Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MEGLÁTOGATÁSOK

1.

Ana Méndez, Jill Austin, Heidi Baker: Meglátogatások (Visitations) CD – Első látomás: Elragadtatás Jézus szívébe, a mennyei siratófalhoz, és meghívás az ebből való részesülésre

 

Mély imádságban voltam és kiáltani kezdtem: „Uram. Uram olyan kétségbeesett vagyok, hogy jobban ismerjelek. Uram egy radikális meglátogatást akarok. Megnyitnád a szívemet Uram? Szükségem van rád! Uram annyira összetörtnek érzem magam. Annyira magányosnak. A harc annyira intenzív. Uram szükségem van egy friss találkozásra. Megnyitnád a mennyet Uram? Nyisd meg a kapukat Uram. Nyisd meg az egeket Uram, hogy lássam az arcodat. Kétségbeesett vagyok, Ó Uram, annyira kétségbeesett vagyok. Jöjj Úr Jézus, nyisd meg a mennyet Uram. Bárcsak megtalálna és megragadna szereteted. Hallani akarom a szívedet Uram!”

 

És hirtelen, a szoba kezdett megnyílni. Előttem állt ez az óriási angyal. Tudtam, hogy küldetésben jött az Atyától. Lenyűgözött szépsége. És amint tekintete az enyémbe nézett éreztem a tekintélyét. Lénye minden részletét átjárta a szentség, mint aki az Atyával volt. Aztán lenyúlt és felemelt engem az Ő hatalmas karjaiban. Hogy a földön voltam vagy a mennyben, nem tudom, de az egész testem elkezdett égni ebben a lángoló tűzben és dicsőségben, éreztem az elektromosságot, a menny vibráló jelenlétét lényem minden pórusában.

 

Elkezdtem mozdulni és siklani, és lenéztem a szobára és emelkedtem tovább, és mélyebben Istennek ebbe a mélységébe. Városok fölött voltam, majd azon kaptam magam, hogy letekintek a nemzetekre. Majd ahogy magasabbra jutottam, íme, kontinensek fölé, láttam a napot, amint megvilágítja a föld hemiszféráját. Ez olyan gyönyörű.

A fény. A fény oly ragyogó. Óh, oly lélegzetelállító. Ily vakító, vakító fény! Annyira magával ragadott. Micsoda megrettentő szépség! Mily fenség! Éreztem, hogy magasabbra emelkedek. Láttam a galaxisokat. Óh, gyorsabban haladok, gyorsabban haladok, és feljebb és feljebb. Íme, egy ajtó. Látom és vonnak felfelé. Gyorsabban haladok. Mintha Isten Íjából kilőtt nyílvessző lennék! Gyorsabban. Gyorsabban, mint a fénysebesség! Dicsőség, szent. A szépség régiója.

 

Ahogy körülnézek, íme, látom előttem kiterjedve e mérhetetlen zafír tenger. Ragyogó tűz jár közötte. Ahogy közelebb jutok, kezdem látni az ezreket és ezreket és tízezreket, emberek sokaságát, emberek minden nemzeteit amint felemelt hangokon kiáltanak, és minden szó és hang egyetlen fenséges hangzást képez, a hangok, mintegy mennydörgés, kiáltván dicsőség, kiáltván méltó a bárány…

 

Utazás. Gyorsabban. Fény. Dicsőség. Angyalok. Amit le sem tudok írni. Láthatatlan lények, telve dicsőséggel, telve az Úr nevével, élő fény. Minden részecskéje a mennynek élt, ebben a fényben. De ez a fény táncol, ezzel az érzelemmel, ritmusa van. A szeretet érzelme. Ez a szeretet felébreszti a szívemet erre a sóvárgásra, hogy felébredjek a szeretetre. Láttam a távolban ezt a fényt. Mintegy az örökkévalóság középpontját. Mintha be lettem volna vonzva minden fény és élet forrásának ebbe az epicentrumába. De íme, élő és ezzel a tapintható érzelemmel teljes. E feltétel nélküli szeretet, ez az emésztő tűz! Óh, akarom Őt.

 

Közelebb vont. Láttam ezt a trónt. Mint a Fiú. Oly vakító, oly ragyogó. Hallom a villámlást és a mennydörgést. Oly sok szín, oly sok tűz! Tiszta örömöt érzek. Érzem az örömet. Óh, akarom Őt! Felébreszt engem az Életre. Felébreszt engem a szeretetre! Akarom Őt! Szíve egyre hangosabbá válik. Ez a ritmus, ez a ritmus. Jövök, kétségbeesetten akarlak!

 

Hirtelen Jézus mellkasán találtam magam. Mint János, a szeretett, éreztem arcomat vászon köntösén, annak finom szövetét az arcom körül. Hallottam szívverését. Az örökkévalóság hangját, a szeretet eme gigantikus kamráját. Amint megölel engem. Annyira szeretve éreztem magam, annyira oltalmazva.

Szívének ez az intimitása mélyebbre hatolt lényemben miközben ráhagyatkoztam, még mélyebben hagyatkoztam szívére, éreztem, amint karja átölel.

És egyszerre érzetem amint szíve megnyílik. És szó szerint Jézus szívébe lettem vonva, e rendkívüli szívverés örökkévaló lakhelyébe, ez a szívverés áthangzik az egész örökkévalóságon, a hangok és ritmusok szövete, az angyali imádat, minden imádat, a dicsőség.

 

Ez a szív az imádságos énekek és imák valódi kamrája, a dicsőség sátora. Az öregkorú, ez a zsidó király. Szíve belsejében voltam. A tömjén, a sűrű erős illat kezdte áthatni érzékeimet. Az ősi imaénekek, szívem felébredése az Istenhez szóló ezen ősi imák felé. Szent! Mélyebbre megyek. Kezdem látni, hogy e sátor falai nem kövekből, hanem húsból vannak. Szíve gigantikus. Ez a gigantikus fal, mint a menny siratófala, minden név, minden egyén, minden arc, minden rendeltetés, minden álom az Úr szívének falába van írva.

 

Majd hallottam a közbenjárókat, amint az elveszettekért kiáltanak lentről a földről, és kiáltottak, Uram, Uram az apám, Uram az apám nem ismer téged, Uram az anyámnak annyi fájdalma van, Uram a gyermekeim, hallottam a közbenjárók kiáltásait és nyögéseit amint az elveszettekért kiáltottak. Uram hallod kiáltásukat? Megmentenéd őket? Annyi fájdalom, annyi gyötrelem! És akkor, hallottam az Úr szíve válaszát. Szíve összetört, a menny e siratófala, mintha az egész fal vérezne és sírna és nyögne lénye legmélyéből. Mindegyikük neve a szívébe volt írva.

 

Mert tudom minden körülményeiteket. Mindnyájatokat oly bensőségesen ismerem. Érzem fájdalmatokat. Ismerem gyötrelmeteket. Ismerem a fájdalmat, amin átmentek. Hozzám jönnétek? Nem hagytalak el benneteket, gyertek hozzám, szeretlek benneteket!

