characteristic elliptic form with the east-west axes of approximately 1,600 metres and the north-south one measuring about 700 metres.

During the construction of the town walls individual buildings became integrated into their structure, for the sake of quicker construction. Incorporated into the fortification were the overground part of the water supply system which supplied the town with drinking water from the Jadro spring as early as the 1st c. B.C., and the most impressive Salonitan structure - the amphitheatre that was erected in the second half of the 2nd c. at the outermost north-western part of town.

This ancient Roman building, in whose arena bloody gladiatorial contests were held, could hold almost 19,000. Found in the superstructure of the auditorium were two shrines of Nemesis, the goddess of fate and retribution who was worshipped by the gladiators. The Christians later turned these shrines into memorial chapels in memory of the Christian martyrs killed in the arena.

In the eastern town extension, ruins of residential buildings and the remains of the town insula were discovered, while south-east of Porta Caesarea ruins of a luxurious villa were found, probably praetor ium, the palace of the governor of the province. The palace floors are decorated with polychrome mosaics depicting mythological figures (Apollo, Triton, Orpheus).

In Salona a large number of private and public thermae have been found. Among the best-preserved are the Great Town Thermae dating back to the end of the 2nd c., located in the eastern part of town. A particularly significant period in terms of development of the town was the reign of Emperor Diocletian who built a magnificent palace not far from Salona to which he was to retreat after his abdication in 305.

During Diocletian's rule a great number of splendid buildings were erected, the forum, temples and thermae reconstructed, and an annex built to the amphitheatre. At the time Salona and the surrounding villages had a population of 60,000, with the urban life bearing a strong cosmopolitan stamp. Along with the official Roman religion, different oriental religions were practised in Salona, such as the cult of Isis and Cybele, with a particularly wide-spread worship of Mithras, the Persian god of light whose shrines were discovered on several locations within the town.

 

 
 
5 (4)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Alexandria könyvtára

2009. jan. 12. 21:45 - postolta: Osara

Alexandria legendás könyvtára valaha az ókor legnagyobb könyvgyűjteménye lehetett.

Feltehetőleg az i.e. 3. században jött létre, I. Ptolemaiosz Szóter uralkodása idején. A legkorábbi írásbeli forrás szerint - mely Ariszteász levele -  a könyvtárat Faleroni Demetriusz alapította, Arosztotelész egyik tanítványa. A könyvtárban helyett kapott egy olvasószóba, egy ebédlő, számos kert, tanítótermek és tanácstermek is. Pontos alaprajza sajnos nem maradt fenn.

A könyvtár rész az olvasóteremből és a katalogizáló teremből állt. Az olvasóteremben papirusztekercsekkel teli polcok sorakoztak (bibliothekai). A polcok felett, a falba vésve egy híres felirat állt: "A lélek gyógyulásának helye."

Alexandria könyvtára valaha a világ teljes írott tudását célozta begyűjteni. Rendszerese indítottak hajókat Rhodes és Athén könyvvásáraira, sőt állítólag minden, Alexandriába érkező hajót átkutattak értékes könyvek és ritkaságok után, melyeknek helye lehetett a könyvtárban. Ezeket a könyveket azután lemásolták, az eredeti a könyvtárba került, míg tulajdonosának eljuttatták a másolatot.

A könyvek mellett a könyvtár számos tudósnak is otthont adott, kiknek szállásáról, ellátmányozásáról és utaztatásáról a Ptolemaiosz dinasztia gondoskodott. Mint kutatóintézet, a könyvtár hamarosan megtöltötte polcait újonnan írt, matematikáról, asztronómiáról, fizikáról és egyéb természettudományokról szóló tekercsekkel.

Alexandria tudósai különösen ismertekké váltak a homéroszi szövegeken történő munkásságukkal, s a leghíresebb szerkesztőkből gyakorta váltak főkönyvtárossá. Akiket ismerünk közülük, azok: Zenodotusz (i. e. 3. század eleje), Kallimuakhosz (i. e. 3. század eleje), aki a Pinakesz, az első ismert könyvtárkatalógus kifejlesztője volt, Rhodeszi Apollóniusz (i. e. 3. század közepe), Eratoszthenész (i. e. 3. század vége), és Bizánci Arisztofanész (i. e. 2. század eleje).

