Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Francis Frangipane:

A pohár: A szellemi érettség az, hogy nagyot iszunk Krisztus Poharából”

Írta: Francis FrangipaneKép

2009 március 4

 

 

http://images.google.hu/imgres?imgurl=https://s3.amazonaws.com/ccbchurch/14368/pics/war_63&imgrefurl=htt

 

Az ambíció halála

 

Amikor először jöttem Krisztushoz, az Úr adott nekem egy álmot a jövőmről. Azt gondoltam, hogy minden, amit az Úr mondott, azonnal elő kell, hogy jöjjön. Nem tudtam a felkészítés munkájáról és az önmagunknak való meghalásról, a hosszútűrés tanulásáról és a próbák során megőrzött látásról, ami azelőtt jön, mielőtt Isten ígérete beteljesedne. Ebből adódóan tele voltam ambícióval. Az ambíció az első motiváció, ami a szellemileg éretlenekben feljön. Olyan voltam, mint a tanítványok, akik Jézus feltámadása után néhány nappal máris ezt kérdezték: „Uram, avagy nem ez időben állítod helyre a királyságot…?” (Apcsel 1:6)

 

Az ambíció nagyon becsapós. Pont olyannak tűnhet, mint az engedelmesség, viszont mivel nem igazán ismerjük az Urat, az a hang, aminek engedelmeskedve találjuk magunkat, nem Istené, hanem a sajátunk. A látásunk valójában lehet Istentől, a motivációnk viszont az énünktől. Ebből adódóan, ahol ambíció van, ott Jakab szerint hamarosan előjön a „háborúság és minden gonosz cselekedet” (Jakab 3:16). Miért? Mert elkezdjük azt gondolni, hogy végre tudjuk hajtani Isten akaratát emberi erőből. Mi áttörést akarunk; Isten pedig megtörtséget akar adni nekünk.

 

A szellemben éretlenek nem veszik észre éretlenségüket, mivel éretlenek. Ezáltal türelmetlenek lesznek, ijesztőek és követelődzők. Mivel a büszkeség megvakítja az ambíciózus embert, ezért azt feltételezzük magunkról, hogy készen állunk nagyobb feladatokra Istenben. Valójában csak mi magunk válunk nehezebb feladatokká azok számára, akik velünk dolgoznak, mert a tetteink folyamatosan viszályt keltenek.

 

Az ambíció arra törekszik, hogy végezzen azzal, ami közte és a szellemi beteljesedés között áll. Pedig maga az ambíció az, aminek meg kell halnia a beteljesedés eléréséhez. A Webster’s szótár szerint az ambíció „erős vágy valamilyen eredmény vagy megkülönböztetés iránt, mint például a gazdagság vagy a hírnév, és a hajlandóság ezért küzdeni.” Az a New American Standard fordításban „ambíció”-nak fordított szó a King James fordításban „küzdelem”-ként szerepel. (avagy „versengés” – a ford.) Valóban, az ambíció a fő oka a versengésnek, gyülekezetszakadásoknak és konfliktusoknak az Egyházban.

 

Azt hittem, hogy ígéretet kapni Istentől ugyanaz, mint parancsot kapni Istentől. Nem értettem, milyen személyes hiányosságaim vannak a jellememben, vagy mit volt az, amit még el kellett érnem a hűség, rabszolgává válás és hálás szívűség kapcsán. ezeknek ki kellett munkálódnia bennem, mielőtt Isten valójában elkezdte volna betölteni nagyobb ígéreteit és kínálkozó lehetőségeit. Az, hogy mivé lettem Istenért, fontosabb volt mint az, hogy mit tettem érte.

 

Ma annak a szellemi valóságában élek, ami harmincnyolc évvel ezelőtt még csak egy álom volt. Ambícióim nagy veszteségeket szenvedtek, míg álmaim folyamatosan teljesednek be. Bár még nem érkeztem el az elhívásom legnagyobb aspektusához, az ambíció és az igazi vezetőség közötti különbséget már értem, és ez így szól: A szolgálat nem arra szóló elhívás, hogy vezessünk, hanem arra hogy meghaljunk.