 

Majd a harc hangjai hallatszottak. A háború és erőszak hangjai, amint e két kormány, Istené és Sátáné összeütköztek. Majd láttam ezt a gonoszt, diabolikus hadseregeket a föld minden nemzetéből, amint körülveszik ezt a nagyvárost, hallottam a kiáltást, ez ősi falakból felhangzó kiáltást, Rachel hangját, amint siratja gyermekeit, gyermekeiért kiált.

 

Majd egy más hang volt. Hang, mélyen az Úr szívében. Haláltusa hangjai, kínszenvedés hangjait. Majd a mártírok hangjai a trón alól, és ezt kiáltozták, meddig még Urunk, meddig még Urunk! Bosszút állnál a vérünkért?

 

Majd a démoni világ hangjai, pusztítva. Démonok hangjai, öngyilkosság és reményvesztettség, és a depresszió, amint ezt mondják: el foglak pusztítani. A betegség hangjai, melyek elborítják és tönkreteszik a testeket. Gyötört démonizált emberek hangjai, akik szabadságért és szabadulásért kiáltanak, a megkínzottak és elveszettek kiáltásai.

A menny szívében hallható az elveszettek kiáltása: „Van Isten? Érzi a fájdalmamat? Miért jöttem e világra? Meg akarok halni. Túl fájdalmas élni.” Hallottam mindezen imákat és imádatokat, mintegy nagy zenekart, amint egy dicsőséges krescendóban tetőznek, micsoda dicsőség, micsoda ó, micsoda fájdalom, micsoda titok!

 

És akkor az Úr közbenjárt és harcos angyalokat bocsátott ki és az egek háborúban voltak. Saját szíve vált a menny siratófalává, sírt és kinyilvánított, és előhívta szívének nagy szeretetét: Megparancsoltam angyalaimnak hogy menjenek és hadat viseljenek és bocsássák szabadon a foglyokat, mondta. Oly sokaknak kell hozzám jönniük, oly sokan vannak elveszettek.

 

Majd ezt mondta. Ha akarjátok látni a szívemet. A kulcs az apostoli tekintélyhez a szeretet. Ha jelekben és csodákban akartok mozogni, akkor meg kell ismernetek az én szívemet. Ha látni akarjátok a menny betörését a területekre, hogy elfoglaljon egész városokat, akkor szükségetek van ebben a radikális feltámadás szeretetben mozognotok. Hallanotok kell, amit Én hallok, éreznetek kell, amit én érzek.

 

Vennétek az én együttérzésemet? Szükségetek van az Én szívverésemre. Hajlandóak vagytok rá, hogy szabadítókká legyetek? Megengeditek, hogy eljöjjek és vegyem az én kardomat, és felvágjam és körülmetéljem a szíveteket, azért hogy érezzetek, azért, hogy vérezzetek, azért, hogy saját szívetek a menny siratófalává váljon? Az elveszettek és a megtörtek fájdalmává? Hogy közbenjárjatok és mély imában kiáltsatok, vajúdjatok, hogy segítsetek az én szívemnek megszületnie? Beírhatom a nevüket a szívetekbe? Hajlandóak vagytok szerelmesekké válni? Szeretnétek az Én szeretetemmel? Hívlak benneteket a menny siratófalához.

 

2.

 

 

Jill Austin, Ana Méndez, Heidi Baker: Meglátogatások (Visitations) CD – Második látomás (Ana Méndezé): Jézus és az Atya szívében, Jézus magányosságának helyén, a kereszt mélységeiben

 

Valóságosan Patmosz szigetén voltam, azon a helyen ahol János átélte látogatásait. A menny megnyílt és felvétettem a mennyei régiókba. És hirtelen azt vettem észre, hogy az időben utazom. És pont abban a pillanatban találtam magam, amikor Jézust keresztre feszítették. Olyan volt, mintha az Úr belehelyezett volna János szellemébe és éreztem és láttam mindent, amit János. Olyan volt, mintha én lettem volna János maga.

 

És íme, itt voltam. Mindenütt nagy volt a nyugtalanság. A római hadsereg zajosan mozgott oda-vissza, és nagyon magányosnak éreztem magam.

Mária ott volt és két másik asszony is, de nem voltak képesek egymással beszélgetni. Csak látni bírtam őt, akit szeretek, aki szívem legfőbb szeretettje, aki szíve teljességéből szeret engem, íme, itt volt, megsebezve, zúzódásokkal, amint a kereszten függött, és annyira akartam tenni valamit, de olyan erőtlen voltam, hogy bármit tegyek, minden, amit tehettem az volt, hogy erőt adjak neki azáltal, hogy ott vagyok vele, és láttam az arcát.

 

Arca annyira összezúzódott és annyira feldagadt, hogy szemei olyan kicsinyek voltak az ütlegek és verések következtében, arca vérrel volt borítva, és figyelt és szólt, mivel a szellemünkkel képesek voltunk kommunikálni, szellem a szellemnek. És ezt mondta: „Köszönöm, köszönöm, hogy itt vagy! Köszönöm, hogy mellém állsz az Én magányosságomban!”

 

Oda akartam rohanni, hogy megragadjam Őt. Hirtelen egy nagy kiáltás hagyta el ajkait és ott volt, lecsüngő fejjel és én semmit sem tehettem, csak sírtam, miközben Ő, akit szeretek, ott volt.

 

Engedélyünk volt rá, hogy levegyük a testet. Ezért leeresztettük a keresztet. Megérintettem Őt. Zokogtam felette. Éreztem a sebeit. A szögeket, amelyek átlukasztották a kezeit. És megérintettem a sebeit, sebei még melegek voltak. Még melegek, mintha vibrálnának. Mintha az élet még mindig áradna a húsából. És megpróbáltam letörölni a vérét a könnyeimmel. És megérintettem minden sebét. És karjaimban tartottam, tartottam Őt, nem akartam elengedni. És akkor hirtelen megérintettem a sebet a szívében.

 

Ahogy megérintettem a szívét, szellemem hirtelen beléhatolt. Magának Jézus szívének belsejébe… És hirtelen ezen a helyen találtam magam. A Szentszellem azt mondta nekem, hogy az Atya szívének belsejében vagyok. Mindazt, amin Jézus átment a kereszten, az Atya maga is elszenvedte. Az Ő szívének belsejében voltam.

 

Mint egy hatalmas, húsból lévő csarnok. És vert, és vert. És olyan volt, mint egy sátor. Melynek volt udvara, szenthelye és szentek szentje a belsejében. És szíve minden része darabokra volt szabdalva. Mintha egy hatalmas kés szabdalta volna össze. És sebek voltak mindenütt. És a fájdalom, a fájdalom, tudtam érezni a fájdalmat. Testem minden sejtje, testem minden sejtje érezte a fájdalmat, a fájdalmat, ami áradt minden sebéből. Volt egy óriási seb, mint egy nagy luk, amit darabokra szabdaltak.