Szinte lehetetlen felbecsülni, mekkora lehetett az alexandriai könyvtár tekercsgyűjteménye. II. Ptolemaiosz mintegy 500 ezer tekercsre becsülte az akkori állományt. Marcus Antonius maga mintegy 200 ezer tekerccsel gyarapította a gyűjteményt, melyeket Kleopátrának hozott nászajándékképp.

A könyvtár pusztulására négy lehetséges dátumot ismerünk. Plutarkhosz (i. sz. 46 - 120), a neves történetiró azt irta, hogy Julius Caesar véletlenül égette le a könyvtárat i. e. 48-ban, amikor Alexandriát megtámadta. További lehetséges időpontok Aureliusz császár támadása az. i. sz. 3. században, avagy Theofíliusz rendelete i. sz. 391-ben, mely szerint az összes pogány szentélyt és templomot el kellett pusztítani, vagy esetleg csak a muszlim hódító hadjáratban pusztult el végleg, mely i. sz. 642-ben vette kezdetét.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy tömérdek értékes tudás, tekercs, gondolat pusztult el Alexandriával, és az emberiség történelmének egy tekintélyes része, felbecsülhetetlen kincs vált az elvakult rombolás áldozatává. 

 

 
 
5 (5)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Az iltoni druida templom

2009. jan. 8. 13:20 - postolta: Nuit

New Swinton Hall nem egészen egy mérföldre nyugatra található Ilton mellett. A terület tulajdonosa, William Danby (1752 - 1833) maga építette fel, mintegy ötven évnyi munkával.

Első elképzelése az volt, hogy egy modern Stonehenge-et épít fel; hatalmas oltárakat, menhíreket, dolmeneket emeltetett Yorkshire mocsaras földjére, hogy egy teljes druida szentélyt hozzon létre. Néhány, magányosan égre törő szikla a rituális ösvényt jelölte ki, mely a templomhoz vezetett. A templom közepére Danby még áldozati követ is helyezett. Egy kisebb barlang is rejtőzik az építmény mellett, ahová a tervező egy remetét kívánt betelepíteni.

Mivel az egész építmény egy fenyőerdő közepén áll, mind a mai napig egészen jó állapotban maradt fenn. Az alábbi képen a fő szentély rész látható.

 


 

 

 
 
4,9 (8)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Dolmenek, menhírek és cromlechek

2009. jan. 5. 13:00 - postolta: Nuit

A megalitikus építészetben különböző formákat és típusokat különböztethetünk meg, melyeknek rendeltetési célja is más-más, valódi rendeltetésük azonban nem ismert. Ezek a formák a menhir, dolmen és a cromlech.

A menhirek (jelentése a kelta magányos kő szóból) függőlegesen felállított kövek. Többnyire magányosan állnak, olykor megdöbbentő adatokkal szolgáltatnak: egy Bretagne-ban álló menhir 22 méteres magasságú, becsült súlya 320 tonna. Rejtély, hogyan tudták felállítani. Ez a menhir mára sajnos romokban hever. Szintén Bretagne-ban, Carnac közelében több száz menhirt állítottak egyenes, egymással párhuzamos sorokba. Egyesek szerint fallikus szimbólumok, lehetnek azonban határjelző kövek, ősök lelkének szimbólumai, mások szerint annak kifejezései, hogy az ember függőleges testtartásával kiemelkedik az állatvilágból. Egy másik álláspont szerint csillagászati megfigyeléseket szolgáltak.