 

Minden eddig megtett szellemi előrelépésemet megelőzte egy kínálkozó lehetőség arra, hogy meghaljak önmagamnak. Az erő az életemben onnan jön, ahol meghaltam önmagamnak és most Krisztusnak élek.

 

Akarsz előrelépni szellemben? A feltámadás erejéhez vezető út a kereszthalál. Isten lehetőségeket fog elkészíteni számodra, arra hogy meghalj önmagadnak. Fel kell ismerned ezeket. Meghalni az éned számára és az éned ambíciói számára annak az eszköze, hogy elérd az igazi szellemi beteljesedést. Ha a meghalás lehetőségeire testi haraggal vagy megbántódással reagálsz, akkor nem fogod tudni elérni a beteljesedést. Ha viszont meg tudod tartani a látásodat az ambíciód elhalása közben is, akkor sikeres leszel.

 

A bennünk élő Krisztus

 

Igazi látással rendelkezni nem ugyanaz, mint istenfélő motivációval rendelkezni. Lehet valakinek közvetlenül Istentől való látása, és közben mégis a hírnévszerzés és az ambíció hajtja, a beteljesítésre törekedve. Jézus azt prédikálta, hogy Isten királysága eljött. Ez egy látás. De azt is tanította, hogy: „Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét …” (Máté 16:24)

 

Ha Jézust követjük, akkor figyeljük meg, hogy mindannyian a saját egyedi keresztünket kaptuk: „vegye fel az ő keresztjét.” Isten egy egyedi tervezésű keresztet készített a testi ambíciónk keresztre feszítésére, miközben úton vagyunk a látásunk elérése felé.

 

Figyeljük meg Józsefet: Isten adott neki egy álmot a jövőjéről, de ahelyett hogy csendesen latolgatta volna Istentől kapott élményét, felmagasztalta magát a tíz idősebb testvére előtt. Biztosította őket, hogy egy napon mindannyian le fognak borulni, mint a búzakévék, megalázkodva őelőtte. Testies éretlensége egy testi, sőt ördögi tervet szült testvérei között: arra törekedtek, hogy megöljék. József látása Istentől volt, de a motivációiból hiányzott a jellem, és a tettei majdnem az életébe kerültek (lásd 1 Mózes 37).

 

Isten mégis Józseffel volt, még a szellemi ismereteinek hiányában is. Nekünk pedig örvendeznünk kell, mert Isten velünk van szintén, még éretlenségünkben és ambíciónkban is. Viszont azt is meg kell értenünk: Egy igazi látás megöl téged, mielőtt beteljesít téged. Józsefnek meg kellett tanulnia bízni Istenben, bármilyen körülmények vagy igazságtalanságok között is találta magát; hosszútűrővé kellett válnia, másokat szolgálva, míg el nem érkezett az idő, amikor álmai valóra váltak.

 

Mindazideig, amíg szava beteljesedett, az Úr beszéde megpróbálta őt.” – Zsoltár 105:19

 

Vegyük figyelembe: a Mindenható biztosan elvihette volna Józsefet Egyiptomba egy veszélytelenebb úton is. József eljuthatott volna az érettségre a családja között is, anélkül, hogy eladták volna rabszolgának. Mivel az álmok és magyarázatok ajándékát kapta, a Szent Szellem egyszerűen adhatott volna neki egy álmot, hogy költözzön Egyiptomba (amit meg is tett egy másik Józseffel évszázadokkal később). Amikor pedig már biztonságosan ott lett volna, József álommagyarázási híre eljuthatott volna a Fáraó fülébe, pont a megfelelő időben, mondjuk a király ominózus álmai utáni reggelen. József, az „álom-szakember” a megfelelő pozícióba került volna a megfelelő pillanatban.

 

De ehelyett Isten a szükségesnél tizenhárom évvel korábban vitte Egyiptomba. A fiatalembernek sorozatosan kellett szembesülnie és felülkerekednie azokban a helyzetekben, amelyekben a bensőjében meg kellett halnia önmagának. Elárulták és elhagyták; rabszolgává tették, szexuális kísértés érte, megrágalmazták és börtönbe zárták. Mennyire volt reménytelen a helyzete? De még ezután találta szembe magát azzal a megpróbáltatással, hogy elfelejtkeztek róla. Mindezek ellenére József bízott Istenben, és növekedett mind bölcsességben, mind szellemi feddhetetlenségben.