 

Azt mondtam, „Uram, mi ez a luk itt?” És azt mondta: „Ez az, ami az Atya szívével történt a napon, amikor az ember bűnbe esett.” A Szentszellem kezdett szólni hozzám, és azt mondta, Tudod az Úr az embert arra teremtette, hogy saját családjának tagja legyen. Hogy minden szeretetét beléöntse. És úgy jártak együtt, mint egy család.

 

Minden alkalommal, amikor az Atya jött, hogy együtt legyen Ádámmal és feleségével, család voltak. Az Atya egyszerűen örvendezett. Szíve annyira telve volt örömmel, csak szerette az Ő szeretett családját, semmi nem volt az univerzumban annyira telve szeretettel! Óh, mennyire örvendezett az Atya!”

 

És egy napon. A szeme előtt, miközben Ő szeretett, és sóvárgott rá, hogy megkeresse őket és odarohanjon hozzájuk, családjához, hogy szeresse őket, hirtelen az ember az ördöghöz fordult. És az árulás legrosszabb része az volt, hogy összetörték az Atya szívét. Az Atya egyetlen pillanat alatt az egész családját elveszítette.

 

És egy másodperc alatt, szerelmesei elvétettek tőle és átkerültek a sötétség királyságába. És ettől kezdve minden napon, minden percben és minden másodpercben az Atyának végig kell néznie, amint szerelmeseit megerőszakolja az ördög. Ahogy az ördög kifosztja és összetöri őket. Ahogy meggyilkolja és brutálisan megkínozza őket.

 

És ez az a seb. A seb, amely sóvárog. A seb, amit Jézus látott, és így szólt Atyjához: Atyám, engedd meg nekem, hogy meggyógyítsam ezt a sebet. Engedd, hogy visszahozzam őket hozzád. Had engeszteljelek ki.” Fiam, neked a saját húsodban kell elszenvedned ugyanazt a sebet.” „Nem érdekel. Az irántad való szeretetem elég nekem, hogy megtörjön testem minden porcikája. Hogy meglássam sebed gyógyulását, és hogy meglássam, hogy újra kiengesztelődnek Veled.”

 

Visszakerültem a szívbe ahol mindezek a sebek voltak. És most ezekben a sebekben, a keserűség helyett, a gyűlölet helyett, csak a szeretet kútja volt. És láttam az Atya szeretetét, és az Atya szeretete ragyogó fény szökőkútja volt. És minden annyira szent volt. Oly szent volt, hogy nem bírtam mozdulni, annyira lenyűgözött a makulátlan szentség. És egy hang jött ki a fényből, ami az Ő szeretete volt, és ezt mondta nekem, így szólt:

 

Nincs szentség az Én szeretetemtől távol.” Mond meg az Én népemnek: „Nem létezik szentség az Én szeretetemtől elkülönülten! Az Én szeretetem az, ami szentté tesz titeket.”

 

Egy mélyebb helyre vitettem. Egy kamrába, ami először nagyon félelmetes volt. Sötét volt. Nagyon-nagyon sötét. A Szentszellem bevitt és ennek a hatalmas helynek belsejében találtam magam. Nem volt teljesen sötét. Mintegy félhomály. Fény. Alig bírtam látni. Ennek a hatalmas csarnoknak a legvégén volt egy szék, és valaki ült abban a székben. Ezen a helyen minden magányos volt, és elfelejtett, elhagyatott. Mint egy régi hely, teli magányossággal.

 

És amint megközelítettem azt a széket, megláttam Jézust. Lehajtott fejjel sírt. Megdöbbentem. És ezt mondtam: „Jézus! Mi ez a hely? Mi ez a hely, miért sírsz én Jézusom? Mi ez a hely?” Hirtelen felemelte a fejét és a szemembe nézett. Az arca csupa könny volt.

 

Ez az én magányosságom helye” -mondta. „Ez az a hely, ahová az Én menyasszonyom szinte sose jön be. Nagyon kevesen jönnek el erre a helyre. Sokan akarják az Én áldásaim helyét. Sokan akarják az Én szeretetem helyeit. És az én szépségemet. De ez az a hely, ahová az ÉN menyasszonyom alig tér be. Ez a hely, ahol a szeretet annyira magányos. Ahol odaadja az ember az életét és kiönti szeretetét másokért. Nem mindenki akar erre a helyre jönni. Ezen a helyen az ember szíve össze van törve. Nap-nap után”.

 

Megmutatta, hogy miképp jön minden nap, megnyitja az Ő szívét, és hozzánk jön, és elénk teszi elszenvedő szívét, jön reggelenként nagy örömmel és ezt mondja: „Íme itt az én nyitott szívem, tégy vele amit akarsz. Én kiöntöm az ÉN szeretetemet rád, ez az Én tiszta szeretetem irántad.”

 

És minden nap átdöfik a szívét. Az emberek minden nap, hátat fordítanak. Az emberek még csak rá sem néznek. Még csak azt sem mondják neki, hogy „Jó reggelt!” Az emberek csak fájdalmat okoznak neki. Nap-nap után újra visszajön, és megsebzett szívével mondja, „újra szeretlek, újra szeretlek,” és ők újra tőrt szúrnak belé, és újra megkéselik, és nap-nap után megvetik Őt, és nap-nap után csak minden anyagi dolgainkkal törődünk és a mi önző jogainkkal. És cserbenhagyjuk Őt.

 

Ő tovább szeret, Ő tovább szeret, tovább adja szívét nekünk. Így szólt: „Ez a hely a nagy szenvedések helye, a hely ahová az emberek nem akarnak bejönni, hogy veled legyenek. Álljatok mellém! Álljatok mellém!”

 

És tenyerembe vettem arcát, és megcsókoltam a könnyeit, és azt mondtam: „Jézus! Még ha senki sem akar is ide jönni, én akkor is ide fogok jönni. Én sírni fogok érted. És együtt fogok harcolni veled minden gonosz ellen. El fogom pusztítani veled a gonoszság erőit, amely a te népedet pusztítja. És el fogok menni a szenvedések legmélyebb helyeire veled, nem vagy egyedül. Fogadj el, mint menyasszonyodat!”

 

Valaki, aki figyel az Ő szívére, csatlakozna hozzá a szerető kedvességén és irgalmán túl, csatlakozna hozzá valaki a helyeken, ahol a szeretet oly fájdalmas, oly nehéz, ahová csak kevesen jönnek hozzá?

 

Elmegyek erre a helyre és hallom szívét, amint ezt mondja: „Köszönöm! Köszönöm, hogy mellém álltál a kereszt mélységeiben!”

 

Ana Méndez Ferrel

 

 

3.

 

Jill Austin, Ana Méndez, Heidi Baker: Visitations (Meglátogatások) CD – Heidi Baker átélései

 

Heidi Baker e CD-n szereplő első átélése: Jézus gondját viseli az eldobott gyermekeknek azok által, akik erre szánják magukat - „Azért haltam meg, hogy mindig legyen elegendő.”