 


 

A dolmenek (szintén kelta szóból) leginkább asztalokhoz hasonlító építmények, három, négy vagy több lábra helyezett széles kőlapból épülnek fel. Valószínűleg temetkezési helyek voltak, amit az mutat, hogy néha a mind a négy oldalán kőlapok zárják le. A dolmen belső tere volt az ős lelkének titokzatos tartózkodási helye, s gyakran a falakba vágott kis kerek nyílásokkal összeköttetést teremtettek a belső tér és a külvilág között. Mesterséges barlangokként az ember legősibb lakóhelyét, a barlangot szimbolizálták.

 


 

A szakirodalom a sok kőtömbből kialakított, jellemzően kör alakú megalit építményeket cromlech szóval jelöli. Ilyen kőköröket találtak Angliában és Franciaországban. A leghíresebb ilyen építmény az angliai Salisbury síkságon elterülő Stonehenge.

 


 

 

 
 
5 (7)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Roman temple unearthed in Notts

2008. dec. 30. 11:53 - postolta: Osara

The remains of a Roman temple have been found in Notts – and experts say it could re-write the history books. A wall dating back as far as 43AD, made from large smooth-faced sandstone blocks, has been unearthed at the former Minster School site in Southwell.

Twenty metres long by 2.5 metres tall, it is part of an emerging complex of buildings including a Roman bathing monument – known as a nymphaeum. The site also contains what is believed to be a large villa.

Ursilla Spence, senior archaeological officer for Notts County Council, says the find is one of the most exciting in her 25-year career. She said: "This is a monumental discovery. I have never seen Roman archaeology looking like that in Notts. It is starting to re-write our understanding of Notts in the Roman period. You don't expect to see a wall of this masonry. It looks as if it could be a pagan Roman temple. Not only are they using these huge blocks but they were using smooth faces. It is very much a grand building. We certainly were not expecting anything like this. To us it is new and very exciting."

It is only the second Roman pagan temple to be discovered in Notts, the other was found in 1963 near to the site where the East Midlands Parkway Station is being built. The Southwell find is significant because there is no evidence of a Roman settlement in the town.

Bryn Walters, director and secretary of the Association for Roman Archeology, described the news as "very, very interesting". He said the discovery of the temple could mean that what was thought to be a villa, previously discovered at the site, might be a lavish resting place for pilgrims.

 

 
 
5 (7)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

A fertőrákosi Mithrasz-szentély

2008. dec. 25. 8:35 - postolta: Nuit

Magyarországon igen kevés fennmaradt, pogány kultuszhely található. A fertőrákosi Mithrasz-szentély, avagy Mithraeum ezek egyik legszebb gyöngyszeme.

A Mithrasz-szentélyek a II-IV. században élték virágkorukat a Római Birodalom területén, főleg a nyugati tartományokban. A Napistenként is tisztelt Mithrasznak szentelték ezeket a föld alatti templomokat, avagy barlangokat ahogy a hívek nevezték. Közülük kevés maradt fenn. 

A Mithrasz–barlang maradványait 1866. júliusában két fiatalember fedezte fel, egymástól függetlenül. A Fertőrákos melletti erdőben közel egy időben talált rá a soproni ifj. Stornó Ferenc és Malleschitz György, meggyesi kőfaragó. A Mithraeum feltárását id. Stornó Ferenc végezte. Egy feliratos kultuszképet, három oltárkövet, két oroszlánszobrot, 27 db halotti hamvakat és érméket tartalmazó hamvasztásos sírt, és egy csontvázas sírt talált. Ezek után faragott mészkőből boltozatot építtetett a szentély fölé, hogy megvédje azt.

 

 

A Mithraeum a szocialista és a kapitalista rendszer szembenállásának éveiben a nagyhatalmak ütközőzónájába került. Rendőrségi eljárást vont maga után, ha valaki a környékre merészkedett. 1948-tól aknazár, majd az azt felváltó vasfüggöny akadályozta meg, hogy bárki idejöhessen. A múzeum szakemberei sem juthattak ki Mithras szentélyéhez. A kultuszkép megrongálódott, a barlang belseje agyagos hordalékkal telt meg. A szentély állapotára dr. Tóth István - a római kori Mithrasz misztériumok kutatásának nemzetközileg elismert tekintélye - hívta fel a szakma figyelmét „Pusztuló műemlékek” című írásában. (Műemlékvédelem, 1971/4.)

