Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Segítő gondolatok iniquitásaink (örökölt és kialakított gonosz szokásaink) kezeléséhez 

      Az Ószövetség és az Újszövetség egységesen plasztikusan kezeli a kérdést, a mostanában újra divatba jött kifejezéssel élve, holisztikusan, összefüggésében kezeli a dolgokat. Így van ez az iniquitás kérdésével is.

      Az egyik angol fordítás NKJV jól követi a héber eredeti nyelv gondolkozásmódját.

      Ehhez vegyük az egyik legklasszikusabb 32- zsoltárt, amit a szakirodalom bűnbánati zsoltárnak is szokott nevezni. Nézzük hát az idevágó szövegrészt az 1-2. versben:

      „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott”. A hamisság az eredeti nyelvben „pesá” „lázadás”, a „megbocsátásra” használt kifejezés pedig azt takarja: „nösű” „felemelni, elhordozni, elvinni az útból”, tehát a lázadást csak fel lehet emelni, el lehet vinni az útból, ami megtörtént a kereszten.

      „Vétke elfedeztetett”. Az itt szereplő „hattá” Jak 4,17 értelmét adja, és a mulasztási bűnről szól, valamiről, amit nem teszünk meg, amiről pedig tudjuk, hogy Isten azt akarja, megtegyük, tehát e mulasztással eltévesztjük a célt. (Strong #2398). Az elfedezés pedig ilyen tartalmakat hordoz, „bezár, betakar, körülvesz” (Strong #3680).

      „Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít”. A tulajdonít pontosabban „kiradíroz, leveszi a számlájáról”, magyarul azt mondjuk: „nincsen semmi a rovásán”, azaz nincsen felvésve a fára. A „háséb’ kifejezést ld 2Móz 34,6.7-ben is. A bűn itt használt szava az „ávón”, az iniquitás, amit egyszerre lehet szemlélni szülőktől örökölt erkölcsi romlottságnak és szermélyes döntéseredményének, szándékos gonosz tetteink következményének.

      „És lelkében csalárdság nincsen”. Pontosabb fordításban: „szellemében nincsen megtévesztés. A megtévesztés itt olyan valamire utal, ami el van csavarva.

      Tehát nagyon fontos meglátni a következőket: 1. először mindig a „pesá”, a lázadás jön, amit félre kell tenni az útból 2. azután a „chattá” a mulazstás (ugyanez az értelme a görög „hamartia” szónak is, amit be kell zárni, betakarni3. s végül kezelni lehet az örökölt erkölcsi romlást, a tudatos gonosz cselekedetekkel együtt, amit ki kell radírozni a számlánkról, a rovásunkról, amibetölti szellemünket „römijával” csalárdsággal, elcsavart gondolatokkal. (lűsd Zsolt 32,1.2).

      Ha mindezt összevetjük Ézs 53,5-tel, ugyanezt az igazságot látjuk: „és Ő megsebesíttetett bűneinkért (szó szerinti fordításban „átszúrták lázadásunk miatt), megrontatott a mi vétkeinkért (összetörték, eltaposták az iniquitásaink). Tovább vizsgálódva az eredeti nyelvben, felfedezzük, hogy a testünknek, a lelkünknek és a szellemünknek is van „bőre” takarója. Sokak előtt ismeretes már a Zsolt 142,7 verse, „vidd ki lelkemet a fogságból”, de figyelemre méltó az egész 143. zsoltár is, például a 3. vers: „mert ellenség üldözi a lelkemet, földre tapossa („dakká”) az életemet”. A 4. vers pedig ezt mondja: „ezért elnyomott bennem a szellemem, és szorong az én szívem”. Nyilvánvaló a szoros kapcsolat a sz6llem („ruah”) és a szív („léb) között.

      Meglepő módon viszont a 7. vers ezt mondja: „gyorsan válaszolj Uram, mert az én szellemem kifolyik”.  Először összezavart, elnyomott, másodszor összetaposott, harmadszor kifolyt. (ld 11.12.v.) 

      Péld 18,14: „az ember szelleme fenntartja magát betegségében, de az összetört, letaposott („dakká”)szellemet ki viseli el”?