 

Gyermekek ezrei és ezrei vettek körül. Abban az időben 320 volt, akik maminak szólítottak, és én így sikítottam: „Ó ne, így is túl sokan vannak! Túl sok gyermek!” És akkor…, ó akkor! Íme! Íme, újra! Az én Jézusom állt és rám nézett, rám nézett, miközben ugyanezek a gyermekek vették körül, szemei tűz, szemei szenvedélyes szeretet, ami átégeti a lelkemet, amíg a nemem…, míg a nemem igenné válik, sírva, míg a nemem igenné válik, sírva.

 

Te adj nekik valamit enni!” – mondta, és kivett egy darabot, egy darabot a megtört oldalából. Ó az arca! Az arca oly szép és annyira telve fénnyel, telve dicsőséggel és teste oly gonoszul összezúzva, összeverve, összetörve, megkínozva. És ránéztem arra a húsdarabra és azt gondoltam, hogyan adhatnám ezt egy gyereknek?

 

De a kezembe vettem, és szemeim láttára friss kenyérré váltak,… szent, szent! Friss kenyér! És elkezdtem odaadni a gyermekeknek, egyiknek a másik után, és belenéztem a szemükbe, miképp Ő is belenéz az én szemembe és ezrek és ezrek és ezrek ettek a friss kenyérből, ami az oldalából származik, és szemembe nézve így szólt, és amint belenéztem ebbe a szépségbe…, ó Jézus szépsége! – ezt mondta: Azért haltam meg, hogy mindig legyen elegendő.”

 

Majd vett egy poharat, nem egy drágaköves poharat, nem aranypoharat, nem egy különleges poharat, hanem egy szegény ember poharát, és vette és közvetlenül oldalához nyomta, a jobb oldalához és a jobb oldalából vér és víz jött ki és megtöltötte a poharat, és tudtam, hogy ez a szenvedés pohara, és az örömé. Meg kellett innom. Megittam a poharat és elkezdtem a gyermekeket itatni vele. Inni adtam nekik a pohárból és mindegyik ivott, mind ittak, ezrek és ezrek és ezrek ittak belőle.

 

És újra szólt Jézus: „Nézz a szemembe!” És néztem a szépséget, Jézus szépségét, és így szólt: „Azért haltam meg, hogy mindig legyen elegendő!” … És attól a naptól fogva soha nem féltem, soha nem féltem attól, hogy még egy haldokló gyermeket, még egy összetört gyermeket magamhoz vegyek, van elég friss kenyér, szellemi kenyér, fizikális kenyér mindegyikőjük számára, mindnyájuknak, minden napra!

 

H. B. prófétai zenei CD-n szereplő, drámaian elmondott második látomása: Étel és gyógyulás bősége a rászorulókat ezekkel szolgálók részére, és királyok és kormányok előtti tekintély az Úrtól – Jézus szívének vonzása és missziós hívása az alacsony kapun át, menyasszonya előhozására minden nyelvből, törzsből, és nemzetből

 

Felvétettem a mennybe. Az atyám hozzám jött és mosolygott, mosolygott és átadta nekem ezeket a kulcsokat, mosolya teljesen elrontott. Csak néztem, néztem az irántam való szeretetét. „Íme, a kulcsok” - mondta. „Az összes szoba rendelkezésedre áll.” Az első szoba, amelybe bementünk egy igen-igen nagy helyiség volt, tele étellel! Minden elképzelhető étel volt ott. Rizs, kukoricaételek, bab zsákszámra és olaj és ételek amerre csak néztem, ó, Isten, lenyűgöző, lenyűgöző tudni, hogy mindig van elég, mindig van elegendő az éhezők számára, mindig van elég az éhezők számára!

 

A másik helyiség, ahová bevitt, a másik szoba igen különös szoba volt. Telve testrészekkel. Mindenféle testrészekkel telve, voltak szívek, voltak lábak, voltak szemek, voltak fülek, voltak új gyomrok a szobában, lábfejek a szobában, térdek a szobában, mindenféle testrész. „Amikor Én szólok neked” - mondta, „amikor én szólok, akkor bemehetsz ebbe a szobába, akármelyik testrészre legyen is szükséged a gyógyuláshoz, veheted azt, a gyógyításhoz.

 

A következő szoba, ahová néhány hónappal később bevitettem, egy másik szoba. Egy elérhetőségi szoba a kormányok felé és bementem ebbe a szobába, és íme, királyok és elnökök… „ Íme, tekintélyed van, hogy bemenj ebbe a szobába” – mondta…

De az én kedvenc szobám, az én kedvenc szobám, a szoba ahol én élek, a szoba ahol szeretek élni, az elrejtett hely, az elrejtett hely ahol Jézus él!

 

Egy nagyon alacsony, alacsony ajtó volt, és az én Atyám azt mondta, hogy „Ki kell nyitnod ezt az ajtót”. És én lehajoltam mélyen, és kinyitottam az ajtót és leereszkedtem mélyre és átkúsztam a szobába, és ott, ott állt előttem az Ő szépségében! Előttem állt gyengéd kedvességével és irgalmával… Jézus!... Belerohantam a karjaiba és fejemet mellkasába fúrtam, közvetlen a mellkasára fektettem, és csak hallgattam, csak hallgattam, és hallottam szívverését. Hallottam szíve dobogását!

 

Csak ebben a szobában akartam maradni örökre! Ezt mondtam: „Istenem én nem akarom elhagyni ezt a szobát! Nem akarok menni sehova soha többé!” Valójában nem akartam elmenni, hogy prédikáljak, nem akartam menni evangelizációkra, nem akartam menni, hogy tápláljam az éhezőket, nem érdekeltek a betegek, néhány pillanatig, csak azt mondtam: „Nem, én csak maradni akarok, és itt akarok élni! Sehova nem tudok elmenni! Egyszerűen nem tudom elhagyni ezt a helyet soha!”

 

Majd hallottam: „Szent! Szent” Jézus szívverése. A szívverése annak, akit szeretek: Ezt mondta: „Akarom a menyasszonyomat, akarom a menyasszonyomat, minden nyelvből, minden törzsből és minden nemzetből, éhezek a menyasszonyom után!” - mondta! „Menj és hozd elő a menyasszonyomat!”

 

Ezért kikúsztam a szobából és elkezdtem futni, elkezdtem futni, …Szent!...a sötétségbe, a bolygó legsötétebb helyeire, hogy előhívjam, hogy előszólítsam a menyasszonyt, hogy jöjjön, jöjjön, jöjjön haza… Szent!...az Atya házába. Hogy hazajöjjenek, mert van hely, van hely, van hely az Atya házában mindenki számára, mindenki számára az egész földön. Szerelmeseket hív elő, a szerelmeseit hívja, az Ő gyönyörű szép menyasszonyát.