 

Isten nem egyszerűen olyan embert akart, aki álmokat tud magyarázni, hanem olyan embert, aki uralkodni tud a szívén, amikor elhagyják, igazságtalanok vele, rágalmazzák, elutasítják és elárulják, és mégis Isten embere marad, mindezektől függetlenül.

 

József szabadon tartotta a szívét a keserűségtől, ami leterheli a lelket, amikor többször is fájdalom éri. József soha nem hagyta, hogy a sebei megkeményítsék a szívét, vagy visszatartsák őt attól, hogy bízzon Istenben. Ő volt az az ember, aki sírva fakadt, amikor végül meglátta a testvéreit. Ők voltak azok, aki nevettek, miközben a gödörből kiáltott hozzájuk, majd otthagyták, hogy hosszú és fájdalmas szenvedéssel haljon meg, ha nem járt volna arra egy karaván, és így eladták Józsefet a kereskedőknek. József bosszút állhatott volna – le a fejükkel! De a Szentírás feljegyzi, hogy a családjával való társalgás közben ötször is elfordult és sírt; egyszer pedig „hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.” (1 Mózes 45:2)

 

József jellemes ember volt, egy olyan ember, akinek az ambíciói meghaltak, de a látása élt. Kiitta a poharat, amit Istentől kapott, és az álma valóra vált. Jézus is kiitta a poharat, ami Neki lett adva, és mi megtapasztaltuk az üdvösséget. De mindannyiunknak megvan a pohara, amit ki kell inni az elhívásunk felé vezető úton. Nem lesznek rövidített utak a hatalomhoz. Ki fogjuk inni utolsó cseppig, és bár megöl minket, mégis élni fogunk. Noha ezek már nem mi leszünk, hanem a bennünk élő Krisztus.

 

A vezetőség arra szóló elhívás, hogy meghaljunk

 

A Máté 20:17-19-ben Jézus igyekezett felkészíteni a tanítványait a rájuk váró nehézségekre. Figyelmeztetett, hogy közeledik az idő, amikor őt kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítik a megváltás érdekében. Ennek a kimondottan komoly figyelmeztetésnek a közepette, hihetetlen módon, Jakab és János anyja azt kérte Jézustól, hogy teljesítse családja ambícióit! Azt mondta: „Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te királyságodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.” (21. vers)

 

Neki az előmenetelen járnak a gondolatai, a pozíción és a helyezkedésen; Jézusnak a korbácsoláson, gúnyolódáson és a halálon. Az asszony a koronát kívánta; Krisztus a Keresztről beszélt. Jézus válasza nem csak az asszony ambícióinak a lecsendesítésére szól, hanem a miénkhez is szól: „Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom?” (22. vers)

 

Megdöbbentő módon, ezt válaszolták Neki: „Meg.” Valójában fogalmuk sem volt a kifizetni való árról. Csak a büszkeség, a tudatlanság és az ambíció beszélt belőlük. De hallgasd, hogyan válaszolt nekik Jézus: „Az én poharamat megisszátok ugyan; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.” (23. vers)

 

Ezt halljátok meg, akik igazi szellemi beteljesülésre vágytok. Jézus azt mondta nekik, hogy Én nem tudom beteljesíteni az ambíciótokat. Én csak azt tudom megmutatni nektek, hogy hogyan kell meghalni. Habár éretlenségükben is tudta Jézus, hogy győzni fognak. Biztosítja őket: „Az én poharamat kiisszátok.” Ki fogják nőni az emberi ambíciót és nagy példaképekké válnak számunkra. És mi is ki fogjuk inni az Ő poharát. Jézus azzal folytatta, hogy elmondta mik vannak ebben a pohárban, amivel ismét megölte az ambíció sárkányát:

 

És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (27-28. vers)

 

Ha előmenetelt akarunk Krisztusban, akkor figyeljük meg azokat a szavakat, amiket a hatalomhoz vezető útról mond: „szolga…szolgáljon…váltságul.” Figyeld meg, hogy nem emelte ki a jutalmat, amiből sok van; Ő a feltámadás igazi hatalmához vezető utat mutatta meg nekik. Add magadat „váltságul” a családodért, a gyülekezetedért vagy városodért. Hozd helyzetbe magad imával, böjttel és másokért gyakorolt hittel. Állj a résre, hogy mások élhessenek. Ez az a pohár, ami a szellemi beteljesedéshez vezet.