      A szív elsősorban a szellemben székel, utána a lélekben; így olvassuk a Péld 23,26-ban is: „fiam, add nékem a te szívedet”. Ez is egy bizonyíték arra a szükségre, hogy szükséges a szív, a szellem és a lélek közti integritás, egység. (ld Emerson Ferrell: A szellem, a léke és a test egysége tanítását a báseli anyagban D219).

      Az Úr a „bensőnkben” tanít bölcsességre (ez a „kereb” – a szellem ’bőre’).

     Az összetörés („dakká”) kétféleképpen történhet:

1. Összetörhetünk belülről, a bűnbánat révén Zsolt 51,19

2. Vagy kívülről, mások erőszaka által (Ézs 57,15). Az első életet hoz, a második halált!

      Ha a bűnbánatban törünk össze (itt is a „dakká” van). akkor elkerül az útból a bűn minden akadálya. Ha viszont ezt mások teszik velünk (ekkor is a „dakká” igét találjuk), ez elveszi tőlünk az oltalmat és az életet!

      A héber nyelv nagyon kifejező. Ézs 57,15 szó szernti fordítása így hamgzik: „én a magasságban lakozom, és a mások által erőszakkal összetört és megalázott szelleműekkel, hogy állandó folyamatként megelevenítsem a mások által megalázottak szellemét, és állandó folyamatként megújítsam a mások által erőszakkal letaposottak szívét”.

       A zsolt 142,2 beszél az igazságosságról („cödáká”) ld Mt 6,33) ami életstílust jelent, nemcsak azt, hogy igaz vagyok, vagy igazam van egy adott esetben. Ez a szó szervesen kapcsolódik a szövetséghez. („börit” – szövetség, „heszed” – hűség, „emunáh” – bizonyosság, szilárdsűg. Ebből a szóból jön az „Ámen” kifejezés is ld. Ján 10,1 skv.

      Az iniquitás egyesével történő kezelése esetén át fogunk alakulni és nemcsak Szellem szerint fogunk élni, de Szellem szerint fogunk járni is, mint egy életstílus (Gal 5,25).

      Pál arra inti a kolossei szenteket és minket is, hogy tegyünk meg következő három dolgot (Kol 3, 5.8. 10.12.14): 1. vannak dolgok, amit meg kell öldökölni 2. másokat el kell vetni 3. ismét másokat fel kell öltözni. Mindezt mi tesszük meg, és nem más!

      A lázadás mindig kilök minket a megfelelő helyünkről, amire teremtve vagyunk, azaz a Krisztusban valópltalmunkból. A Sátán kérub volt, mégpedig oltalmazó kérub. Ő aztán jobban tudja, mint bhárki más, hogy mit jelent az oltalom, a befedezés. Ezért látom oly fontosnak azt, hogy ügyeljünk a szellemi oltalmunkra, amit oly találóan mond 2Pét 3,17 „saját erősségetekből ki ne essetek” (biztos pozíciótokból, ld Lance Lambert: Szellemi oltalom 6. fejezet és Colin Urquhart: a megtévesztés okai).

      Az ószövetség mind az öt áldozata az oltalomról, a befedezésről beszél (Zsolt 91,1.4 12,7  2Móz 24,15-28,  40,34  33,21-23 Ézs 51,16 61,10  Zsolt 132,9.16.

      Tudjuk, hogy a természetes, fizikai világ nem tűri a vákuumot, és ez érvényes a szellemi világra is.

      Ha tehát kimozdulunk a megfelelő helyünkről (a lázadás révén), ez létrehoz bennünk egy vákuumot (mulasztást, céltévesztést), ami pedig megengedi azt, hogy megnyilvánuljon bennünk illetve életünkbe kerüljön a szenny; így aztán tulajdonképpen egyesével gyakoroljuk az iniquitást (mind az öröklöttet, mind a rossz döntéseink által hozzá adottat. Ezért kell a Péld 20,30 radikális kezelése).

      Péld 25,28 komoly figyelmeztetés: „aki nem uralkodik a maga szellemén, olyan, mint a lerombolt és falak nélküli város”. Péld 16,32 pedig azt mondja: „aki lassú a haragra, jobb  az erősnél; és aki uralkodik a maga szellemén, annál, aki várost vesz meg” 

Altstatten 2008 május 10. 

-szlg-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.