 

Heidi Baker harmadik e CD-n közölt látomása: A tüzes szekerekkel vágtázó szeplőtelen, áttetsző szentekről, akik Isten tüzével és dicsőségével átjárják a föld színét

 

Felvétettem a mennybe és a föld fölött voltam felfüggesztve. Lenéztem a földre, és íme, a földgolyó körül ezer és ezer és ezer szekér. Tűzszekerek, ó, a dicsőséget hordozták! Hordozták az Úr dicsőségét. Minden szekérben Isten két szentje, teljesen áttetszőek, semmi rejtett nem volt bennük, semmi sötétség, semmi álarc alá rejtett, áttetszőek voltak és teljesek dicsőséggel, teljesek fénnyel. Csak egy szín voltminden szent belsejében, és ez az a hatalmas, hatalmas óriási szív volt!

 

Ami váll-váll mellett volt, egy szív, ami szeretettel és szenvedéllyel vert, egy hatalmas piros szív, és felnéztem a mennybe, és íme, Jézus! Ott volt Jézus! Oly szép, olyan szép! A szemei! Szeretet szemei néztek, néztek rám, megolvasztottak és azt okozták, hogy a szívem még nagyobb legyen. Láttam az Ő szívét és dobogott. Láttam, ahogy vert, hallottam amint vert, bumm, bumm, bumm, és néztem, benéztem a szekerekbe, néztem Isten szentjeit, és minden szív, minden hatalmas szív, hatalmas szeretet-szív Jézus szívverésének ritmusával vert!

 

A szenteknek kard volt a kezében. Mindegyik egy ragyogó kardot tartott kezébe, ami fehér aranyból volt. És tűznek lángjai csaptak ki a kardokból. És két karra volt szükség, …Szent, szent, szent!...két szent karra a kard tartásához.

 

Majd a lovak! Ezek vezették a szekereket. Két fehér ló, gyönyörű fenséges lovak! Késszen álltak a vágtára. Nyakukon kiálló lószerszámok. Szájukban zabla, gyeplő, gyeplők, melyek a mennybe nyúltak fel! És az Úr Jézus így szólt hozzám: Mond meg a gyülekezetnek, hogy engedjék el a kontrolt. Én fogom tartani a gyeplőt ebben az éledésben. Én fogom eldönteni, hogy hová fussanak a szekerek. Mondd meg a gyülekezetnek: Engedjétek át a gyeplőt Énnekem!” Szent a bárány! Majd láttam, amint az Úr jobb karját feje fölé emeli és kiált: Mooost!

 

Amint jobb karját leeresztette, a tüzes szekerek, a dicsőség szekerei… ó… elkezdtek rohanni, keresztül az egész föld színén! Dicsőség! És amint a szekerek futottak a föld színén, tűz, tűz, tűz, dicsőség tűz esett a földre! Dicsőség tűz kezdett égni a földön!...

 

De voltak bugyrok, bugyrok a földön, amelyek ellenálltak, ó, ellenálltak ó a dicsőségnek, az irgalomnak, íme Jézus szeretetének! És azok a bugyrok a földön sötétséggé váltak, baljós sötétséggé melyhez hasonlót soha nem láttam, gonosz sötétség lyukaivá melyhez hasonlót soha el nem tudtam képzelni. Jézusomra néztem és ezt mondta: A kard irgalom és ítélet. Azok számára, akik elfogadják az Én szeretetemet, nagy irgalom, együttérzés, kedvesség és dicsőség. De akik elutasítják az Én Jelenlétemet, az Én célomat, szeretetemet, ó nagy sötétség és ítélet.”

 

Az Úr megkért rá, hogy kérdezzem meg a gyülekezetet:

 

Ki fogja hajtani? Ki fogja hajtani a tüzes szekereket, ki fogja hordozni Jézus hatalmas szívét, a benne lévő szeretettel, ki fogja hajtani a dicsőség szekereit úgy, hogy nem érinti a dicsőséget, nem rabolja meg a dicsőséget!? Ki fogja venni a kardot, az Úr szent kardját a kezeibe, ki fogja átadni a kontrolt a vőlegény királynak?!” Szent, szent, szent, szent, szent, szent, szent a bárány!

 

4.

Aug 7, 2009

 

Ana Méndez Ferrel és Emerson Ferrel: Megtapasztalások a Mennyben (Experiences in Heaven) CD – Első rész, Ana Méndez megtapasztalásai

 

Ana Méndez:

 

A keresztrefeszítésnél (At the crucifixion)

 

Patmos szigetén voltam, sok évvel ezelőtt. Az Úr hívott oda, hogy szemtől-szemben találkozzak Vele. Amint imádtam és imádkoztam, a Szentszellem hatalmasan belém hatolt, és szellemem felvétetett. És átutaztam az időn és hirtelen a helyszínen találtam magam, ahol Jézust épp keresztrefeszítették.

 

Az a furcsa érzésem volt, hogy összeolvadtam János a szeretett tanítvány szellemével. Mindent, amit ő érzett, én is éreztem, valóban ott voltam. És egy nagy sokaság is jelen volt és zűrzavar mindenütt. Az emberek sikoltoztak és mindenki össze-vissza járkált és nagy-nagy volt a zűrzavar.

 

És Jézus, az én szerelmesem ott volt, a kereszten függött. Az idő nedves volt és sötét. És én csak néztem Őt. Szívem össze volt törve. Bensőmben mindenem oda akart rohanni hozzá, hogy levegyem Őt a keresztről, de nem tehettem. A római hadsereg ott volt és mindenkit félelemben tartottak és félelem volt mindenütt.

 

Rám nézett. Arca oly drámaian el volt torzulva. Az arculcsapások és az ütések nyomai, és mindenütt csupa vér. Annyira eltorzult, hogy alig bírtam felismerni az arcát. Szemei csaknem teljesen csukva voltak, annyira fájt az arca.

 

És a szemeiből látni lehetett, hogy mindjárt meg fog halni. És szemeivel rám nézett és tekintetével ezt mondta: Köszönöm! Köszönöm, hogy itt vagy. Szereteted bátorít Engem. Veled vagyok és tudom, hogy te is Velem vagy. Köszönöm, hogy itt vagy barátom.”

 

Sírtam. Minden darabokra tört bensőmben. Hirtelen, láttam, amint tekintetét az Atya felé fordítja. Egy nagy kiáltás tört fel belőle, ahogy feladta szellemét az Atyának. A feje lecsuklott, szerelmesem eltávozott.

 

A római katonák nagyon nyugtalanná váltak. És eljöttek, mivel már későre járt és menniük kellett, és eltörték a másik két ember lábait, akik függtek. Majd odaléptek az én Jézusomhoz és az én szerelmesemhez, és láttam, hogy az egyik katona veszi a dárdát és átszúrja vele a szívét, és vér és víz ömlött ki belőle. Ó az én szerelmesem, az én szerelmesem ott van! És én vagyok, én vagyok ennek szemtanúja, én vagyok, én vagyok az, aki látja az én szerelmesemet meghalni! Ó!