 A Mithras-szentély 1991-es hitelesítő ásatását Gabrieli Gabriella, soproni régész végezte. Kovács György szobrász-restaurátor művész állította helyre a kultuszképet. A védőépület H. Vladár Ágnes alkotása.

A Fertőrákos mellett feltárt Mithrasz-relief hasonlít a Római Birodalom többi Mithrasz-barlangjának kultuszképeihez. A 2x1.5 m-es színes dombormű Mithraszt perzsa ruhában ábrázolja, amint egy bikát nyom térdével a földre, miközben tőrét annak nyaki ütőerébe döfi. Alulról kutya és kígyó ágaskodik a sebből patakzó vér irányába, a skorpió pedig mindkét ollójával belecsíp a bika heréjébe. Jobbról és balról két fáklyás alak – Cautes és Cautopates - áll. Felettük a Nap és a Hold ábrázolása adja meg a barlangi jelenet égi hátterét. A kompozícióban ősi jelképekként fedezhetők fel az egyenlő oldalú háromszög és a mágikus pentagramma. A kultuszkép rejtett üzenete a tudósokat régóta foglalkoztatja.

Forrás: www.mithras.hu

 

 
 
5 (6)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
______________________________________________________________

Az Oshoró-i Kőkör

2008. dec. 16. 11:46 - postolta: Osara

1861-ben Oshoróban, Japán Hokkaido tartományában egy halászcsapat különös formájú kövekre figyelt fel, miközben épp alapot ástak új halászkikötőjükhöz. A kövek köralakot formáztak, nyilvánvalóan emberkéz munkálta meg őket.

A tudósok azóta kiderítették, hogy ez az ősi kőkör a késői Jomon korszak alkotása (i.e. 2400 - 1000), és feltehetőleg temetkezési célokra készült. Nagyjából harmic hasonló kőkör található Japán északi részén, mind ugyanebből a korszakból.  

A temetkezési teóriát kevéssé támasztja alá, hogy egyetlen sírt sem tártak fel a kőkörök környékén, ellenben számos, Jomon-korból származó csontra bukkantak, ezek nagy részét azonban már szétmarta a jelentős savmennyiséget tartalmazó, agyagos föld. Természetesen felbukkantak más elképzelések is, Neil Munro skót archeológus például a múlt század elején határozottan állította, hogy ezen kőkörök ugyanúgy asztronómiai megfigyelőhelyek voltak, mint Anglia hasonló neolit körei. Megint mások azt állítják, a hely csupán kőkorszaki piactér volt.

Miért tartja magát mégis szilárdan a temetkezési hely elképzelés? Részben azért, mert nagy számú, beazonosítatlan tárgyra bukkantak itt, melyek a tudósok szerint főleg rituális célokat szolgáltak, továbbá sok, egészben megmaradt szerszámra,  melyek sírásáshoz voltak használatosak.

Számomra sántít a temetkezési teória, sokkal inkább tartom valószínűnek, hogy a kőkörök ritualis célokat szolgáltak. Erre utalna az is, hogy a bizonyos mágikus tárgyak, melyeket ott felleltek, a tudósok szerint arra voltak használatosak, hogy a vadászat, halászat sikerességét segítsék elő. Továbbá, a kőkörök környékén soha nem tártak fel lakóházakat vagy barlangokat, mely tény arra utalhat, hogy az emberek messzebbről érkeztek ide bizonyos rituálékat végezni, megadott időpontokban.

Ha ma valaki Oshoróba látogat, megtekintheti az ovális alakban nyújtott kört, melynek hossza 33 méter (észak-déli irányban), szélessége 22 méter, szegélyén pedig a gránitsziklákat, melyek közül a legmagasabb nagyjából a csípő magasságáig ér. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.