 

De hadd biztosítsalak afelől, hogy ez nem valami mélabús ösvény; ez a mennyei élethez vezető ösvény. Mert amikor Krisztus l bennünk, akkor Ő egy mindent elsöprő, és kitartást adó örömmel jön. A Szentírás azt mondja, hogy Krisztus az előtte levő örömre nézve tűrte a keresztet (lásd Zsidó 12:2 – az angol fordítás szerint – a ford.). A kereszt megszabadít bennünket a magunkba való elmélyülés börtönétől; felszabadít Isten tényleges valóságára, akinek „teljes öröm van” a jelenlétében, és akinek jobbjában „gyönyörűségek vannak örökké” (Zsoltár 16:11).

 

Valaki így érvelhet: „Te ezt nem érted, Francis, én megsérültem.” Igen, mindannyian élünk át szívfájdalmat és csalódást, és a megtapasztalt fájdalom igen mély tud lenni. Mégis, miközben az igazunkat keressünk, őrizkednünk kell az önsajnálat hangjától. Valójában az önsajnálat tartja életben az összes sebünket. Mi Krisztus követői vagyunk! Ezért bocsássuk meg a sérelmet és engedjük el. Ez nem valami mély igazság; ez Krisztus alapvető ösvénye!

 

Pál az életében tapasztalt csodák és értékek forrásáról írt. Így szólt: „… hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk … de meg nem szoríttatunk … Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.” (2Korinthus 4:7-10)

 

Mi ez a „Jézus halála”? Azt jelenti, hogy úgy meghalni, ahogy Jézus is meghalt: amikor jönnek a sértések, amikor igazságtalanság ér, amikor az emberek cserbenhagynak vagy akár elárulnak minket, akkor a megváltásba állunk bele; az irgalom imádságát imádkozzuk: „Atyám, bocsáss meg nekik.” Az ambíció beteljesedésének egyetlen útja az, ha az az ambíciónk, hogy Krisztus általunk ki legyen nyilatkoztatva.

 

Pál így folytatta: „Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál mibennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.” (2 Korinthus 4:11-12)

 

Szeretteim, az halálnak van egy munkája, amit elvégez bennünk. Vajon nem pontosan ez az, amire mindenek felett vágyunk: „a Jézusnak élete…látható legyen a mi testünkben”?

 

Pál ezt mondja: „Azért a halál mibennünk munkálkodik.” Örökkévaló Alkotónk kezeiben a halál nem az ellenségünk; voltaképpen szövetségesünk válik a lelkünk átváltozási folyamatában. Olyan munkát végez el bennünk, amit egyébként nem tudunk teljesíteni. Ugyanis a régi énünk halála vezet el Jézus megnyilvánuló életére.

 

Ebben rejlik a valódi szellemi beteljesedés, nem abban, hogy törekedjünk helyet szerezni magunknak, hanem abban hogy letesszük önmagunkat, hogy helyet szerezzünk Jézusnak.

 

A vezetőség arra szóló elhívás, hogy meghaljunk. A szellemi érettség az, hogy nagyot iszunk Krisztus poharából.

 

Francis Frangipane

Francis Frangipane Szolgálatok

Email: francis1@frangipane.org

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

fitzjozsef@gmail.com

(Fitz József, 2013.12.02 10:23)

Volna egy kérésem. A harom Csatatér F.Frangipane-tol meg van e nektek vagy van e valami javaslatotok hogy hol lehet ezt letolteni mármint a magyar fordítást sot azt jó lenne tudni hogy ki fordította le koszonom

Magyarország

(Adullám, 2011.01.03 21:41)

kontakt: adullameva.szolg12@gmail.com

maiuzenet@gmail.com

(Zsolt, 2010.12.01 02:06)

Nem talaltam kontaktot az oldalon azert irok ide.
Legyszi valaszolj a megadott email cimre

eduardovich26@yahoo.com

(edu, 2010.04.06 14:48)

nagyon jo,magas szinvonalu tanitas