 

Mindenki elment. Csak mi hatan maradtunk. Megközelítettük a keresztet. És nagyon gyengéden letettük, és én voltam aki kivettem a szögeket a kezeiből. Vettem a köntösömet és a sebei köré helyeztem és megpróbáltam megtisztítani sebeit. Emlékszem, sebei még melegek voltak. Éreztem a húsát, éreztem, hogy húsa meleg volt. És mintha vibrálna, mivel élet áradt ki azokból a sebekből és Jézus sebeinek életét tapintottam.

 

Ó, annyira valóságos volt! Csak öleltem, öleltem, öleltem Őt és zokogtam és zokogtam, mintha könnyeim enyhíteni tudnák fájdalmát, mintha könnyeim kimoshatnák sebeit.

 

És miközben könnyeimmel próbáltam kitisztítani a vértől, egész szellemem bekerült szívbe. Az Ő belsejébe kerültem. Az Atyával való egységének valósága ott volt. Nagyon különös érzés. Először nem tudtam, hogy hol vagyok. A Szentszellem mondta:

 

Az Ő sebei (His Wounds)

 

Az Atya szívében vagy.”

 

Olyan volt, mintha egy valódi szívben lennék. A falak húsból voltak. Mindenütt sebekkel telve. És sebek a sebek belsejében! És minden seb mélyebb volt a másiknál. És ahogy a szív lüktetett, intenzív, szaggató fájdalmat lehetett érezni! Az egész testem megtört ennek a fájdalomnak érzetétől.

 

A puszta érzet által másodpercek alatt éreztem az agóniát, éreztem a fájdalmat, amely testem minden részét ölte, olyan volt, mintha a sebek beszélnének, és mintha a sebek annyira élnének! És érzékelni tudtam a sebeket, és ezt mondtam:

 

Mi ez Szentszellem? Mik mindezek a sebek? Miért fájnak ennyire ezek a sebek?” Ezt mondta: Ez az ember bűne. A bűn nem egy könnyű dolog. Minden alkalommal, amikor az Ő fiai és lányai vétkeznek, megsebzik az Atya szívét” Nem bírtam megállni. Egész lényem annyira eltelt fájdalommal. És amint mélyebb mentem, olyan volt, mint egy sátor, ami húsból van, szíve sátora.

 

És kezdetben az udvarban voltam. Majd a szent helybe mentem. Ott a sebek még mélyrehatóbbak lettek, még mélyebbek. És a fájdalom erősebb. De semmi nem volt hasonlítható ahhoz, amikor beléptem a szentek szentjébe. És a sebek, a sebek annyira mélyek voltak! A sebek annyira telve voltak fájdalommal! És megkérdeztem az Urat: „Mi ez Uram? Miért vannak különböző sebek a szíved különböző részeiben?”

 

És az Úr ezt mondta: A bűnök a szívem különböző részeit sebzik meg” És ezt mondtam: „Mi okozza a fájdalmat a szentek szentjében? Miféle bűnök ezek, amelyek ily fájdalmasak itt?” Alig bírtam állni, alig bírtam szólni. Annyi fájdalom volt ott! És ezt mondta: Ezek sebek a szeretet ellen. Ez a hely, ahol szeretetem megszületett. És ezek a sebek, amelyek a szeretet ellen vannak. Amikor egyik a másik ellen tör, amikor testvérek és testvérnők gyűlölik egymást, akkor ezzel magát a szentek szentjét sebzik meg bennem.

 

Ez a hely, ahol a házasságtörések történnek, és ahol minden utálatosságokat cselekednek a házasság rejtett szobáiban. Ez annyira mélyen sebzi az én szívemet, ez a szeretet elárulása, mivel annak elárulása ez, ami valójában Vagyok.” Sírtam. És kértem, bocsásson meg. És ezt mondtam:

 

Ó Uram, hányszor volt, hogy Én magam sebeztem meg szívedet! Kérlek, bocsáss meg. Kérlek, bocsáss meg nekem, kérlek, bocsáss meg nekünk Urunk, mindent, amivel megsebeztük a te szívedet” és miközben kértem megbocsátását, láttam egy ajtót.

 

Inkább egy nyílás volt a szívében. És e mögött a nyílás mögött, íme, ez a bámulatos fény.

 

Bámulatos szeretete (His Amasing Love)

 

És miközben sírtam, a fény kiáradt ebből a nyílásból, és elkezdte elfoglalni a szívemet. És az Úr így szólt:

 

Ez maga az élet kiáradása. Ez szívem része, ahol az élet kiárad, ahonnan az élő vizek kiszármaznak. Minden, ami vagyok, minden szeretetem ebből a részből származik ki. És ez az a rész, ahonnan Jézus ki lett bocsátva.” Az Atya szívének ebből a helyéből jött fel Jézus. Jézus a valóság, az Atya szíve szeretetének valóságos esszenciája, aki az Ő szívéből jött elő, hogy kiengesztelje az emberiséget Ővele.

 

Ahogy sírtam, ez a szeretet jött és körülvett engem. A teljesség ámulatos érzete lett belém helyezve. Minden, ami bennem volt, oly teljes volt Isten teljességével, az Ő szeretetével, irgalmával, gyengédségével! Szívem fel akart robbanni, akkora öröm volt benne. Ahogy megérint minket szeretete, meghódít szeretetével. - És most is, miközben ezeket szólom, érzem amint ez a szeretet megnyilvánul ott, ahol éppen vagy.

 

Az Ő szeretete betöltött. Annyi igazság van szeretetében! Szeretete fény. Mintha minden megvilágosodott volna bennem szeretete által. Szeretete igaz valósággal teljes. És erős. Hirtelen elkezdtem érezni az Ő erejét. Szeretetének az erejét. Szeretete tesz minket erőssé! Szeretete tesz minket bátorrá és merésszé! Ó, annyi merészség van a szeretetben! Annyi erő, annyi világosság, semmi nem képes e szeretet ellen törni!

 

Kezdtem annyira erősnek érezni magam, annyira bátornak, semmi, semmi nem állíthat meg! Folyékony tűz árad be az ereimbe, folyékony tűz foglal el, ami az Atya szívének forrásából jön ki, és most foglal el engem. Ó, van egy tűz, Isten a tűz Istene, és a szereteté, szeretete tűz, ó érzem, hogy szívem robban, ahogy ezeket a szavakat most kimondom, és miközben ez történt, azokban a pillanatokban, hozzám lépett és ezeket a szavakat mondta:

 

Az Én szeretetem, szeretetem szent. Mondd meg az Én népemnekmondta – szeretetem szent. Nincs szentség az Én szeretetemen kívül. Az emberek szentek akarnak lenni anélkül, hogy megértenék szeretetemet. Menj és mondd meg az én népemnek, hogy nincs szentség az Én szeretetemen kívül. Az Én szeretetemben való összegyülekezésetek, az Én szeretetem vétele az, ami szentté tesz titeket.”

 

Amikor az ÉN szeretetemet befogadjátok, akkor válik eggyé az Én Szellemem és a ti szellemetek, - mondja az Úr. - Ebben a szeretetben, ennek a szeretetnek a megnyilvánulásában van, hogy mi férjjé és feleséggé válunk. Hogy azzá az egységgé válunk, amelyen keresztül képes vagyok működni. Az Én szeretetem, az Én szeretetem hozza létre az Én valódi tanítványaimat.”

 

Azt akarom, hogy a világ be legyen töltve az Én szeretetemmel. – mondta – Azt akarom, hogy az Én szeretetem áradjon az én népemen keresztül. Ki akarom tölteni az Én szeretetemet azok számára, akik valóban szeretnek Engem, akik valóban keresnek engem.

 

Mert ez az a szeretet, amiben Én megnyilvánulok! Mert ez a szeretet az, amiben meg akarom érinteni a világot. Mert ebben a szeretetben van, hogy meg akarom tölteni az edényeket ezzel a fajta szeretettel, hogy Én tudjak megnyilvánulni, hogy Én tudjak átváltozni rajtuk keresztül, hogy a világ látni tudjon Engem.

 

Ezért mondtam az Én tanítványaimnak, hogy szeressék egymást, ugyanazon a módon, ahogy Én szerettem őket, hogy a világ megláthasson Engem. Azt akarom, hogy a világ meglásson Engem az Én szeretetemben.

 

Olyan edényeket akarok, akik annyira összetörtek, az önzőség miatt annyira összetörtek, mert az Én szeretetem eljön és összetöri az önzőség minden falait. Szíveket akarok, mohón keresem a szíveket, amelyekbe kitölthetem ezt a szeretetet. Ó mily kevesen értik meg ezt a szeretetet! Oly kevesen akarják érezni ezt a szeretetet! Ez a szeretet meg fogja ölni az önzőséget.” Ezt mondta nekem:

 

Minden tebenned, ami önző, meg lesz ölve, ahogy megnyílsz e szeretetre. Ez a buzgóság szeretete, ez egy féltékeny szeretet, szeretet, ami mindent Neki akar. Mert Isten mindent akar tőled, mert Isten mindent neked is akar adni. Szeretet, élő vizek folyamai, Szeretet, ami tűz, ami megszállja a szívet.

 

Szeretet, ami eljön és összetöri az emberi szívet, és átváltoztatja Isten szívévé. Szívvé, ami képes szeretni, a legáldozatosabb módon, mert ez Jézus szívének szeretete, és érezni tudtam, érzékelni tudtam Jézus szeretetét.”

 

Szíve nyitva számunkra (His Heart is Open for Us)

 

És miközben belélegeztem és ittam ebből a kútból az Ő szíve belsejében, láttam egy látomást a látomásban, láttam Jézust, láttam Jézust az Ő dicsőségében, az Ő ártatlan tisztaságában, az Ő bámulatos szeretetében és kegyelmében, és egyenként odajött mindnyájunkhoz, minden reggel, amint felébredtünk, Ő ott volt.

 

És szíve nyitva volt, sose védi a szívét, és kinyitja az Ő szívét előttünk és ezt mondja: Itt vagyok, hogy szeresselek. Itt vagyok, hogy szeresselek és visszavezesselek az Atyához. Itt vagyok, hogy mindent neked adjak, ami vagyok. Itt vagyok, hogy szeresselek mindazzal, ami én és az Atyám vagyunk.”

 

És láttam az Ő szívét kinyílva, mint egy virág, előttünk, minden reggel. És minden reggel, ezrek, milliók egyszerűen nem törődnek vele, felébrednek, ásítanak és kiszállnak az ágyból és eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá, hogy Ő ott van. És szíve át van szúrva, átdöfi a megvetés, átdöfi, hogy annyit nem mondunk neki, hogy „Jó reggelt!” Meg sem gondoljuk az Ő szeretetét, mindazt, amit tartogat a számunkra, vagy még rosszabb, amit értünk tett, hogy visszahozzon minket az Atyához.

 

És láttam Őt jönni a következő reggel, és újra, nem védelmezte a szívét a megvetéstől, és újra olyan volt, mint egy kinyílt virág, ezt mondván: Íme, itt vagyok, és téged kereslek. És kiöntöm rád az Én szeretetemet. Megfordulnál, hogy megláss? Megfordulnál, hogy meglásd az Én szeretetemet? És hogy mennyire kívánkozom utánad? És, hogy mennyire akarom, hogy közel legyél hozzám? És hogy mennyire szeretném, hogy kiengesztelődnél az Atyámmal?”

 

Minden reggel ezt mondom: Gyere! Minden reggel ezt mondom: Gyere hozzám! Had tisztítsalak meg! Neked akarom adni az Én Királyságomat. Neked akarom adni a szeretetemet és a szívemet! Csak a szeretetben van teljesség. És azt akarom, hogy megtapasztald az Én teljességemet. Azt akarom, hogy megtapasztald mindazt, aki Én Vagyok.”

 

Minden reggel, elfordulnak Tőle. És újra, másnap reggel újra visszajön. Annyira összetörtem, ahogy láttam, hogy emberek milliói hogy vetik meg Őt. A világosság a világba jött, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot. És minden nap ott van, szeret minket, és szeret minket... Majd egy másik látomást láttam a látomásban, magában az Atya szívében:

 

Nem bírom elviselni az elszakítottságot (I Cannot Stand Separation)

 

Két embert láttam. És veszekedtek. És az egyik gyűlölte a másikat. És üvöltött és átkozta a másik embert. És miközben ezt tette, hirtelen kihajíttatott az Atya szívéből, és olyan volt az illető, mintha egy sebesen futó szél hagyná el az Atya szívét. Abban a pillanatban, amint kivettetett az Atya szívéből, abból a sebből amit ez a bűn hozott létre, láttam, hogy szeretetének egy folyója jött ki, és az ember után futott, és megragadta, és körülvette, és ezt mondta, Gyere! Gyere, Én akarom, hogy visszajöjj. Gyere, van egy út a visszatérésre. Tarts bűnbánatot és gyere vissza hozzám.

 

Mert az Én szívem nem bírja elviselni az elszakítottságot. Nem bírok elszakadva lenni tőled. Nem bírok távol lenni tőled. Kérlek, tarts bűnbánatot. És gyere vissza hozzám!” Láttam szeretetét, amint körülveszi ezt a férfit. Hirtelen ez az ember meghajtotta a fejét, és bűnbánatot tartott, Ő pedig visszahozta őt.

 

Ó, Isten annyira akar minket! Van egy űr, amit mutatott nekem. Van egy űr az Atya szívében, egy űr, ami sóvárog szerelmese után. Mi vagyunk az Ő szerelmesei. A gyülekezet az Ő szerelmese. Mindenki, akiért ő meghalt, az Ő szerelmese. És van egy űr, ami minden nap sikolt ezt mondván:

 

Gyere vissza hozzám! Gyere vissza Hozzám! Nem bírom elviselni ezt az elszakítottságot! Nem bírom elviselni, hogy távol vagy tőlem! Nem bírom viselni paráznaságodat a bűnnel, a paráznaságodat a házasságtöréssel, a paráznaságodat e világ minden élvezetével, ami elválaszt téged Tőlem! Jöjj vissza szerelmesem! Jöjj vissza szerelmesem!”

 

Az első alkalommal, amikor hallottam, hogy ezt mondja: Szükségem van rád!” - szavai egész lényemben annyira megráztak! Istennek szüksége lehet az emberre? És Ő ezt mondta Nekem: Csak akik nem értik a szeretetet, azok nem értik, hogy a szeretetnek szüksége van és Én nekem szükségem van rád. Szükségem van az Én népemre. Szükségem van rá, hogy az Én népem szeresse egymást. Szükségem van rá, hogy népem szeressen Engem. Szükségem van rá, hogy népem közel legyen a szívemhez.”

 

És felemelek egy nemzedéket, akik úgy fognak szeretni mint ahogy Én szeretek. Akik el fognak menni a szenvedés helyeire. Mert a szeretet elmegy a szenvedés helyeire, ahová semmi más módon nem mennének el az emberek, de a szeretet elmegy. Mivel a szeretet bátor. A szeretet merész. A szeretet mindig keres és talál egy utat, ahol nincs út, hogy kinyúljon valami felé, a szeretet meg fogja teremteni az utat, hogy kinyúljon és megragadjon és hazahozzon az Atya szívébe.”

 

Olyan embereket keresek, akik annyira telve vannak az Én szeretetemmel, akik annyira telve vannak szeretetemmel, hogy utat készítenek Szellemem által, hogy minden egyes személyt elérjenek, akik el vannak veszve. Olyan embereket keresek, akik olyan közel vannak Hozzám, hogy velem együtt sírnak, akik elmennek a helyekre, ahol a szeretetet nem lehet megállítani, mert a szeretet hódító erő és a legmagasabb és leghatalmasabb erő az egész univerzumban.”

 

Hívlak téged, hogy legyél szeretetem hírnöke és hívok mindenkit, aki hallja, hogy legyenek szeretetem hírnökei. Vedd az Én szeretetemet. Vedd irgalmasságomat. Vedd kegyelmemet. A kegyelmet, amely átváltoztat. Kegyelmet, amely annyira telve van Velem, hogy bűnbánatra vezet. Ami meg fog világosítani téged, hogy lásd, hogy hol vagy, hogy meg tudj fordulni és vissza tudj jönni Énhozzám.”

 

Amint ezek a szavak átjárták a szívemet, éreztem, hogy minden megtisztul bennem.

 

Gyógyító szeretet (Healing Love)

 

Hirtelen láttam egy másik helyet. Olyan volt, mint egy szív. De ez nem ugyanaz a szív volt, mint amiben előtte voltam. Ez a szív sötét volt. Ez a szív tele volt sebekkel. A sebekben ez a nyálkás folyadék, néha fekete, néha zöldes, néha pedig sárga, és ahogy megközelítettem ezeket a sebeket, tele voltak fájdalommal is, és bűz jött ki belőlük.

 

Annyira, annyira borzalmas volt! Oly nagyon büdösek voltak! És ezt mondtam: „Uram, Hol vagyok? Mi ez a hely? A fájdalomnak ez a helye, amely ugyanakkor olyan piszkos és oly nyálkás?” A Szentszellem szólt: Ez a te saját szíved. Ezek a te saját sebeid. Ez a keserűség, ami a sebeidből jön ki. Ez a fekete nyálka, ami ebből árad itt, ez az önsajnálat. Azt akarom, hogy szíved egybeolvadjon az én szívemmel.” – mondta.

 

És hirtelen visszakerültem az Atya szívébe. És láttam az Ő sebeit. De az Ő sebei jó illatot árasztottak. És sebei tiszták voltak. Tökéletesen tiszták. Olyan volt, mintha fény áradt volna ki belőlük. Eggyé akarom olvasztani a te szívedet az Enyémmel!” – mondta. És hirtelen szíve belém hatolt. És minden sebem megtisztult. És jött az Ő szeretete és elvett minden keserűséget. És elvett mindent, ami hátráltatott engem abban, hogy az Ő valódi szeretetével szeressek. És megtisztultam.

 

 - És miközben ezt mondom, érzem ugyanazt a gyógyító hatalmat, amint szívedbe hatol, amint minden egyes személy szívébe hatol, aki most ezt hallja. És tisztít. Kitisztít a keserűségből, kitisztít a meg nem bocsátásból, kitisztít azokból a sebekből, amelyek meggátoltak abban, hogy egymást szeressétek. Ó Isten, Isten, a Te szereteted oly intenzív, szereteted oly szent! Töltsd meg a világot, töltsd meg a világot a Te szereteteddel! -

 

És ahogy ezt elfogadtam, visszakerültem a kereszthez, a kálvária helyszínére. És sírtam Jézus sebei felett. És hallottam Őt szólni szellememben. Ezt mondta:

 

Ahogy egymást szeretitek, ez könnyíti a fájdalmat sebeimben. Ahogy egymást szeretitek, kiveszitek a fájdalmat sebeimből. Szeressétek egymást, miképp Én szerettelek titeket. Mert ebben lesztek az Én tanítványaim, és a világ tudni fogja, hogy Én eljöttem.”

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

erdély

(Noémi, 2012.04.02 13:25)

o gyönyörűű, már évek óta ez foglalkoztatott a legtöbbet :az Isteni szeretet és a szentség, és most már értem.. valahogy mindig éreztem hogy a szentség nem létezik szeretet nélkul csak ezt igy nem olvastam az Igében de itt van most a szemem előőtt .. nagyon boldog vagyok, nagyon szertelek Jézus, és nagyon szeretlek titeket !!

erdély

(Noémi, 2012.04.02 13:23)

o gyönyörűű, már évek óta ez foglalkoztatott a legtöbbet :az Isteni szeretet és a szentség, és most már értem.. valahogy mindig éreztem hogy a szentség nem létezik szeretet nélkul csak ezt igy nem olvastam az Igében de itt van most a szemem előőtt .. nagyon boldog vagyok, nagyon szertelek Jézus, és nagyon szeretlek titeket !!

szemenyeijesua@citromail.hu

(szemenyeijesua, 2011.07.13 21:53)

Örümöt jelent számomra ez a szolgálat és az általa biztosított szellemi táplálék. kívánom,hogy mind jobban merüljetek bele az ATYA szerelmébe! Shalom! SzemenyeiJesua

olahneanita@citromail.hu

(olahneanita, 2011.02.05 06:57)

csodálatos utazás ezazoknak akik olvassák e sorokat.
a szivünkel láthatjuk igy mi is,amit a próféta nöink láthattak!
És az ember gondolkodása meg tud változni egy pillanat alatt!Isten szemével tudjuk látni a dolgokat,ahogy ö látja.